Home / VÉLEMÉNY / ifj. Donáth Ferenc: Autodafé

ifj. Donáth Ferenc: Autodafé

A kivégzésre szánt eretnekekkel körmenet indult a reggeli harangozás után. A látványosságra ömlött a nép. Volt aki hitte, hogy ezáltal is megtisztulást nyer, volt, aki csupán a többséggel tartott, mások gyönyörűségből szemlélték a kínhalált. A legelőkelőbbeknek módjukban állt szent törvényszék poroszlóiként részt venni a szertartáson. A menet az inkvizíció zászlajával az élen, a domonkosok és az elítéltek mögé gyülekezett.

Az elítéltek közül elől mentek a vezeklésre , a gályára, az életfogytiglanra ítéltek, utána jöttek a halálosok kezükben a kioltott gyertyával. A legbátrabbakra az eleven megégetés várt. Hányszor is játszódhatott le ez így? Nem tudjuk, de a hivatalos jelentések szerint csak Spanyolhonban 288 ezer embert ítéltek életfogytiglan gályára és 34 ezer embert végeztek ki ilyen rendezvény keretében.

Ha lenne törvény a kereszténység áldozatainak emléknapjára vonatkozóan, akkor mit mondhatnánk gyermekeinknek az autodafék áldozatairól? Keresztények voltak, csak tévedés áldozataivá váltak?Vagy azt, hogy ők voltak az igazi keresztények? Vagy azt, amit egy ilyen vacak törvény sugallhat, hogy a hóhér és az áldozat egy kutya? Gayetano Ripol tanárvolt az utolsó, akit az inkvizíció alig 2 évszázaddal ezelőtt autodafé keretében meggyilkolt; becsületes ember és keresztény volt.

A világháborúk poklában egy kispap új hitet kovácsolt. Hozott anyagból dolgozott, adva volt számára Marx,Engels elmélete, a munkásmozgalom -, és az egyháztörténet gyakorlata. A XX. századi új hitet, a sztálinizmust új autodafék fémjelezték. Az elhajlást ekkortájt nem az “eretnek”, hanem a “revizionista” szóval tudatták. E szóval bélyegezték a dogmák felülvizsgálási szándékát, a hatalom aláásását.

Az új vallás így billogozta korábban Bersteint, mint aki Kantot csempészte be a “tiszta” tanba,vagy az úgymond vulgármaterialista Kautskyt, vagy az egzisztencializmussal mérgező Blochot. Legközismertebb elhajlássá a trockizmus vált. Itthon alig telt el a fordulat éve, már Lukács György került a célkeresztbe, majd a Rajk-perrel elkezdődtek hazai autodafék sztálini változatának hosszú sora.

Az utolsó 55 éve, 1958. június 16-án volt. Áldozata Losonczy Géza, Szilágyi József, Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál meggyilkoltak, és a börtönbe zártak: Tildy Zoltán, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor , Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós, illetve a társperekben elítéltek.

Autodafé volt, mert a per tömegeknek üzent, akkor is, ha nem körmenettel egybekötött esemény volt, ha nem is a túlvilágra vonatkozóan szolgáltatott enciklikát, de közérthetően adott evilági tízparancsolatot. Autodafé volt, mert a revizionistákkal a magukat kommunistáknak tartók számoltak le. A leszámolók hitték, hogy a forradalomért és a népért fojtják el a forradalmat, szüntetik meg a munkástanácsokat, börtönzik be a forradalmi bizottságok, munkástanácsok tagjait, félemlítik meg a népet. Ahogy egykor az inkvizíció, úgy 55 éve a párt irányította az igazságszolgáltatást, meghatározva akár az alkalmazandó módszereket, jogértelmezéseket, akár megüzenve az ítéleteket.

A per ötlete Moszkvában izmosodott igénnyé, főtitkári egyetértéssel 1956 decemberében. Szintén Moszkvában dőlt el, hogy csupán másfél év késéssel valósult meg. Moszkva nemcsak birodalmi központ volt, de a sztálinizmus központja is. Akkor is az maradt, ha Hruscsov a XX. kongresszuson leleplezte Sztálint. 1989-ben a bíróság hosszan indokolta, hogy miért is volt koncepciós eljárás az 1958-as per. De a közismert indokláson túl az is elmondható, hogy inkvizitórikus is volt, mert a bizonyítás kizárólagosan a vallomások kicsikarására épült.

Kik is voltak a Nagy-Losonczy-per szereplői, és hogyan is kerültek egy történetbe? Az előzmények forrásvidéke a Márciusi Front, az 1937-es szövetség a népi írók és a budapesti és a debreceni egyetemisták között. Halálig tartó barátság kötődött ennek kapcsán olyanok között, akik illegális kommunistákká váltak, majd revizionistaként a szovjethatalom üldözöttei lettek. Haraszti Sándor, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Ujhelyi Szilárd, barátságát sem az ismételt börtönök,sem az idő nem kezdte ki. Szilágyi József is a Márciusi Front körét, vele együtt identitást, demokratikus elkötelezettséget és sorsot választott Debrecenben.

