Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Konok Péter: Egy halálhírre

Konok Péter: Egy halálhírre

“Szokatlan az egyetértés itt abban a Facebook-buborékban, amiben mozgok, és ezt a szokatlan egyetértést Arthur J. Finkelstein halálhíre váltotta ki; elmaradnak az obligát mentegetőzések, a “de azért nyugodjék békében” társasági eufemizmusai, a “halottakról vagy jót, vagy semmit” téves kognitív disszonanciája: Finkelstein láthatóan afféle megtestesült gonosz volt a nagyközönség szemében, maga az ősbűn.
Ő maga ezt alighanem élvezné: azt mutatja, hogy munkáját sikerrel végezte.
Muris, tulajdonképpen. Finkelstein egy végtelenül amorális figura volt, aki a legrégibb, legmegbízhatóbb árucikkekkel kereskedett: a bizalmatlansággal, a gyűlölettel, a frusztrációkkal, a félelmekkel. Hazugságokkal kereskedett, de ezt roppant őszintén tette. Ő maga is egy nagy hazugság volt, egy homoszexuális, liberális zsidó, aki – miként egy vegetáriánus hentes, vagy egy húsimádó vegánétterem-tulajdonos – kiválóan el tudta vonatkoztatni a munkáját a magánéletétől.
Ez, persze, eléggé undorító, különösen, hogy jó sok gondot okozott ezzel a munkával.
Persze, a kérdés az, hogy valóban ő okozta-e ezeket a gondokat. Sőt, hogy valóban kitalált-e valami újat?
Hát, valójában nemigen. Olvassuk el Cicero beszédét Catilina ellen, vagy Mark Twain “Kormányzóválasztás” című tárcáját. Vagy ezer más hasonlót. Régi, bevált biznisz.
A Finkelstein elleni önfeledt gyűlölet talán éppen abból táplálkozik, hogy a megrendelőivel – a politikusokkal, a politikával összefonódó gazdasági csoportokkal, tulajdonképen az egész rendszerrel – szemben érzünk valami atavisztikus, teljesen indokolatlan, az “istentől kapott felhatalmazás” és a “néptől eredő hatalom” keverékéből álló tiszteletet. Nem szeretünk, elutasítunk, sőt gyűlölünk bizonyos figurákat, de valahol mégsem kérdőjelezzük meg azt, hogy – ha más nem, a funkciójuknak, annak, amit állítólag az a funkció, az államelnök, a miniszterelnök, a miniszter, stb. “megtestesít” – tisztelet jár. Az adott ember lehet egy szarházi, na de, azért mégiscsak, ugye…
Ezzel szemben a háttérben dolgozó szakértőre, a titokzatos tanácsadóra, a spin doctorra, a szürke eminenciásra nem terjed ki ez az abszurd és irreális tisztelet. Ő az, aki pénzért árul politikát, a képet nem piszkítja be semmi világi szakralitás. Ezt könnyű elítélni, pedig “ki szenet árul, ki szerelmet, ki pedig ilyen költeményt”.
Ráadásul határozottan bukunk a “bűnöző zsenik”, a háttérben hálójukat szövő roppant pókok, a zsinórokat rángató bábjátékosok képére, amit amúgy lelkesen fest elénk a média, vagy éppen Hollywood. Nehéz elfogadni, hogy a világ magától is ilyen szar, kell, hogy legyen egy gonosz tanácsadó. A politikusok, királyok, jó cár atyuskák és felvilágosult hercegek sokszor profitáltak abból, hogy a néphangulat javítása érdekében beáldozták néhány különösen gyűlölt tanácsadójukat.
Finkelstein végtelenül amorális figura volt. Oké. Csak hát ez a szakma, a politika, a hatalommal való játék éppen ilyen figurákat igényel, és mindig is ilyeneket igényelt. Finkelstein gondolatai, módszerei végtelenül egyszerűek – persze, én emlékszem, mekkora csalódás volt, mikor először olvastam Machiavellit: olyan magától értetődően banálisnak tűnt. Nem volt benne semmi titokzatos. Azt írta, amit megrendelője várt tőle – csak ő végre le is írta.
Végül pedig: Finkelstein nyíltan megmondta, hogy hazudik. Sőt: hogy először valami igazságot kell kimondani, aztán jöhet a hazugság csőstül – az emberek mindig lelkes vásárlói lesznek annak a hazugságcsomagnak, amire éppen igényük van. Az igények, a kereslet pedig alakítható, megteremthető, terelhető.
Finkelstein tulajdonképpen a régi paradoxon volt új kiadásban: “Én egy politikai tanácsadó vagyok” – mondta. “Minden politikai tanácsadó hazudik.”
És ebben igazat mondott. A világ paradox.
Nincs mit sajnálni a halálán, nem sajnálom én sem. Nem fogok itt álszenteskedni. Csak hát vegyük észre: mindannyiunk agyában ott ül egy-egy különbejáratú, mégis szériamodell Finkelstein. És csak mondja, mondja… mi meg hallgatjuk.”

Szerző: Konok Péter
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ferenc pápa: aggasztó Európában az idegengyűlölet – a katolikusok között is

Aggodalmát fejezte ki az Európában tapasztalható intolerancia, diszkrimináció és idegengyűlölet miatt Ferenc pápa pénteken, hangsúlyozva, …