Home / ELLENSZÉK / Ille István: A bírói függetlenségről

Ille István: A bírói függetlenségről

Amikor Orbánék kiherélték – nyugdíjazásra hivatkozva – a bírói kart, és rutinos, nagy tudású – igaz, nem éppen mai gyerek bírákat takarítottak el az útból, mert hát, a franc esne beléjük, ők még alkalmazták, és nem használták a törvényeket – éledt a gyanú, hogy a bíróságok függetlensége kb. olyan szilárdságú lesz, mint az alapizéé.

justiciaAmikor kinevezték Handó Tündét – háttere ismeretében –, ez a gyanú csak tovább erősödött (egyszer majd kérünk magától valamit, Handó elvtársnő…) Mi több, nagyjából be is igazolódott, mert a perek ide-oda cedálása erősen felülről érdekvezéreltnek tűnt, különösen akkor, ha egy sötétben bujkáló liberálisra, uram bocs’, ellenzékire kellett példás büntetést kiróni.

Azután lassan csitultak a kedélyek, mára pedig kiderült, hogy a magyar bíróságok képesek a kormányzati elvárástól független ítéleteket hozni – lásd, a Sukoró-ügy, a Hagyó-ügy, a vörösiszap-ügy.

Ez utóbbiban anno maga Orbán – miniszterelnökhöz teljesen méltatlanul – már az első percben prejudikált, pedig hát: köze? Most meg olyan ítéletek születtek, amik kiváltották a NER szent borzadályát, a kormánytagok nemes felháborodását: mi-cso-daaa??? Hagyó nem kap várbörtönt, nehézvasat, kötelező Magyar Hírlap olvasással súlyosbítva ? A MAL vezetői nem bűnösök, bezzeg az a hülye agyaglencse, az, amire anno rátervezték – és fel is építették – a zagytározó egyik falát? Ráadásul az akkori döntéshozók, elévülés okán, nem is büntethetők? Skandallum!

Így hát, meg is szólaltak a megmondó emberek. Lázár is, Rezsibiztos Szilárd is, és kifejezték egyet nem értésüket, mert hát, nem addig van a’! Olyan ítélet kelletik itt, ami a mi szánk íze szerinti – mert hát, ellenkező esetben majdnem megáll a koholt vád esete…

Így hát nekiestek a bírák rendjének, akik, ugyebár, még az alapizé szerint is független rendnek számítanak. Oszt lett nagy pofára esés. Még Handó Tünde is kikérte ezt magának – a testület nevében – ami valóságos nonszensz: hát kígyót melengettünk a keblünkön? Szar ügy: a bírák egyöntetűen elutasítják az ítélethozatalba történő beavatkozást, ráadásul ilyen amatőr outsiderektől, mint a táskahordozó, meg a rezsibiztos – aki már a Fidesz alelnökévé lépett elő.

Ráadásul ezek a felkent elváráshangoztatók elfelejtik, hogy a bíró hozott anyagból dolgozik: ha az ügyészség összelapátolt, tényhiányos, rosszul felépített vádirata nem áll meg az eljárás során, ráadásul a védelem sorra keresztbeveri azokat, a bíró nem tehet mást – hiába lát esetleg a tárgyalások során másképpen, szerez az ügyről eddig nem tálalt ismereteket – mint a törvényt alkalmazza, és felmenti, vagy az elvárással szemben lényegesen enyhébb ítélettel sújtja a delikvenst.

Arról nem is beszélve, hogy mindkét esetben ez még csak az első fok. Ha most a másodfok az elvárásoknak megfelelő döntést fog hozni, akkor már az isten se mossa le a magyar bírói karról, hogy lefeküdtek a hatalomnak. Justicia szeme be van kötve, de kezében mérleg.

Hiába, no, ez a hatalom nem nagyon tud előre gondolkodni. Mi több, az is kérdéses, hogy egyáltalán, gondolkodni tud-e?

Szerző: Ille István
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Rezeda: Soros üldözi Gruevszkit – azé’

Egyszerű ez, mint a faék, és, mint Hidvéghi Balázs, aki Pártunk kommunikációs igazgatója volna. De …