Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Konok Péter: Gyilkos erdők

Konok Péter: Gyilkos erdők

„Természeti katasztrófa”, írták le számtalanszor a júniusi portugáliai erdőtüzekről, amelyekben 64 ember halt meg, és mintegy 40 ezer hektár erdő égett le. A hatóságok előbb „véletlenről”, egy rosszkor jött villámcsapásról beszéltek, majd arról, hogy az amúgy is szokatlan szárazságban milyen könnyedén lobbantak lángra a kiszikkadt „ellenőrizetlen erdők”.

Sok szakember azonban sokkal többről beszél, mint „természeti katasztrófáról”: a fő oknak részint a globális felmelegedést, részint pedig egy némileg lokálisabb (bár a globalizációtól korántsem független) tényezőt, a papíripari lobby szerepét emlegetik.

Általános hozzáállás ez a „természeti katasztrófa”, amelynek természetesen nincsenek felelősei. Ez nem igaz. Egyrészt ugye nekem visszatérő rémálmom ugyan, hogy a Történelem és a Nemzetgazdaság Ura hipp-hopp – maradjunk egy közelebbi példánál – mondjuk, zagytározót építtet a kertem végibe, de ettől még nem gondolom, hogy a zagytározó amolyan megfellebbezhetetlen fátum lenne, mint az, ha valakinek stadion nő a kert végibe reggelre, mint gomba eső után. Lássuk be: a zagytározók, az atomerőművek, az autóversenypályák és a kacsalábon forgó családi összefogások nem csak úgy lesznek, nem kósza magokból sarjadnak, ahogy a vak véletlen meg a fajfenntartási ösztön sarjasztja őket. Sőt az instabil altalaj sem amolyan természet adta végzet; van olyan, persze, hogy egy altalaj instabil, arra az ember nem épít zagytározót, felhőkarcolót vagy Istennek katedrálist, mert hát ugye akkor az nagy valószínűséggel kevéssé fog dacolni az örökkévalósággal; és van olyan is, hogy egy stabilnak látszó altalaj éppen attól válik instabillá szegény, hogy a fenti dolgokat, vagy más nagy, nehéz instabilitási tényezőket építenek rájuk, és hát az eredmény akkor is ugyanaz. Egy csúnyán domesztikált, épített környezetben élünk, ahol még az amúgy váratlan természeti katasztrófák is fokozott hatással vannak ránk. Földrengések mindig voltak, de ha valaki törésvonalak közelében épít olyan atomreaktor-blokkokat, amelyek nem földrengésállók, ne tárja szét a kezét, hogy ja, kérem, nem mi hibáztunk, a föld dübörgött, már megint megőrült a Sátán. Ha egy vállalkozó az ártérbe húz fel illegális kacsalábonforgó palotákat, felelős azért, ha az árvízbe belefúlnak a lakók, még ha nem is ő okozta az áradást (hanem például a folyószabályozás – persze ilyenkor a vállalkozó igyekszik leboltolni legalább egy mobilgátat… van, ahol ez sikerül is).

A ravasz olasz szakadár kommunista, Amadeo Bordiga már az 1950-es években kimutatta a Po folyó áradásairól, hogy a természeti katasztrófa egyfajta önigazoló mítosz, a profitéhség természet elleni harcának hősi indulója. Lehet a természetre mutogatni, lehet álszent pofával azon sajnálkozni, hogy a dolog elkerülhetetlen volt. Nem volt az.

Xerxész perzsa király két hidat építtetett a Hellészpontoszra, de azokat egy hatalmas vihar lerombolta. Xerxész megkorbácsoltatta a tengert. Esetleg meg lehetne korbácsolni az instabil altalajt, vagy éppen az erdőtüzeket is. Ám a történetnek van egy kevésbé ismert folytatása (mindig csak ez a korbácsolás kerül elő, hiszen szeretjük a szép, dacosan értelmetlen szimbólumokat). Xerxész kivégeztette a hidak tervezőit, és hajóit összekapcsolva rugalmas, a tenger viharos hullámaihoz is alkalmazkodni tudó pontonhidat építtetett. Tudta ő jól, hogy nem a tenger a felelős. Az a korbácsolás csak cirkusz volt a népnek.

