Home / HACSEK ÉS SAJÓ ÚJRATÖLTVE / Hacsek a kampányban

Hacsek a kampányban

– Jó reggelt, Hacsek, hol volt, hogy hála Istennek, már egy ideje nem láttam?

– Ne is kérdezze, Sajókám, kampányoltam.

– És melyik pártnak?

– Én, kérem, mindegyiknek, mert én, kérem, demokrata vagyok. Én nem különböztetem meg egymástól hátrányosan a pártokat.

– Fárasztó lehet.

– Az, a fene egye meg.

– Mondja, hogy jutott eszébe ez a marhaság?

– Az úgy volt, hogy minden reggel átnézem a postámat. És mikor azok a kedves, okos pártvezetők elkezdtek kedves barátjuknak hívni, annyira meghatódtam, hogy elmentem mindegyiknek a gyűlésére.

– Na, és melyiknek van igaza?

– Ki vagyok én, hogy ilyen okos emberek dolgaiban döntsek? Mindegyiknek, kérem, nem sérthetem meg őket azzal, hogy valamelyiknek nem hiszek.

– És ha mondjuk egyiknek se hinne?

– Akkor mindegyik megvetne, árulónak hívna és én azt nem élném túl.

– Maga az ideális választópolgár.

– Az vagyok, kérem, csak ne kéne állandóan kiirtanom magamat…

– Ember, ne legyen öngyilkos! Az élet szép, magának magyarázzam?

– Nekem ugyan magyarázhatja… Nem elég az, hogy magammal verekszem, lassan már ökölcsatákat vívok, mert az egyik okos szerint Soros-bérenc vagyok, a másik okos szerint brüsszelita, a harmadik szerint meg álruhás fidesznyik? Az lesz a vége, hogy körbeállunk hárman, velem meg magammal és agyonverjük egymást, a Haza üdvéért.

– Ez maga a tudathasadás, azonnal hagyja abba!

– Nem lehet. Az egész azzal kezdődött, hogy megtörtem az érvek súlya alatt még tavaly, és elhatároztam: többé nem fanyalgok, nem finnyáskodok, jó leszek, elhiszem, amit nekem az okos politikusok mondanak és szépen engedelmeskedem.

– És mit ivott akkor?

– Abszintot, vodkával.

– Látszik a döntésen.

– Na, de ha demokrata vagyok, nem részesíthetek előnyben egy politikust, mindegyiket tisztelnem kell, mindegyiknek engedelmeskedem!

– Ez naponta hány óráját foglalja le?

– Olyan harmincat.

– És ki verte ki a fogát?

– A Simek. Hozzá járok kampányolni.

– Meg is értem. Ha hozzám járna, már a harmadik protézisét venné.

– Hát lehet, hogy kicsit unhatja, mert reggel elvtársnak szólítom, délben nemzettársnak, este büdös zsidónak, éjjel, ha eszembe jut valami, és átszaladok, csak rágyújtom a házat, nem is ébresztem fel.

– Magával tényleg nagy baj van… nem gondolja, hogy ez már betegség?

– Nem, kérem, ezt a Haza követeli így és a Haza nem lehet beteg. Meg ellenzékben sem lehet.

– Mondja, beszélt maga ezzel a Hazával személyesen is?

– Nem, mindig hívni szokott.

– Telefonon?

– Nem, e-mailt küld a politikusaival. És mindig sürget. Mindig most kell mennem, vagy soha. Mert őt meg kell védenem.

– Töröktől, tatártól, némettől?

– Magamtól.

– És megy?

– Látja: úgy elláttam a bajomat az előbb is, hogy alig állok a lábamon.

– És mi lesz, ha ne adj’ Isten győz?

– Elképzelni sem merem. Tiszta lesz az ég, zöld ág virít majd a föld ormain, én huszonhat éves leszek, magas és szőke, és végre leszámolhatok azzal a mocskos magammal.

– Hát, még szerencse, hogy pont akkor fog győzni, amikor megint huszonhat éves lesz.

– Azt mondja, nem lehetek újra fiatal?

– Maximum szőke lehet, ha befesteti a haját.

– De nekem azt ígérték!

– Ígérni baromi sok mindent lehet, főleg barmoknak, mint maga.

– Akkor nekem hazudnak?

– Igen, szegény barátom, hazudnak, mint a vízfolyás.

– De mindegyik?

– Kivétel nélkül.

– Akkor ok nélkül gyújtottam rá a bérházat a Simekre és lőttem lábon magamat egy mérgezett kötéllel?

– Pontosan így van.

– Én felkötöm magam…

– Ne tegye.

– Miért?

– A történtek után felköti magát a Simek. Minek fáradna?

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Bartokos Károly: Értjük-e Orbánt?

Meg akarjuk-e egyáltalán érteni őt? Akarja a fene! – jöhetne rögtön erre a frappáns válasz …