Home / HACSEK ÉS SAJÓ ÚJRATÖLTVE / Hacsek és a novicsok

Hacsek és a novicsok

– Jó reggelt, Hacsek, mi a baja, hogy úgy néz, mint aki kétharmadot kapott Strasbourgban?

– Hagyjon békén, ne piszkáljon még maga is… járom Európát, mint egy kísértet, és sehol semmi pénzkereseti lehetőség, lassan kezdem azt hinni, hogy a córeszt rólam nevezték el.

– Hát, én sem tudnék olyan üzletet mondani, amibe manapság érdemes belevágni. Fene egy dolog ez a közgazdaságtan.

– Hallgasson, mert meghallja a Palkovics!

– Nem jár az ide. Különben is, mi van, ha meghallja?

– Megszünteti magát. Mint a Közgazdaságtudományi Intézetet.

– Ne marháskodjon, a genderszak szűnt meg, nem a közgazdászok!

– Is. Felkészül a finnugrisztika.

– Úristen, mi lesz itt…

– Mi lesz, mi lesz… de addig mi lesz?

– Még jó, hogy Európa velünk van.

– Mondja maga. A Simek szerint meg ellenünk.

– És maga mit mond?

– Kis kíváncsi. Én azt mondom, Európa velünk van, csak mi nem vagyunk magunknál.

– Az sincs kizárva. Jutalmat kéne kitűzni ránk, és ha megtaláltuk magunkat, felvenni.

– Ha csak azt nem… na, várjon, azt hiszem, itt van egy kis üzleti lehetőség.

– Mutassa, mutassa!

– Itt írja az újság. „Keressük Magyarország legszebb péniszét!”

– Nem a legnagyobbat?

– Nem, a legszebbet.

– Akkor magának esélye sincs. Különben is, meg lesz ez bundázva, higgye el nekem, majd ráteszi a kezét valamelyik politikus erre is.

– Hát, ha ezt szereti, tegye, de csak kölcsönös örömszerzés céljából…

– Nem úgy értem, maga túlfűtött, freudi elfojtás, maga komplexustömeg!

– Hanem hogy?

– Úgy, hogy az lenne a szép, ha ezt a címet egy arra érdemes, hazájáért fáradhatatlanul munkálkodó, állandóan harcra kész, mindig kiálló, töretlenül büszke hazafi kapná, és ilyen csak a politikusok között van.

– A „legszebb magyar pénisz” címét?

– Igen.

– Hát, volna pár jelöltem… kár, hogy a legesélyesebb már más jelzőt kapott, szintén a teniszpályán.

– Teniszpályán?

– Pénisz táján, maga teljesen összezavar!

– Elképzelem a díjátadó ünnepséget. Az ünnepelt feláll, megtapsolják aztán jutalmul elküldik a p…ába.

– Sőt, ezt szokás ünnepély nélkül is, mondhatni mindennapos gyakorlat. Csak sajnos egyik sem megy.

– Talán népszavazással kéne, arra biztos hallgatnak.

– Hagyjuk ezt, maga két lábon járó szabotázs, ebből nem élünk meg, és még meghallja valaki.

– Ha már pénzről van szó, inkább lépjünk be az Előretolt Helyőrségbe, ott nagyon szép dotációkat osztanak.

– Csak a Potriennek rossz a modora. Olyan hangos, mérges ember.

– Ebben az Előretolt Helyőrségben nincs Potrien! Ebben Orbán János Dénes van!

– És annak jó a modora?

– Nem, annak is pocsék.

– Na látja. Nem mindegy?

– Mondhatni. Hanem volna itt egy okosság.

– Mondja, mondja!

– Van nekem egy unokatestvérem, a Stirlitz Manó. Moszkvában él, olyan titkos a munkája, hogy ha elmondaná, mivel foglalkozik, meg kéne öljem.

– Nem neki kéne megölnie magát?

– Is. Pedig kár lenne érte, kiváló ügynök. Na, szóval ő fizetne egy kis pénzt két ügyes embernek, én rögtön magára gondoltam.

– Akkor maga hülye.

– Azt már más is mondta, de miért?

– Én és az ügyes ember?

