Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Higgyék el, van nagyobb bajunk is, mint a rózsafüzér

Higgyék el, van nagyobb bajunk is, mint a rózsafüzér

Van egy ország, ahol tök mindegy ki, milyen ügyben és mikor tett/tesz fel kérdést a miniszterelnöknek, az rendre úgy válaszol, ahogy.

Először is: nem válaszol. Nem szokása. Ehelyett azt teszi, ami az ottani kormányzati körökben egyébként is dívik: mint a sarokba szorított patkány, visszatámad.  Noha a felvetések jó része még csak nem is minősül támadásnak, inkább az elemi logika mentén megalkotott következtetésnek. Visszatámadni tehát csak az fog, aki veszélyeztetve érzi a pozícióját, vagyis a létét. Mi több: már akkor beletaposnak a másik félbe, ha az csak veszi a levegőt a kérdés feltevéséhez. Vagy vécébe zárják. Vagy megrángatják. Effélék.

Egy másik/normális ország másik/normális parlamentjében az efféle kérdésekre a legrosszabb esetben azt felelik, már csak az időhúzás miatt is, hogy fontos a kérdés, amit a honatya felvetett, ehhez képest meg is fogják vizsgálni a dolgot. Hogy aztán tényleg megtörténik-e és mi lesz a végeredménye, az már egy másik történet. Az is igaz, hogy egy normális országban nem lopnak, csalnak, hazudnak a kormánypártok, így aztán ebben a furcsa országban akad kérdés van bőven, általában variációk a Hol a zsé? mondatra,  de a válaszokkal mindörökre adósak maradnak, a kérdezőt azonban, ahogy csak a csövön kifér, szétalázzák.

Hogy az ország huszadrangú senkijei mit olvasnak fel az eléjük tett papírból, szinte mindegy is, a tizenkilenced-rangú senkik írják a szöveget, és a kompetencia-sorban elfoglalt helyük erősen hajaz arra a felállásra, ami az észosztáskor kialakult.

De hogy egy miniszterelnök úgy válaszoljon rendre a parlamentben, mint egy útszéli tahó, az az ország szégyene. Az ország félelme pedig az, hogy a határon belüli megnyilvánulásai nem a honpolgároknak szóló színjáték, hanem a személyisége részei, és ez a személyiség olykor azért találkozik olyan kultúremberekkel is, akiknek volt gyerekszobájuk, vagy ha nem, menet közben berendeztek neki egyet.

De ha valakinek csak stadionokat rendeznek be gyermekkori frusztrációjának buzgó mérsékelésére, az nem sokat segít a problémán, a labdát odapöccintve vagy a szotyit messze köpve az ember kevés olyan dolgot tanul meg, amit aztán később egy ország élén kamatoztatni tud, ha például diplomáciai kihívásra kerül sor.

Egy valamire azért jó. Ha szabálytalankodsz, akkor dobd el magad és hangosan szidd az ellenfelet, hátha annyira hülye/vak a bíró, hogy elhiszi, nem te voltál a hunyó.

Szerintem ebben a bizonyos országban lassan nem kéne összehívni a parlamentet. menjenek ki egy stadionba, és játsszák le a meccset. De akkor ne kíméljék.

 

 

Szerző: IMHO
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Orbán és a családbarát turizmus

Orbán Viktor fényes és hosszú távú programot hirdetett a Turizmus Summit 2017 konferencián. A program …