Kabát

Azt mondanánk, egy ruhadarab.

Télvíz idején hordjuk.

Hát most télvíz van, de olyanféle, hogy még a kutyának is csak a szobában engedik meg az ugatást jobb helyeken, macska ki sem mehet, mert eltörik a kanyarban. Csak hogy sok ember él a szabad ég alatt, mások meg olyan szegények, hogyha fedelük vagyon is, kabátjuk, melegük, ételük biztos nincs.

Hát ez ellen segít a Szabadfogas mozgalom, ami tulajdonképpen csak egy ötlet.

Az a veleje, hogy akinek van egy fölös kabátja, adja oda annak, akinek nincs. Ahol jut egy tál meleg étel, egy meleg tea, ne sajnálják azoktól az embertestvéreinktől, akiknek nem futja rá. Gerlóczy Zsigmond vetette fel Budapesten, máshol is tettek már ilyent – de most nem az a fontos, kié az ötlet, ez nem hollywoodi film.

Most az a fontos, hogy jusson kabát és egy kis meleg mindenkinek.

Jusson kabát.

Jó szívvel, emberségből.

Akárki meglássa, jelkép lesz ebből a kabátból. A testvériség, a humanitás jelképe: mert megmozdult a Kárpát-medence.

Adnak a Baross téren és adnak az Örsön, adnak a Kazinczy utcában és adnak Miskolcon, adnak Szekszárdon és Kiskunhalason, adnak Kelebián és Győrben. Mindenhol adnak.

Adnak Pozsonyban és adnak Nagyváradon, adnak Kolozsváron és Székelyudvarhelyen, adnak Medgyesen és adnak Marosvásárhelyen.

Mindenhol adnak, képtelenség volna felsorolni mindent, már majdnem háromszáz helyen.

És adnak kabátot, adnak teát, adnak ételt, adnak jó szót.

Civilek adnak, ennek köze nincs politikához.

A politikusok ülnek a jól fűtött stúdiókban és tornyokban. Makognak, olyasmiket, hogy hát igen, hát ezt kéne, hát izé…

Miért nem tettétek meg?

Miért kell megint mi tegyük?

Miért a civilek, miért az egyszerű emberek oldják meg mindig, ha baj van?

Miért nem látunk soha semmiféle hathatós segítséget az államtól?

Nagy a vihar most, nagyurak. Ez még csak hóvihar, jégvihar.

Ezt még megfékezzük. De jön még vihar rátok is.

Kabátban ne lássunk politikust többet: még meglehet, abból származna, amit mi adtunk.

Beszéltek a Kárpát-medence egységéről. A civilek megvalósították. Anyanyelvre és felekezetre való tekintet nélkül: ahány román, szlovák nyelvű felhívást látok…

Egyet kérdeznék, nagyurak, kettő lesz belőle.

Ha az ítéletidővel, természeti csapásokkal magunk is le tudunk számolni, mi szükségünk vagyon rátok?

Hogy legyen egyéb bajunk is?

Mert másra nem vagytok jók.

No, kabátotok van-e?

Ide vele!

Mi már adtunk.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Horgászötperc

Vagy még annyi sem. Volt valaha ilyen rádióműsor, most meg lesz politikai program. Hiába, Habony …