A Politico.eu gondosan adatolva bemutatta, hogy a portugál papíripar (amely a portugál export 4,9 száalékát adja, mintegy 3 milliárd euró értékben), miként telepítette tele az országot az eredetileg Ausztráliából dísznövényként érkező eukaliptusszal. A gyorsan növekvő fát az eróziótól sújtott országban (és igen, a talajerózió is leginkább az árutermelés, pontosabban a fakitermelés és a terjedő intenzív mezőgazdasági művelés eredménye volt) erdősítésekre használták, majd a 20. század közepétől egyre inkább ipari alapanyagnak. Mára az eukaliptusz Portugália leggyakoribb fája: mintegy 900 ezer hektárt, az ország erdőtakarójának egynegyedét teszi ki.

Az eukaliptuszról ugyanis három dolgot mindenképpen érdemes tudni azon túl, hogy a koalák kizárólagos tápláléka (a koalák amolyan kedves, maciszerű állatok; mifelénk Tarlós István szokta felavatni őket, csak azután sajnos nemigen törődik velük). Meglehetősen invazív változatai is vannak; nagyon jó minőségű papír készíthető belőle; és roppant gyúlékony, egyrészt a fában lévő rengeteg gyanta miatt, másrészt pedig azért, mert az égő eukaliptusz különösen sok lángoló pernyét okád magából. Ráadásul több vizet képes felszívni, mint az őshonos növényzet java része, ezért azt is kiszárítja.

A szörnyű erdőtüzek hatására a kormány fontolóra vette, hogy megtiltja legalább az új eukaliptuszerdők telepítését. A portugál papíripari cégeket tömörítő szövetség, a CELPA ezzel szemben úgy érvel, hogy az eukaliptusz az ország versenyképességének fontos eleme, exportképes iparág, amely éppen az elmaradottabb övezetekben teremt számos munkahelyet, másrészt – ismerős logika! – az eukaliptusz veszélyesség mítosz csupán, amit a mindenféle zöldek, az ipar és a fejlődés ellenségei terjesztenek. A CELPA honlapját megnyitva látványos film fogadja az érdeklődőt, gyönyörűen rendben tartott ültetvényeken boldog munkások sürgölődnek, és vaskos feliratok tájékoztatnak: „MÍTOSZ!”, hogy mindennek veszélyei lennének, ellenben az az „IGAZSÁG!”, hogy ha nem létesíthetnek új ültetvényeket, a „felhagyott földeken burjánzó gaz” komoly tűzveszélyt okoz.

A filmben mg véletlenül sem jelennek meg persze a felégett erdők, az autóikban a füsttől megfulladt emberek, a kiégett házak iszonyatos képei. Hiszen azok, a CELPA szerint, az „előítéleteket” erősítik. Ennél mindenesetre még kedves internetes böngészőm is nyíltabb és világosabb: a CELPA hivatalos honlapja elé – http://www.celpa.pt , ha valaki kíváncsi az igazán szépen fotografált filmecskére – odabiggyesztette a „nem biztonságos” megjegyzést.

Az Euronews Thomas Curt klímakutatóval készített interjút. Curt hangsúlyozza, hogy a portugáliai erdőtüzekben az is szerepet játszott, hogy a globális felmelegedés miatt a száraz periódus (az „erdőtűz-idény”), amely nemrégen még júliustól augusztusig tartott, immár júniustól októberig nyúlik.

Van persze, aki szerint a globális felmelegedés csak mítosz. Vagy mégsem? Nézőpont kérdése. Bár Donald Trump szerint a kínaiak találták ki az egészet, hogy így gáncsolják el az amerikai gazdaságot, és vegyék el derék szavazói munkáját, bizonyos körülmények között ő is hajlandó számításba venni a klímaváltozást.

