Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Intelem

Szele Tamás: Intelem

Nem szívesen írok erről. Nem is hiszem, hogy bárki érteni fogja – hiszen ahhoz, hogy valami megértsünk, előbb szándék is kell a megértésre. Jómagam évek óta harcolok engesztelhetetlenül a határon túli magyarokat sújtó gonosz és igazságtalan előítéletek ellen. Más előítéletek ellen is, de ezeket sem tűrhetem. Hát, most itt a baj.

Tudom, eleven parazsat idézek a saját fejemre, és jobbról büdös zsidó leszek, balról bocskoros oláh, esetleg náci, neológ izraelita létemre: de nem, sajnos nem tudom támogatni a DK legutóbbi aláírásgyűjtését a határon túli magyarok szavazati jogának megvonása ügyében.

Indoklásom a következő.

Első sorban legyünk realisták. Tegyük fel, összegyűjtenek a lelkes aktivisták bárakárhány aláírást, de mondjuk sokat, messze az érvényességi határ felett. Nem tartom kizártnak, tekintve a közhangulatot. Azonban, ismereteim szerint a választásokig hátralévő idő folyamán kisebb bibliai csodára volna szükség, hogy a mostani kormány mostani parlamentje minden tulajdon érdekével szembemenvén megváltoztassa a választási törvényt. Erre annyi esély van, mint arra, hogy Mészáros Lőrinc elolvassa a komolyabb vallások szent iratait és szétossza a rábízott vagyont a szegények között.

Ha belegondolok, ez inkább a legnagyobb csodák közé kerülne, bibliai mércével is.

Tehát a szavazati jog megvonására nincs esély. Akkor folytassuk a gondolatmenetet: lehet ezzel voksokat szerezni?

Negatív kampánycselekmény, tehát kevéssé. Vajmi csekély előny származhat ebből a politikai gesztusból. Hátrány annál inkább. Ezt később számszakilag is bizonyítani fogom.

De vegyük magát a szavazati jogot. Ellentétben a közvélekedéssel, ezért soha senki sem harcolt és soha senki sem követelte, ellentétben a kettős állampolgársággal. Ezt csak adták, mint Trójához a falovat. Timeo Danaos et dona ferentes. Kéretlen árukapcsolás volt. Azonban jog, és a mai jogrendszerekben egy jogtól való megfosztást nagyon meg kell indokolni.

Ja, mer’ mind a Fideszre szavaz, mondja Mari néni, Jóska bácsi a fődszint kettőből.

Hát akkor jöjjenek a számok. Évekkel ezelőtt, más ügy kapcsán kikutattam volt a határon túli szavazati és részvételi arányokat. Ugyanis már akkor elterjedt a legenda, miszerint a keleti sárga horda választotta az anyaország nyakára az Orbán-kormányt. (Érdekelne, hogy 2010-ben is, mikor szó sem volt még szavazati jogról?) Hát, lássuk a számokat, ezeket bizony hivatalos forrásból szedtem.

„A 2014-es magyar országgyűlési választásokon 128 429 voksot adtak le külföldön, levélben. (116-tal többet, de nem számolom az érvényteleneket). Ebből a Fidesz-KDNP valóban 122 638-at kapott, tehát látszólag elsöprő többsége volt – de ne feledjük azt sem, hogy mintegy hárommillióan élnek határainkon túl, ezeknek a fele így vagy úgy jogosult szavazni. Nyugaton megnehezítették a voksolást, Keleten könnyítettek volna rajta, ha tudnak, tehát vegyük az egyszerűség kedvéért csak Romániát. Ott körülbelül 1,2 millió magyar él.
Ezeknek mindösszesen a tíz százaléka szavazott a mostani magyar kormányra.
Örülnék, ha az anyaországban is csak ennyien tették volna.
Ezért a tíz százalékért tekintik most bűnösnek, vétkesnek a maradék kilencvenet is, akik távol maradtak a magyar belpolitikától. Ezek miatt skatulyázzák be őket, illetik igaztalan vádakkal – míg meg nem haragszanak, és még a végén tényleg jobbra szavaznak majd páran a sok sértés után. Mind sosem fognak, az biztos – nem általános arrafelé a jobboldaliság, tanúsíthatom.
Az anyaországban ezzel szemben 4 918 934 fő szavazott. Ők választották meg az ellenzék számára maximálisan előnytelen törvény által szabályozott választáson a mostani rezsim vezetését – hogy tetszik azt képzelni, hogy 122 638 ember leszavazhatott volna majd’ ötmilliót? Mi több: ha ezek a választók történetesen az ellenzékre szavaznak, a határon túli voksokkal összebuherált egy, azaz egyetlen egy mandátum nem számított volna annyit sem, mint szúnyogsóhaj a monszunban.
De nem az ellenzékre szavaztak.
Most persze senki sem örül ennek – és elő lehet venni azt a hamis és általánosan elterjedt mítoszt, hogy a határon túliak szavazták meg nekünk a mostani kormányt. Megvan a bűnbak, hála Istennek, nem felelünk semmiért, minket, kérem elárultak… csakhogy ez nem igaz. Nézzünk szembe a tényekkel: mi magunk toltuk el, de nem kicsit, nagyon.”

