Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Hacsek és a világbajnokság

Hacsek és a világbajnokság

– Jó reggelt, Hacsek, hova-hova így bőrönddel, kivándorol?

– Azt még fontolgatom, egyelőre csak átszaladok Oroszországba, a foci-vb-re, kaptam egy teljes körű jegyet az Árminkától, tudja, aki a külügyben dolgozik. Érvényes minden mérkőzésre, közlekedési eszközre és jár érte másodosztályú szállás is. Az orosz állam vendége leszek.

– Pont, mint a Szolzsenyicin. Miért nem az Árminka megy, ha már ő kapta?

– Ő most futsal-edzésre jár, ez meg szabadtéri labdarúgás, nem venné jól ki magát a dolog.

– Hát kérem, érezze jól magát.

 – Azt tervezem: végre egy kis felszabadult szabadság, a többi szurkolóval, a gyönyörű Oroszországban, egy kis vodkázás, egy kis sörözés, gyévocskák és csak foci.

– Jól mondja: csak foci. A többit felejtse el.

– Hát tán csak nem zárják el a lányokat előlünk?

– Csak de. Itt olvasom az újságban: „Az Állami Duma családügyi bizottságának elnöke, Tamara Pletnyova felszólította az orosz asszonyokat, hogy ne feküdjenek le külföldiekkel a világbajnokság ideje alatt, mert baj lehet belőle.”

– Nofene. Nem lesznek gyévocskák?

– Nem lesznek még bárisnyák sem. Mehetnek a robotokhoz.

– A hova?

– A szexrobotokhoz. Ez is az újságban van. „Kifejezetten a foci-vb látogatói számára nyílt Moszkvában egy olyan nyilvánosház, amelynek személyzete robotokból áll. A robotokat Lolitának, Szásának, Natasának, Alise-nak és Isilel-nek hívják, egyik szőke, másik barna, harmadik meg zöld hajú.”

– Jó Ég! Menjen azokhoz az Izsák.

– Az Ábrahám fia?

– Nem, az Asimov, az. Hát, így már kezd elmenni a kedvem az egésztől: ülünk majd és vodkázgatunk?

– Dehogy vodkázgatnak. Azt maga csak hiszi.

– Hogyhogy, szesztilalom lesz?

– Az ám, de még milyen! „Az egész VB alatt összesen tizennyolc napig, Moszkvában egy hétig, június 13-tól június 20-ig nem lehet majd alkoholt venni a boltokban, kocsmákban, vendéglőkben, de semmit sem.” Sört is csak a stadionok szurkolói zónáiban adnak majd, ott se akármennyit.

– Hát, Oroszország ki fog dőlni a sarkaiból. De semmiféle hangulatkarbantartót nem használhat az ember?

– Dehogynem. Ha szereti a drogot.

– Dehogy szeretem, sosem próbáltam.

– Majd próbálja most. Ugyanis a szurkolók marihuánát, kokaint, de akár még heroint is fogyaszthatnak, tarthatnak maguknál, sőt a stadionba is bevihetik, amíg van róla megfelelő, oroszul írt orvosi papírjuk.

– Megáll az ész.

– Majd a herointól, kérem, majd a herointól.

– És mit mondok majd itthon a Zacher doktornak? Hol szoktam rá a hernyóra? Moszkvában? Ki fog röhögni.

– Hát, legfeljebb mértékletesen él majd.

– De hát nincs senki, aki tiltakozna ez ellen? Ez így nem buli, ez gulág.

– Na, csak próbálna meg valaki tiltakozni, takarékra is állítanák a füleit a kozákok.

– Ugyan már. Oroszország egy demokrácia.

– Igen, az. És a tüntetéseket a kozákok biztosítják benne, kancsukával.

– Mi ellen?

– Nem mi ellen: miről.

– Akkor miről?

– Arról, hogy nincs igazuk, meg arról, hogy ha sokat kiabálnak, tiltakoznak, megmutatják nekik Kolimát, sőt, aki nagyon okoskodik, találkozhat személyesen Lenin elvtárssal is. De a maguk kedvéért felállították a turisztikai rendőrséget is.

– Az védi a turistákat?

– Nem, az a lakosságot védi. A turistáktól. Nem is fogja maga sokat gyakorolni Puskin nyelvét az utcán, annyit mondhatok.

– Pedig úgy belementem volna egy irodalmi elemzésbe a Nyevszkij Proszpekten.

– Na, az nem lesz. Elemezzen a Dunakorzón.

– Az ételre már rá sem merek kérdezni…

– Ne is merjen. Egye meg, és kész.

– Azért előtte megnézem, mit ír az étteremről a Trip Advisor.

– Azt nézheti. Egy ottani cég jutányos áron vesztegeti a dicsérő minősítéseket az utolsó halsütőnek is.

– Hát milyen világbajnokság lesz ez már…

– Milyen lenne? Egész jó, ha úgy vesszük. Csak olyan oroszos.

– De hát semmi szórakozás, csak a mérkőzések, előtte-utána meg ülhetek a szállodában.

– Nézze a jó oldalát: Moszkvában minden közlekedési dolgozó mosolyogni fog magára.

– Miért fognak mosolyogni, úgy szeretnek?

– Nem. Azért, mert ukázba kapták, hogy mosolyogni kell, és külön vigyortanfolyamot tartottak nekik.

– A mindenségit, kezd elmenni a kedvem az egésztől.

– Már nem akar az orosz állam vendége lenni? Gondolja meg! A Szolzsenyicin tizenegy évig abba sem bírta hagyni a vendégeskedést.

– Annyira tetszett neki?

– Nem, annyira szívesen látták. El sem eresztették.

– Tudja mit? Gondoljuk át. Szesztilalom, robotcsajok, a valódi nők szóba sem állnak az emberrel, gyanús kaják, kábítószer a stadionokban, kozákok az utcán… van nekem ehhez kedvem?

– Maga tudja.

– Szerintem jobban járok, ha visszaadom a jegyet és megnézem itthon a tévében.

– Hát, ahogy gondolja. Ha maga lemond ezekről az egzotikus élményekről…

– Le én. Itthon egyelőre mégis sok minden más.

– Ez teljesen biztos?

– Azt mondtam, egyelőre.

– Ja, az más.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Spuvunya, az álorcás

Kissé ellenérzésekkel írom ezt a történetet, ugyanis nem vagyok biztos abban, érdemlek-e én ennyi figyelmet …