Történt, hogy még 2014-ben Trump mintegy tízmillió dollárért golfpályát és egy hozzá tartozó csinos kastélyt vásárolt magának az írországi Doonbeg mellett, a tengerparton. A lakályos kis kecó – a 218 luxusapartman válogatott antik bútorokkal és faburkolatokkal, extraméretű ágyakkal (mint egy orosz kolostori hajón…), kandallókkal stb. van felszerelve – 400 hektáros pályáját azonban sajnos erősen fenyegeti a tengervíz emelkedése és az erózió, valamint az Írország partjait ostromló egyre erősebb viharok, amelyek – ó, kárhozat! – teljesen megsemmisítették a 18 lyukas pálya 14 lyukát, míg az ötödik, a kilencedik és a 18. lyuk erősen károsodott (bocsánat, egyáltalán nem értek a golfhoz, nem is akarok, de ahogy ezt elképzelem, muszáj röhögnöm, pedig biztos nagyon szomorú dolog).

Trump – van erre valami affinitása – úgy döntött, hogy falat épít a tenger ellen: 1,7 mérföld hosszan, 220 ezer tonna sziklából, mintegy 11 millió dollárért.

Na mármost: egy ilyen fal, nincs mit tenni, baromi randán mutat a csodás tengerparton. Mindenféle engedélyek kellenek hozzá. Az engedélyekért kérelmeket kell benyújtani, azokat meg kell indokolni, majd az illetékes hatóságok döntést hoznak (csak azért írom le ezt ilyen részletesen, mert hátha már elfelejtettük, hogy megy ez a NER-en kívül). Trump kérvényében azonban annyira nem foglalkozott az érveléssel, neki kellett a fal, slussz. A Claire megyei önkormányzat pedig annak rendje s módja szerint meg is tagadta tőle az építési engedélyt.

Ekkor Trump ügyvédei újrafogalmazták a kérvényeket. Érvek kellettek. Érveikben pedig arra hivatkoztak, hogy meg kell védeni a tulajdont és a helyi közösséget – a globális felmelegedés és a klímaváltozás jelenlegi és jövőbeni (várhatóan egyre fokozódó) hatásaitól – ásta elő a dokumentumokat a Politico.

Persze, az is elképzelhető, hogy ez egy lokálisan globális felmelegedés. Csakis Írországra, azon belül is kizárólag Trump golfklubjának tengerpartjára vonatkozik. Mint a csodarabbi: jobbra sincs klímaváltozás, balra sincs klímaváltozás. Csak Doonbegben van. Alighanem a kínaiak tehetnek róla.

Persze, nem csupán erdők tudnak legéni, és nem csak a klímaváltozás miatt; házakban is keletkezhet „véletlen” tűz, amint azt a júniusi londoni tragédia, a Grenfell Tower katasztrófája is mutatja. A tulajdonosok – a KCTMO nevű ingatlanszövetkezet – narratívája itt is „véletlenről”, „egyéni felelőtlenségről” beszélt; hogy, úgymond, az ilyesmi „előfordul”, megelőzni nem lehet.

Rengeteget írtak azóta a hiányosságokról, az tűzvédelmi rendszerek hiányáról, az építkezésnél felhasznált anyagokról – ám a „nem előrelátható esemény” legjobb cáfolatát maguk a lakók adták, akik közül néhányan – ahogy az Independent beszámol róla – már évekkel korábban megalakították önszerveződő kis csoportjukat, a Grenfell Action Groupot. Ez – többek között – egy blogot is készített, amelyben feltárták a hiányosságokat, és figyelmeztettek a lehetséges katasztrófára, sőt a felelősöket is megnevezték. A válasz nem is közvetlenül a cégtől, hanem a Kennsingtoni és Chelsea-i Tanácstól érkezett, pontosabban annak ügyvédjétől. Ebben felszólította a lakók csoportját, hogy hagyjanak fel a „rágalmazással és a hangulatkeltéssel”, és töröljék blogjukat az internetről, különben rendőrségi feljelentést tesznek ellenük, vizsgálatra számíthatnak.

Most, négy év után valóban vizsgálat folyik. Ez persze nem vigasztalja meg azt a mintegy nyolcvan embert, aki a lángok között halt meg, vagy a hozzátartozóikat. De ez a kis levélváltás segíthet annak megállapításában, hogy valóban olyan „váratlan”, „előre nem látható” volt-e a tragédia, vagy – akárcsak az eukaliptuszoknál – „mítosz”, „előítélet” volt-e a lakók sokszor jelzett aggodalma.

