Home / ELLENSZÉK / Ille István: Köszönjük, Bence!

Ille István: Köszönjük, Bence!

Ez áll Fóton a Somlyó pékség előtt állongó villanypóznára függesztett, propaganda célú fideszes elefántfül friss felülragasztásán.

Hogy ki a bánat az a Bence, lényegtelen, a lényeg az, hogy köszönik neki, jó előre, pedig még fingjuk sincs, mit is fog tenni értük ez a drága ember! Igaz, annyira nem is érdekes, mert Fót gyökig fideszes város, így bármi lesz, azért hálásak lesznek.

A Fidesznek amúgy is könnyű dolga volt ott, mert hát, a rettegés oka helyben adott volt, amire a gyűlöletpolitika csak ráerősített. Ugyanis az egykori Gyermekváros  – ahonnan amúgy is ki akarják telepíteni , felettébb nagy szociális érzékenységről tanúskodóan, az ott nevelt család- és otthontalan gyerekeket – egyik egysége ad átmeneti menedéket az un. kísérő nélküli menekült gyerekeknek.

Kész a veszély, kész a terrorista nevelde, lehet rettegni!

Itt találkoztam Dárius-szal. 24 éves afgán menekült srác, hazai megítélés szerint tipikus terrorista fajzat. Afganisztán hegyvidékéről menekült el, ahol a hadurak és a kokainbárók az urak, ő meg nem akart beállni egyik kiskorú hadseregbe sem. Kalandos úton kikötött Magyarországon, persze, még akkor, amikor még nem volt kerítés, és akadt némi szolidaritás. Kiválóan megtanult magyarul, annyira, hogy a Menekültügyi Hivatal tolmácsként alkalmazta, lévén, hogy legalább két nyelvjárást ismert az onnan idekeveredők nyelvéből, és beszélt egy keveset perzsául is.

Csakhogy négy év után megundorodott a magyar idegenrendészet eljárásaitól. Jó fizető állás volt pedig, de a gyomra nem bírta tovább. Jobb híján beköltözött a fóti gyermekotthonba, és éjszakás eladó lett a Somlyó pékségben, aminek a tulajdonos rendkívül örült, mivel hónapok óta nem talált éjszakás eladót (a bolt 24 órában van nyitva, éjszakás eladója Dárius távozta óta ma sincs.) Talán, mert a vérében volt a kereskedelem, de csodát művelt a bolttal.  Aki nála már kétszer betért, akár csak egy kávéért, harmadszorra már törzsvendégként üdvözölte. És mesélt, mesélt és mesélt, feltárva egy egészen más világot.

Amúgy tőle tudtam meg, hogy a Dárius Afganisztánban egészen hétköznapi – és gyakori – név, semmi köze nincs a kincshez.

Dárius tavaly télen elköltözött Fótról, a Gyermekvárosból. Már nem érezte jól magát Fóton, a Somlyóban sem, attól tartok, tán Magyarországon, fogadott hazájában sem.

Köszönjük, Bence, sokat tettél érte!

Szerző: Ille István
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ille István: Lemaradtam

Tanultam én a kapitalizmus közgazdaságtanát, a szocializmus közgazdaságtanát, élveztem is, elég jól tudtam is a …