Nos, itt vannak az egzakt adatok, melyeket ráadásul maga a DK vezetése sem tagad. Ők csak azt mondják, azt az egy parlamenti széket, amivel meglett a kétharmad, a határon túliak szavazták meg.

Arisztotelész, nikomakhoszi logika, hol vagy? És ha a határon inneniek eggyel kevesebbet szavaztak volna meg, akkor mi van? A fontos merény kifordul medribül, s elveszti tett nevét.

Ez egyszerű felelősséghárítás, hibáztatás.

A számok után lássuk a politikai prognózist.

A kvóta-népszavazás még a korábbi tíz százaléknál is sokkal alacsonyabb határon túli részvételt hozott. Már egyjegyűnek is alacsony vala. Hiszen hát ott is úgy gondolják a tisztességes emberek, hogy amihez nincs közük, abba nem kívánnak beleszólni. A nem tisztességesek persze másképp, de, mint fentebb bizonyítottam, ők igen kevesen vannak.

Ezzel szemben ennek a politikai gesztusnak szimbolikus értéke bizony van. Üzenetet hordoz. Azt üzeni: „Ostobák, fanatikusok, primitívek és jobboldaliak vagytok mindahányan, nem szeretünk titeket!”

És ebben a mindahányban valóban mindenki benne van. Az a kilencven százalék – a későbbiekben több – aki nem szavazott és most sem tenné, de benne van a szalontai Arany János, az érmindszenti és váradi Ady Endre, de benne van a haláltáborban elpusztult Karácsony Benő, a transzilvanista Kuncz Aladár, az embermentő Tamási Áron… lehet, hogy volt vagy két kellemetlen figurája is az ottani kultúréletnek, magam sem vélekedem jól Wassról vagy Nyirőről, de mintha az anyaországban is akadt volna pár nyilas. Emlékeim szerint valamivel több is kettőnél-háromnál.

Ilyen az, ha mindenkit egy kalap alá veszünk. Eddig igen kevesek mentek el szavazni a romániai magyarok közül. De ha most azt üzenjük nekik, hogy utáljuk őket, meglehet, többeket sikerül a Fidesz táborába kergetni a sértegetéssel – főként az egyszerűbb lelkeket, akik inkább hallgatnak az indulataikra, mint az eszükre.

Kérném tisztelettel, ez az aláírásgyűjtés csak egy politikai alakulatnak lehet hasznos, és ez Fidesz. Kár volt egyáltalán elkezdeni.

Megjegyezném, annyira nincsenek ellenérzéseim a DK-val vagy Gyurcsány Ferenccel szemben, hogy a 2014-es kampány idején még videók forgatókönyvét írtam, elősegítendő a győzelmüket – de hát, ha az embernek az egyik ismerőse, akit egyébként kicsit sem utál, fejjel akar a falnak rohanni, és már lendületet is vett, neki is szaladt, nem tartozom annyival neki, hogy megpróbálom menteni?

Dehogynem – csak haragudni fog érte. Számítok is arra, hogy minden oldalról támadás ér majd emiatt az írás miatt, de ki kell tartanom véleményem mellett, melyet az őszinte és jóindulatú aggodalom mondat ki velem.

Ez nagy politikai tévedés volt, kérem.

Abba kéne hagyni, míg nem késő – már így is muníciót adott a kormánypártnak. És végső soron az ő retorikájukat erősíti.

Így gondolom, és sajnálom, hogy idáig jutottunk – előítéletek, felelősséghárítások és populista döntések útján.

Ezen csak veszteni lehet. Csak remélni merem, hogy nem sokat.

Szavaimat intelemnek szántam – intelemnek a logika, a humanizmus, a valódi demokrácia nevében, mely borzad az általánosításoktól és a diszkriminációtól.

Akkor most jöhetnek a kövek.

Én itt állok, másként nem tehetek.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Átnevezték Mészáros Lőrinc (egyik) zászlóshajóját

VIRESOL Kft. néven működik tovább a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester érdekeltségébe tartozó Visonta Projekt Kft …