Home / ELLENSZÉK / Ille István: Liberalizmus, lipsi

Ille István: Liberalizmus, lipsi

liberalizmus, más néven szabadelvűség, a szabadságot jelentő liberty szó után alapvetően a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt. Gyökerei a 1718. Századra, a felvilágosodás idejére nyúlnak vissza. Olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, államvallás és protekcionizmus. Röviden: a demokrácia pillére.

Ezzel szemben áll az illiberalizmus és annak demokráciája.

Az illiberális demokrácia (konzervatív demokrácia vagy irányított demokrácia, egyes értelmezésekben pszeudodemokrácia, részleges demokrácia, alacsony intenzitású demokrácia, üres demokrácia vagy hibrid rezsim) olyan kormányzati rendszer, melyben a választások ellenére a polgárok nem ismerhetik meg a kormányzati tevékenység jó részét a polgári szabadságjogok nagyfokú korlátozása miatt. Az illiberális demokrácia jellemzője a fékek és ellensúlyok rendszerének, a hatalmi ágak szétválasztásának hiánya, a civil társadalmi kontroll gyengesége. Az illiberális demokrácia olyan demokratikus társadalmi berendezkedést kínál, amely egy kormány választóinak többségi akaratát tekinti elsődlegesnek és nem óhajtja figyelembe venni a kisebbségi véleményt megfogalmazó polgárainak szándékait, az így kialakított centrális erőtérben zavartalanabbul és hatékonyabban tudja kormányozni – akár autoriter módon – az adott „demokratikus” jogállamot.

Úgy vélem, a két nézet közti választás nem nehéz. Legalábbis józan ésszel. Mert nem gondolom, hogy bárki véresszájú fidesznyik rajong a korrupcióért, a nepotizmusért, az intézményesített lopásért, vagy a véleményszabadság korlátozásáért.  Ám, ha az államvallássá lett orbánimádatról van szó, rögvest elfelejti, hogy mindez, ami most itt dühöng, mennyire nem tetszett neki Rákosi, vagy Kádár idején. Mi történt ezekkel az emberekkel? Mitől lettek munkában megfáradt férfiak habzó szájjal üvöltő, savazással fenyegető nyugdíjasok, SZTK-protézisükkel küzdő éltes nők esernyővel harcoló fúriák? Mi nem tetszik nekik a lipsiken (még helyesen leírni se tudják, de gyűlölködésük célpontja)? Jó eséllyel van unokájuk – gyerekük már rég megpattant e honból – tán azt akarják, hogy illiberális uralom alatt nőjenek fel? Eleve meghatározott jövővel, modern kori rabszolgaként?

Nem hiszem. Ép eszű nagyszülő ilyesmit nem akarhat – hacsak nem agymosott. Akkor mi történt velük? Szerintem mentális torzulásról van szó, pavlovi reflexekkel párosítva. Egész életükben megszokták, hogy volt egy cár atyuska, egy ország vezető, egy pártfőtitkár, valaki, akire fel kellett nézni, aki megmondta, mi nekik a jó, és hogyan kell a világ dolgairól gondolkodniuk. Ők meg boldogan megtették, mert így legalább nem kellett használni a fejüket. Most, hogy megint van valaki, aki megmondja a tutit, automatikusan beindult a mentális nyálképződésük és teli pofával szidnak mindenkit, aki nekik nem tetszik. Azt, hogy mi is a kifogásuk, nem tudják, elég nekik az, hogy a nemzetvezetőnek, az isten kegyéből felettük uralkodónak nem tetszők, így hát alattvalói alázattal köpködik ők is.

A liberalizmus egy eszmegyűjtemény. A liberális egy eszme mellett éli az életét, teszi a dolgát. De az illiberalizmus – ami eleve a szabadság, a liberty ellentéte, mi több, ellensége – milyen eszmét hordoz? Az illiberális milyen eszme szerint teszi a dolgát? A fideszesek se egy eszme mellett állnak ki, csak pavlovi reflexeik működtetik őket.  Azon felül Orbán atyuska végre célt adott, az üres, tartalmatlan, silány életüknek.

Végre gyűlölhetnek – ha már szeretni nem tudnak…

Szerző: Ille István
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ille István: A néma sokaság

Ők azok, akiket nem véd semmilyen jog, semmilyen bíróság, semmilyen ügyvéd, talán civilek igen, de …