Home / ELLENSZÉK / Hazai András: A szabadság művészete, a művészet szabadsága

Hazai András: A szabadság művészete, a művészet szabadsága

Nem gondoltam volna, hogy egy manapság elég pejoratív megítélésű Népszínház utcai
lakásban megrendezett festő és egyéb képzőművészeti kiállítás ilyen izgalmas és magas színvonalú tud lenni.
Egy jobb időket megélt polgári lakásban három nemzet lelkes fiatalja olyan élményhez juttatott, amit sok év gyakorlatával és rutinjával rendelkező profik se tudnak mindig egy ilyen környezetben megvalósítani.
A kiállító művészek művei sok országból érkeztek, még Amerikából is, de voltak hazai kiállítók is.
Külön kiemelendő, hogy a szobák hangulatát és díszítésének zömét a középiskolából alighogy kikerült Varga Orsi készítette, a maga gyermeki pajkosságával. Kiállított könyvecskéi visszaidézték kamaszkorom világát.
Azt kell mondanom, hogy addig van remény jelenlegi világunk lelki nyomorúságából kitörni, amíg lesznek emberek, akik vállalják az önfeledt játékot, és progresszív gondolatvilágukat meg merik mutatni a külvilágnak. A művészet nemcsak önkifejezés, hanem egy villantásnyi tükör, amiben élünk. Sokszor nem a legszebb arcunkat mutatja. A kiállító művészek a következők voltak: Valkai Réka, Dreampire, Taras Tolstikov, Goór Attila, Vágó Rita, Dervla O’Flaherty, Fekete Zoltán, Varga Orsi, Paul Conklin, Gerard O’Connell, Painters Palace studios .
Valkai Réka kerámia lámpái már a belépésnél megadták a kiállítás különös hangulatát.
Lehetett érezni, hogy itt valami szokatlan és nem kommersz eseményben lesz részünk.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kiállításon a színek kavalkádja magával ragadja az embert.
Ahány helyiség, annyi gondolat, kifejezésmód. A szürreális csendélettől (Conklin), az álomvilág absztrakt perspektivikus ábrázolásán keresztül a fotorealisztikus festészetig, mindent láthattunk. Játékos kollázsok övezte művek között, néhány órára egy szabad, varázslatos világ érzése fogott el.
Minden látogató megtalálta a maga kedvencét és érzelemgazdagsággal elégedetten távozhatott.
Tudom, hogy szubjektív, de számomra két alkotó különösen kiemelkedett:

Taras Tolstikov és Vágó Rita. Ahogy a látogatókkal beszélgettem, sokakat magával ragadott a két művész alkotásai.

A kiállítást négy óra alatt hétszáz érdeklődő tekintett meg.
Ami külön kiemelendő, hogy zöme 30 év, vagy az alatti fiatal volt. Többükkel beszélgettem. Nagyon is van véleményük a környezetükről, a világunkról.

Még hogy a fiatalokat nem érdekli semmi? Ez a kiállítás rácáfolt erre az előítéletre.
Volt lelkesedés, volt mecénás ( Chez Daniel étterem) és megszületett a csoda. Ahogy a kiállítás Facebook oldalára beíró megjegyezte : „Konkrétan úgy éreztem magam, mintha egy mini Berlinbe csöppentem volna Sok-sok ilyet még!”
Igen, várjuk a folytatást!

https://www.facebook.com/VadArtKiallitas/

Szerző: Hazai András
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ille István: Mosnak

Mosnak. Mármint, kormányzati szinten és össze. Konkrétan nemzeti konzultációnak álcázva, színfogó kendő nélkül, összekeverve a …