A mítoszokkal való leszámolásban hazánk új, nagy barátja, Erdoğan elnök is jeleskedik. Több mint kilencven évvel a híres daytoni majomper után úgy tűnik, végre Törökország is leszámol az evolúció tévtanával. Alpaslan Durmuş, a török oktatási hivatal elnöke szerint az evolúció vitatható, ellentmondásos elmélet, amely „túl komplikált” a diákok számára – írja a Guardian.

Kétségtelen, hogy az evolúció vitatható (normális országokban minden vitatható, legfeljebb akad, amit nemigen érdemes vitatni), és persze ellentmondásos is (normális országokban minden ellentmondásos, mert nincsenek abszolút dolgok). De az a hév, amellyel az – elvileg atatürki, világi alapokon nyugvó – Törökország vezetése a szekularizáció, és általában véve a tudományos gondolkodás ellen fordul, már-már a magyar dúlásra emlékeztet. A biológiakönyvek mellett természetesen átírják a történelmet (és abban jóval kisebb szerepet kap az amúgy jócskán vitatható és ellentmondásos Kemal Atatürk, a tulajdonképpeni alapító atya), és általában véve is sokkal nagyobb súly kap az oktatásban a hittan, mint eddig.

Az evolúció idejétmúlt, vélekedett amúgy még idén januárban a török miniszterelnökhelyettes, Numan Kurtulmuş, már-már némethszilárdi jártasságáról téve tanúbizonyságot az ókor- és tudománytörténet terén: „Tudományosan az evolúció elmélete archaikus, túlhaladott teória. Semmi sem teszi szükségessé, hogy tanítsák… Az a vélemény, hogy akik ismerik az evolúció elméletét, és hisznek abban, modern és progresszív emberek, míg akik ellenzik, azok reakciósok és elavultak, maga is egy elavult vélemény. Az evolúció elmélete csupán egyike a véleményeknek, és mindvégig vita folyt róla az ókorban is, szóval nem gondolnám, hogy helyes erről vitatkozni.”

Egyes rendszerkreacionisták amúgy magát Erdoğan kormányát is a társadalmi evolúcióval szembeni érvnek tekintik, lévén ilyen képződmény fennmaradási esélyei elhanyagolhatók. Sok szociáldarwinista ezzel szemben arra mutat rá, hogy a török rezsim a végső bizonyíték arra, hogy ha feltételezhetünk is valamiféle „tervezést” a politikai evolúció mögé, az semmiképpen nem lehet intelligens.

Persze, nem csak elméletek, szavak és betűk is ellen lehet küzdeni (a szavak és betűk elleni küzdelemnek komoly, akár ókori hagyományai is vannak). A török parlamentben betiltják az olyan szavak használatát és leírását, mint „Kurdisztán”, „kurd város”, vagy „örmény népirtás”.

Azok a képviselők, akik mégis használnák ezeket az üldözött szavakat, 12 ezer török líra (mintegy 3000 euró) pénzbüntetésre számíthatnak Kövér Lá…, elnézést, a török házelnöktől.

Az intézkedés leginkább a kurd (és örmény) kérdést napirenden tartó Népi Demokratikus Párt (HDP) ellen irányul, amelynek 2016 novembere óta már 12 képviselőjét zárták börtönbe, a mintegy 8000 különféle kurd aktivista és jogvédő civil mellé.

És akkor hadd térjek vissza egy kicsit a végén a portugál erdőtüzekhez; amit Vital Moreira, portugál szocialista EP-képviselő írt róluk a blogjában, talán ennek az egész mai hírszemlémnek a mottója is lehetne:

Nem elég megkönnyezni a halottakat. Egyszer és mindenkorra le kell számolnunk ezzel a puskaporos hordóval, amit (…) választottunk. Rá kell döbbennünk, hogy gyilkos erdőket hoztunk létre”.

Szerző: Konok Péter
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: A permanens Káosz gyermekei

Végül is kihez, hova tartozik az ember? Apjához? Anyjához? Testvéréhez? Rokonaihoz? Stockholmba vagy Teheránba? Esetleg, …