Home / RÉZANGYAL / Iván Ildikó: Fegyelmezett műfaj (Gondolatok a főzelékről)

Iván Ildikó: Fegyelmezett műfaj (Gondolatok a főzelékről)

Nehezen jövök ki azokkal, akik lelkesednek a főzelékért.
Gondolom, a társadalomkritikai aspektus miatt van így. Ugyanis, bár sokan vannak, akik többé-kevésbé szívesen megeszik a főzelékeket, az irántuk való rajongás egy bizonyos típusú emberre jellemző.
Megfigyelésem szerint, aki felnőttként szereti a főzeléket, az szerette már gyerekként is. Aki gyerekkorában szereti a főzeléket, az alkalmazkodó, simulékony jellem, aki legalábbis hajlik arra, hogy megegye, amit mások megfőznek és feltálalnak neki.
Kivételek persze akadhatnak, de a főzelék konform étel, nincs ezen mit szépíteni.
Én például gyerekkoromban utáltam, mind az otthoni, mind a napközis változatot, nem is vittem semmire az életben. Diákkoromban döbbenettel töltött el, hogy az egyetemi menzán egyes évfolyamtársaim à la carte is rendelik a csirizes förmedvényeket. Zöldes-szürkés keménytojással vagy ázott fűrészpor-ízű szójafasírttal ették, többnyire tököt, krumplit vagy konzervből készült zöldborsót (közben, gondolom, demonstrátori ösztöndíjakról merengtek).
Ugyanebben az időben viszont, legtöbbször zúzós szombat estéket követő fejfájós vasárnapokon, hálásan fogadtam nagynéném rendhagyó, édeskés-savanykás főzelékváltozatait. Ő a megtisztított zöldségeket forró olajba dobta, megszórta cukorral-sóval, enyhén karamellizálta, gyakran víz helyett húsalaplével engedte fel, és soha nem főzte túl puhára. Rántást nem, csak tejfeles habarást használt, azt is csak módjával, és az elkészült ételt, ha kellett, citrommal savanyította. Ha jól emlékszem, ez a metódus a kelbimbóhoz és a sárgahüvelyű zöldbabhoz passzolt legjobban, de jó volt így a zsenge tök, a friss fejtett bab és – meglepő módon – a kelkáposzta is. A krumpli persze nem így készült, az még egy lázadónak is teljes tévedés lett volna.
Azért, amikor főzni kezdtem, még sokáig gasztronómiai zsákutcának tekintettem a főzeléket. Részben, mert mint a legtöbb mazsola a konyhában, első kreációimhoz elhasználtam egy fél fűszerpolcot, a főzelék pedig mérsékelten fűszeres étel. Még a jól sikerült is, míg a rosszul sikerült kifejezetten íztelen. A másik dolog, ami zavart benne, a zöldségekhez való tiszteletlen hozzáállás, tudniillik a puhára főzés. A zöldségeket (sokszor a főzeléknek használatosakat is) megpárolhatjuk vajon vagy olajon, hagymával, fokhagymával, fehérborral és illatos füvekkel stb., isteni, gazdag ízük lesz. A főzelékben ehelyett könnyen kásás trutyivá lényegülnek át.
Ami a fűszerezést illeti, lehiggadtam. De a rántásos hungarikum újragondolása helyett ma is jobban érdekelnek a kínai, arab, indiai vagy török konyha igazi ízorgiát nyújtó zöldségételei.
A társadalmi beilleszkedést meg már úgyis fújhatom.

Szerző: Iván Ildikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nagypál Anikó: Nem tudom

Néha azt hiszem, az agybaj, az identitászavar, a totális logikátlanság már nem fokozható. Aztán csak …