Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Konok Péter: Bár nem volt vitorláshajónk…

Konok Péter: Bár nem volt vitorláshajónk…

Valamikor úgy hívták, “néplavór”. Amúgy meg a világ egyik legszebb tava. Nekem legalábbis, aki részben ott nőttem fel a partján, meg a vizében, a nádasaiban. Meg még sokaknak.
Sokan persze utálják, talán sikk is utálni. Mifelénk még egy tavat is tudunk őszintén gyűlölni.
Bár a Balaton sosem volt a szegények üdülőhelye, de azért sokan eljutottak oda. Még többen meg persze soha. (1919-ben, mikor Szamuely már túl baloldalinak számított Kun szemében, a proletárgyerekek üdültetéséért tették felelőssé, és feladatát nagy élvezettel látta el: demokratizálni kezdte a drága nyaralókat és vízparti kúriákat.)
A Balaton afféle állandó, országos közügy volt. Rengeteg marhaságot csináltak vele, a partvonalak betonos partvédelme tragikus ötlet volt, akárcsak a busa betelepítése, de alapvetően senki nem akarta teljesen ellopni, kisajátítani a tavat. Bizonyos partszakaszokat persze igen, magánidilleket és pártüdülőket kanyarítottak ki. A közép- és késői Kádár-kor olyan volt, amilyen: hazudós, paternalista, bornírt, néha keménykedő, máskor cinikusan félrenéző, sokszor ostoba és szűklátókörű, végtelenül bürokratikus, beszari és hőzöngő, titkon urizáló, képmutató, kisstílű, szürke, és még sorolhatnám. Nem volt mit szeretni rajta. Nagyon nem.
De a mából visszatekintve azt kell mondjam, hiányzott belőle ez az elemi rosszindulat, a mások teljes földbetiprásának ez a mindent elsöprő, kéjes vágya, ez a rablókapitalista “utánunk az özönvíz” haláltánc, ami a mai rezsim sajátja. A kádári rendszer félt a néptől és udvarolt neki; ezek a maiak félnek tőle, gyűlölik és megvetik.
A “néplavór” már a múlté. Egyre szűkülnek a szabadstrandok, ahol bárki lemehet a vízre (és egyre kevesebb embernek van rá pénze, hogy akár ezt is megengedhesse magának). Új szörnykikötők épülnek a rokonoknak és üzletfeleknek, a lényeg, hogy legyen hol kikötni a sokmilliós jachtoknak, és dőljön a közpénz a magánberuházásokba. Ha a partmenti víz megbüdösödik, pang? Ők nem ott fürdenek. Az csak parkoló.
Elképesztő tájromboló megaberuházásokról álmodnak (ahogy amúgy az előzőek is álmodtak a Velencei-tavon.) Közép-Európa legnagyobb melegvizű tavát nem “néplavórnak” tekintik, még kevésbé valamiféle ökoszisztémának, megőrzendő értéknek.
Nekik térkép e táj is, amire rárajzolhatják kapzsi rémálmaikat. A szépség beárazható. És az árcédulák mögött már nem is látszik. Ők így hazafiak. Számukra a Balaton ugyanaz, mint mi, az úgynevezett “nemzet”, az emberek, mint minden: “erőforrás”.
Kirekesztő és kizsákmányoló Balaton ez, a kirekesztő és kizsákmányoló “nemzet” rezervoárja: kutyáknak, menekülteknek, fogyatékosoknak tilos, a buzik ne fürödjenek benne, mert buzibacit terjesztenek, a prolik menjenek inkább valami strandra, és különben is, a Tescóban párezer a felfújható medence. Csillog a vízen a szivárványos napolaj, “behúzós horgászok” (vadiúj találmány) különengedélyes motorcsónakjai cirkálnak, “hét, ott a horog!” – üvöltenek róluk morcos fiatalemberek; aki csak úszna, gyanús, mert lehet, hogy csak úgy ingyér akar?
A tó erről nem tehet. Meggyalázzák, meggyalázzuk. Egykor úgy tartották, a Balaton vize nyugtató, gyógyhatású víz, zöld bársonyossága kisimítja a zaklatott idegeket. Ma harctér, ahol állandósult vízicsata zajlik.
– Nézd, szívem, milyen szép a naplemente! – fordul a nernábob nernábobnéhez estefelé, mikor a “Tenderi csillag” biológiai vécéjéből a hűs habokba engedi a szúrós szagú, sötétkék szmötyit. – Nem lehetne rá valahogy koncessziót szerezni?

Szerző: Konok Péter
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Egymondat: 30 millánál tart a Jobbik

A közösségi adományozási kampány hatodik napján, szerda estig már 31 948 311 forint folyt be …