Home / ELLENSZÉK / Ille István: Ha már beszéd…

Ille István: Ha már beszéd…

 

Bolond beszéd, de van benne rendszer, méghozzá NER. Nem foglalkozom az egész beszéddel, mivel csak körítés, méghozzá sótlan, zavaros, ízetlen körítés a lényeghez: hogy’ is viszonyul Orbán – ráadásul többes számúlag – mindenki máshoz, aki nem ő.

… olyan ellenféllel kell harcolnunk, amely másmilyen, mint mi vagyunk. Nem nyílt sisakos, hanem rejtőzködő, nem egyenes, hanem fortélyos, nem becsületes, hanem alantas, nem nemzeti, hanem nemzetközi, nem a munkában hisz, hanem pénzzel spekulál, nincs saját hazája, mert úgy érzi, övé az egész világ,  ráadásul bosszúálló.

Nos, vegyük sorra.

Az ellenfél már csak olyan, hogy más, mint mi vagyunk. Ettől ellenfél. Ha nem lenne más, valszeg NER által butított, egy-a-zászló seggnyaló lenne. A világon meg azért akadnak ellenfelek is. Az is haladás, hogy a Vezér már nem ellenségnek tekinti őket, mert hát, mint tudjuk, alapvető orbáni tézis, ha legyőzted ellenséged, ne habozz meg is semmisíteni, mert a végén még feléled haló poraiból.

Nem nyílt sisakos, hanem rejtőzködő. Aha.  A nyílt sisak említése a középkori lovagi párbajok idejére utalhat(na), ha Orbánnak lennének ilyen irányú ismeretei. Kezdjük ott, hogy Orbán mindennek tekinthető, csak lovagnak nem, sem erkölcsi, sem párbajetikai értelemben. A nyílt sisak abban az időben csak annyit jelentett, hogy a sorompóba álló ellenfél felemelte sisakrostélyát, hogy megmutassa, valóban ő az, aki kihívta a másikat, és nem valaki más, esetleg nagyobb tudású lovag.

Rejtőzködni leginkább egész alakosan szoktak, ahogy a Nemzet Gyámola már nem egyszer megtette, hol függöny mögé, hol falak mögé bújva. Hiába, no, ezek a fránya apró különbségek…

Nem egyenes, hanem fortélyos. Nos, nem csak a politika ilyen, de pl. a vívás is, a sakkról nem is beszélve. Mitől lenne kötelező szemtől szembeni csatározásban némi fortélyt mellőzni? Kardvívásban van olyan, hogy egyenes elővágás: kikerülni a támadó pengét és sutty, annak beérkezése előtt elővágni. Egy tisztáldozat igenis lehet fortélyos, mögöttes szándékkal előkészíteni az ellenfél mattolását. De fortély még a csatamezőn is alkalmazott. Tehát, mi a baj vele? Ja, mert a Nemzetvezető Testvér nem jól viseli? Pech.

Nem becsületes, hanem alantas. Tessék mondani, kiről beszélünk? Mert, kérem szépen, az utóbbi idők eseményei – Czeglédi, Császi, Tátrai elzárása – nem éppen arról szólnak, hogy a hatalom becsületes volna, cserébe Kósa, Tiborcz és a többi fideszes nacsalnyikok működésüket illetően eléggé nehezen tudják a becsületességet igazolni. Amúgy a jelentéspár értelmetlen. Az alantasság ugyanis társadalmilag  mélyebben fekvőt, alacsonyabb rendűt jelent. Aki nem beszél arabusul…

Nem nemzeti, hanem nemzetközi. Huwazze! A Fidesznek – ne tévedjünk, nem a hazáról, hanem Orbánékról van szó – nemzetközi ellenfelei vannak! Halk kérdés: miért is? Kik is? Brüsszel? Az EU? Az ENSZ? Ha ezek komolyan ellenfeleik lennének, már rég felmosták volna velük a padlót!

Nem a munkában hisz, hanem a pénzzel spekulál. Nos, a munka csak akkor értékteremtő, ha olyan. Errefelé, bérmunkás országban ugyan termel értéket, de az nem itt rakódik le. A pénz meg már csak olyan, hogy oda megy, ahol több pénz van. A célzás amúgy elég egyértelműen az ősellenségre, Sorosra vonatkozik.  A fene az ilyen milliárdosát, a helyett hogy tetőfedőként gyarapítaná a vagyonát, nem átall a tőzsdén kockáztatni azt! Azért pl. Mészáros strómant se lehetett az utóbbi időben látni villáskulccsal szöszmötölni az alagsorban a gázcsövek körül…

Nincs saját hazája. Ha nincs, mi a bánatnak kell az ilyen ellenféllel foglalkozni? Nem a miénk.

Az utolsó tézis a legviccesebb: az ellenfél bosszúálló. Mondja ezt ő, aki egy lélegzettel megfenyegetett mindenkit a választások utáni erkölcsi, politikai és jogi elégtétellel.

Ez azért elég érdekes lesz. Ha nem győznek, mégis, miként fogja megvalósítani? Ha győznek, hogyan adja el magát, hogy nem bosszúálló? Hiszen az az ellenfél profilja!

Jól érzékelhetően Orbán a démonaival viaskodik. Nem áll nyerésre.

Szerző: Ille István
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ille István: Az okokról

Az okokról. Vannak azok bőven, de én csak arról szólok, ami a látókörömbe került. Megszólalt …