Home / VÉLEMÉNY / Király Gábor: Nyarak és telek

Király Gábor: Nyarak és telek

A nyarak véget érnek. Sajnos ősszel és téllel végződnek, de hát mit tehet az ember, ezt adta a gép, talán jobb volna örülni, hogy egyáltalán vannak nyarak, eleve nem mindenkinek jutnak, a múltkoriban találkoztam Kálmánnal, aki komoly neve ellenére csak tizenegy éves, minek ellenére viszont komoly mint egy matekvizsga, kicsit rugdosta a falat, hogy el kellett adják a hegedűjét, viszont most van kályhájuk, tehát nem fagynak le az ujjai, majd játszik az iskola hangszerén, bár most, hogy otthon is van meleg, gyakorolhatna ott is, ha lenne hegedűje.

t-d-gigantiKálmán érezhetően örül, hogy jövőre is lesznek ujjai, az anyja is örül, mondja, nagy segítség lenne, ha Kálmán is mehetne fát aprítani meg a piacon a zöldséggel, de az apja nem engedi, merthogy nem pocsékolhatja el a kezét ilyesmikkel, bólogat közben az asszony, nyáron könnyebb, persze, de hát a Béla fiam, a nagyobbik, az rendesen segít, hozza a fát is, meg hajnalonta ő jár áruért, és este is beszed, megsegít az Isten, nincsen neki hallása.

Kálmán apja nemigen szól, puha tokban a citera, nincs fellépés, a városban bezárt két vendéglő is ebben a hónapban, igaz, azokban sem játszott, csak mondja, ilyenkor télen szokott lenni a legtöbb, de a mostani időkben inkább csak a prímást, a Feri bácsit hívják egyedül, ha hívják, de csak lesznek lakodalmak tavasszal meg nyáron, azt mondják az iskolában, hogy majd kiviheti a Kálmán a hangszert, az apja se becézi, nem mondja, hogy Kálmánka, tudja, prímás keze van neki, de az semmi, prímás esze is van, már most tud kétszáz nótát, persze még kicsi, zenekarba kicsi, háromnegyedes, na, mennem kell, mert ma van péntek, van hívásunk a … itt mondja, kikhez, nagyon rendesen fizetnek, csak nem jattos hely, az alkudottat adják csak.

Nem jó az, ha Kálmán így lelassul télen, de nagy tehetség a tesó, mondja Béla, sötét van már, a platóra teszi a sérülékenyebb árut, még két év és meglesz minden, megy a konziba, ott majd meglesz mindene, ha meg nem, hát majd kap csomagot, szerencse ám, hogy a zöldséggel soha nincs gond, az öreg Samu kezei hogy begöcsösödtek, nem tudta fogni a vonót, azt mondta az orvos, hogy a gyümölcs meg a zöldség, az hiányzott neki, na onnantól ette, nem nézte le a karfiolt se, nem lett a régi, de azért elpilinckázik megint, hát a tesónak van zöldsége elég, jó szakma ez, csak mindég hajnal előtt kell kelni, télen jó, hamarabb vége a napnak, az emberek igazodnak ám a naphoz, délután ötre már majdnem üres a piac, letakarja a földesárut, erre itt vigyáznak, nézze, ott a kamara meg ember is jár éjszaka, ami így is elfogy, hát az kevesebb, mint amibe kerülne naponta elvinni, visszahozni.

A telek is véget érnek, tavaszba, nyárba fordulnak, az utak kicsit nehezebbek lesznek, de emberben, zöldségben már ott a “majd” valószínűsége, hacsak le nem törik vagy hullik időnek előtte, egyre későbbiek az esték, Kálmán szerint olyankor már sokkal kevesebb fogy az éjszakára ponyva alá hagyott krumpliból, látja ő is az életet, nem hálás, hogy hegedülhet, azért se mérgelődne, ha zsákolnia kéne, most ilyen a tél, hogy főleg az anyja és a bátyja dolgoznak, de hát a hegedülés is munka, még ha szívesen is csinálja az ember, már persze ha éppen van valahol igény hegedülésre.

Szerző: Király Gábor
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Kenguruk földje

Tetszett tudni, hogy Ausztrália nem létezik? Én sem, de húszezren biztosak benne, elhitték, megosztották, mozgalmat …