– Ne szerénykedjen, voltak magának briliáns sikkasztásai is, és csodálatos adócsaló!

– Hát igaz, ami igaz… Miről lenne szó?

– Először is felvesszük az útielőleget…

– Bozse moj. Maga lenne a másik ügyes ember? El se induljunk.

– Így nem lehet semminek se nekifogni! Bízzon magunkban!

– Magamban még csak-csak, de magában? Na, folytassa.

– Szóval felvesszük az útielőleget és átvesszük a hamis útleveleket, repülőjegyeket Moszkvában.

– Nem kell ahhoz Moszkváig menni. Mindkettőt veszek magának a Teleki téren.

– De nekünk ezek a moszkvai papírok kellenek! Ezek bizonyítják majd, hogy civilek vagyunk!

– Milyen civilek?

– Álcivilek. Oroszok. Táplálkozási kiegészítőkkel foglalkozunk.

– Mit nem mond… és azután?

– Elrepülünk Londonba. Megszállunk egy kis panzióban, másnap reggel kimegyünk a Waterloo pályaudvarra…

– És megvernek minket, mint egy Napóleont.

– Nem, maga marha, elutazunk Salisburybe!

– Miért pont Salisburybe? Én Sevenoaksba akarok menni! Vagy Glastonbury Torba.

– Azért Salisburybe, mert ott van a világ legnagyobb toronyórája.

– Láncostól.

– Láncostól, kutyástól, maga rezidensek rémálma!

– És megnézzük a toronyórát.

– És NEM nézzük meg a toronyórát! Hanem őgyelgünk a pályaudvaron, sétálunk a városban, főleg elmegyünk párszor a Szkripalék háza előtt.

– Értem: ott kerüljük a feltűnést.

– Ott bizony. Aztán hazamegyünk Londonba. Másnap megismételjük ugyanezt.

– És harmadnap lecsapunk!

– Dehogy csapunk. Harmadnap visszarepülünk Moszkvába és jelentünk.

– Mit jelentünk?

– Nem sokat. De azt mind.

– És aztán?

– Míg mi a térfigyelő kamerák előtt töketlenkedünk, az igazi profik megmérgezik a Szkripal családot novicsokkal.

– Hogy jönnek ide a kavicsok? A legtöbb nem is mérgező.

– Nem kavicsok, novicsok, maga Bond-paródia! Az a lényeg, hogy mi láthatóak legyünk a felvételeken.

– Értem, és majd kiadnak minket az angoloknak, mint bűnösöket.

– Nem érti: mi leszünk azok, akiket NEM adnak ki, ugyanis civilek is vagyunk, ártatlanok is. Mi csak a toronyóra kedvéért mentünk oda. Minden körülmények között.

– Na jó, de mire ez a nagy felhajtás?

– Nézze, kell valaki, akit kergetnek, míg a profik dolgoznak, de mi tökéletes biztonságban leszünk. Csak a kémcsöveket ne felejtse ki a poggyászból.

– Kémcsöveket? Minek?

– Élelmiszer-vegyészek vagyunk és órások, elfelejtette? Meg aztán milyen kém lenne maga cső nélkül? Még a végén elkerülné az angolok figyelmét.

– De ha mégis kiadnak, mi lesz velünk? Életfogytig tartó várfogságot kapunk a Towerban.

– Nem adnak ki. De ha kiadnának, mit választ inkább? Orosz börtönt vagy brit várfogságot?

– Mond valamit… de hogy kerülnék én orosz börtönbe Pestről?

– Ha ilyen ügyekbe keveredik, inkább az a kérdés, hogy ne kerülne.

– Az is igaz…

– Na, akkor siessünk, délben indul a Semerremotyói gép. Időben oda kell érnünk a Lubjanka térre, ugyanis van két másik jelentkező is az akcióra.

– Ne mondja! Kik?

– Stan és Pan.

– Akkor siessünk. De nem lehetne mégis megnézni azt a toronyórát?

– Minek?

– Elkezdett érdekelni…

– Mars ki!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A tanári kar negyede felmondott a budafoki Budai Nagy Antal Gimnáziumban

Az Eduline-t egy szülő tájékoztatta arról, hogy a gimnázium tanári karából a nyár folyamán tizenketten …