Home / VÉLEMÉNY / Hóhérok hete

Hóhérok hete

Augusztusban a második

Némi hasonlóságot véltünk felfedezni Ér(Vér)patak hírhedt polgármesterének egyre eszelősebb akciói és egynémely kaposvári helyi rendelkezés között – ez persze csak a véletlen műve lehet. Ezen épületes alkalomból elmélkedünk kicsit arról, hogy hogyan tud egy-egy helyiérdekű Übü király paranoiája elfajulni, hogyan lesz rémuralom egy ártalmatlannak tűnő hóbortból: a rovásírásos helységnévtáblából, a zsinóros-műszálas bocskaiból, a tarsolylemezes mobiltelefon-tartóból és a hátrafelé nyilazásból.

Valószínűleg kevés olyan, a közélet iránt érdeklődő olvasónk van, aki ne hallott volna Orosz Mihály Zoltánról, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye déli részén fekvő Érpatak község polgármesteréről. Ha máshonnan nem, most a Magyar Narancs riportjából tudomást szerezhetett ország-világ arról, hogy milyen mélyre süllyedhet egy mentálisan zavart ember által vezetett közösség, hova vezet a sokak – így pl. Szita Károly kaposvári polgármester által is pozitív fogalomként használt „rendpártiság”. Az országos médiumok is  gyakran használják az „Érpatak-modell” kifejezést. (Ez persze nem azonos a „Kaposvár-modell”-lel, mely nagyjából abban volt összefoglalható, hogy „válság idején adósodj el még jobban, majd Orbán Viktor kifizeti”. Mostanában nem is emlegetik túl gyakran Kaposváron.)

Az érpataki modell a helyi cigányok „törvényes” vegzálásának Jobbik által kezdettől forszírozott intézményessé tétele, zéró toleranciával, olyanokkal pl., ha valakinek gazos, rendetlen az udvara, nem kaphat segélyt, és így tovább.

Ismerős? A kaposvári önkormányzat nemrég hozott egy hasonló tartalmú rendeletet, nem sokkal korábban, április 22-én pedig „rendvédelmi zéró toleranciát” hirdetett Szita, melyet persze bő nyállal idézett a jobboldali sajtó. Ez is része az érpataki modellnek.

A „rendpártiság” hangsúlyosan szerepelt Szita Károly által a kaposvári polgároknak milliókért kipostázott levelében is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nagyinterjút Szita az idén (kétszer!) csak a szélsőjobboldali, antiszemita Magyar Fórumnak adott, valamint azokat a megnyilvánulásait, melyekkel a szélsőjobbos, zsigeri indulatokat lovagolja meg, pl. a 11 éves felsőmocsoládi kisfiú, Szita Bence meggyilkolása után rendezett, a halálbüntetés visszaállítást követelő kaposvári nagygyűlést. Vagy azt, hogy a nyílt, rasszista uszítást elkövető, „mindez a cigányok miatt van, mondjuk ki” dr. Szép Tamás valószínűleg ismét önkormányzati képviselőjelölt lesz, annak ellenére, hogy a szerintünk büntetőjogi tényállást kimerítő szavai országos felháborodást keltettek, újabb jót téve ezzel Kaposvár hírnevének. Nálunk ez nem szégyen, ellenkezőleg: dicsőség.

Azt sem kéne elfeledni, hogy az említett kaposvári gyűlést egy tüntetés előzte meg: a Jobbik akasztófát állított a Kossuth téren, a halálbüntetés visszaállítását követelve. A Fidesznek egy szava sem volt. A Jobbiknak amúgy mindennapos eszköze az akasztófa – pl. Bajnai Gordon kaposvári látogatásakor is „újrafelhasználták”. A kaposvári neonácik egyébként rutinos ácsok: néhány éve szőrös deszkából összerótt feszületekkel pakolták teli karácsony táján a belváros köztereit. Aztán megunták a szenteskedést, és nyilván ezeket a kereszteket faragták újra akasztófának. Feszületből akasztófát: újrafelhasználás Jobbik-módra.

Ahogy említettük, érpataki eszelősünk is nyilvános akasztást rendezett nemrég: a falu EU-pénzből felújított főterén nyilvánosan felakasztották egy Magyarországgal diplomáciai rendezett kapcsolatban lévő, mondhatni katonai szövetséges állam, Izrael vezető politikusainak, Simon Pereznek és Benjamin Netanjahunak a bábuját, helyes kis performansz keretében, csuklyás hóhér részvételével. Ítéletet hajtottak végre a „szabadkőműves terrorállam” vezetői ellen. Tették mindezt Érpatak főterén, ahol – szintén EU-pénzből – Szent György és egy kideríthetetlen azonosságú, de láthatóan katolikus főpap szobra áll.

Rendpártiság, halálbüntetés, cigánygyűlölet és antiszemitizmus, törvények és Magyarország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek sorozatos megszegése: süllyedünk szépen, és nemcsak Érpatakon. És, hogy pontos képünk legyen: a Magyar Narancs riportja szerint az érpatakiak többsége már gyűlöli Orosz Mihály Zoltán szánalmas vircsaftját, és vállalhatatlan, perverz bohóckodását. Némelyek már inkább azt mondják magukról, hogy ők hugyajiak – Hugyaj volt ugyanis Érpatak korábbi neve. Már ezt is kevésbé szégyellik, mint polgármesterüket.

Csakhogy Orosz az elmúlt évek során már kiépítette magának azt a klientúrát, amely tőle függ, belőle él, s amelynek egzisztenciális érdeke a jelenlegi helyzet fenntartása. A községben már volt gyújtogatás, mindennaposak a fenyegetések. Akik szembeszálltak vele, azokra perek, vegzatúra, állandó zaklatás vár. A többség pedig aprópénzzel, közmunkával megvásárolva és/vagy megfélemlítve. Ez nem rend, ez terror.

Ismerős? Közelebb vagyunk ehhez Kaposváron és Magyarországon is, mint gondolnánk. Az érpataki modell – ami valójában a tébolyodottak uralma a normális, józan többség felett – láthatóan működik.

És szorgalmasan ácsolják az akasztófákat.

 

Szerző: KaPost, H.I.
Forrás: Kapost.hu

Olvasta már?

Fábián András: Csodavárás Magyarországon

A Magyar Csoda olyan, mint a fata morgana egy olyan légköroptikai jelenség, amelynek során a távoli …