Fontos csomópont volt továbbá 1945, majd 1951. Felszabadulással tér haza Nagy Imre, kerül a földosztás sürgetőügyében kapcsolatba Donáth Ferenccel, ismerkedik meg az ellenállás kommunista túlélőivel. Ekkor nyílik hivatásos katonai pálya Maléter Pál számára, ekkor szabadul ki a gettó pusztításából Gimes Miklós. Pár éves karrierek a koalíciós állam posztjain, és a személyi kultusz tapasztalatán szétfoszló illúziók után elillanó polgári lét jellemezte azokat is, akiket Rákosiék nem börtönöztek be.1951-ben Kádár Jánosra életfogytiglani börtönt mondtak ki. Ez idő tájt a Moszkvából hazatért trojka: Rákosi, Gerő, Révai a Farkasok és Péter Gábor börtönpincékben verették nap mint nap, a náci- nyilas időket túlélt hazai elvtársaikat.

Rajkot, Révayt, Sólyomékat, már kivégezték, Haraszti Sándort halálra ítélték, Donáthot, Losonczyt, Ujhelyit,Kállai Gyulát, Aczél Györgyöt évtizedekre magánzárkába záratták. A Kádár-per és mellékpere, a Márciusi Front demokrata értelmiségét ültette revizionizmusért a vádlottak padjára. Nem csupán a látszat volt, amit a korabeli rigmus mondott:” a változás itt csak alaki, mindig kell a börtönbe valaki.” Nem is csupán a belügyi bürokrácia burjánzását takarta e rigmus.

A sztálinizmuslényege volt az a vallásosság, amihez az autodafé hozzátartozott. A Kádár-, és a fél évtizeddel későbbi Nagy Imre- per nem csak megfélemlítő voltában bizonyult hasonlatosnak.Vádlottainak (Losonzy Géza, Donáth Ferenc, Haraszti Sándor,) és a kihallgatóknak a személye kapcsán is voltak átfedések. A Nagy-pernek igazolnia kellett a korábbi pert is, azt hogy ezek revizionisták voltak és maradtak.Kádár és Kállai nem csupán lemaradtak az autodafé a második felvonásáról, de a felelősségük is elvitathatatlan érte. Az 1951-es per vádlottjai közül ők ketten inkvizítorokká váltak.

Szemben Nagy Imre sorsával, aki moszkvai emigránsként, érinthetetlen maradhatott volna. Fordulatáért, mely a Varsói Szerződés felmondásával vált Hruscsov előtt nyilvánvalóvá, életével fizetett. Az utolsó sztálinista autodafé célpontjává vált. Tildy Zoltán református lelkész, kisgazda párti politikus kívülről, véletlenszerű kivételként, a koncepció álcázása kedvéért került a perbe. Sem személyének, sem már évtizeddel korábban feloszlatott pártjának nem volt politikai súlya a forradalom idején. Koncepciós perek a Nagy Imre per után is zajlottak, de már nem voltak a katolicizmus autodaféjának kommunista másai.

Szemben a fentiekkel, létezett nem vallásos szocializmus is Európában, igaz a vasfüggönyön túl. A nyugatnémet szociáldemokraták 1951-ben Frankfurtban a szocialista internacionálé keretében a demokratikus szocializmust tűzték ki céljukként. Felmondták a közösséget a szovjet mintával, a proletárdiktatúrát elutasították, az osztályharc elméletet nem kívánták gyakorolni. Visszanyúlva Kanthoz választották az etikai szocializmust. Tették, mert az akkori német generációkban ők képviselték az erkölcsöt, és nem ért fel, és nem ért el hozzájuk sem a náci-, sem, a sztálini új vallás.

Ma, amikor már az ötvenes évek óta a harmadik, negyedik generáció érik felnőtté, levonhatjuk a következtetést:nem az államvallássá tett szocializmus, hanem a kantiánus erkölcsi alapokon nyugvó szocializmus nevelte úgy az utódnemzedékeket, hogy tanuljanak a történelemből, és ne kövessék el őseik bűneit újból.

 

Az autodafé jelentése – Wikipédia: (spanyolul: auto de fe, portugálul: auto-da-fé, latinul: actus fidei) a keresztényegyház ítélkezési módja volt a középkorban. Az autodafé értelmező szótár szerinti meghatározásai: “hitcselekmény, hitítélet, “hitbeli aktus”, “szent színjáték”. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Autodaf%C3%A9)

 

Szerző: ifj. Donáth Ferenc
Forrás: Népszava Online

Olvasta már?

Szász Kata: Vannak ilyen korszakok

A gyerekei doktor nénije, az első, akkoriban fiatalasszony volt. Orvosnak tanult, az is lett belőle, …