Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / L. Alex: A szélmalomharcos, avagy soha nem tudhatod, ki van a szőnyeg mögött!

L. Alex: A szélmalomharcos, avagy soha nem tudhatod, ki van a szőnyeg mögött!

Az ember nehezen tud elfogulatlan lenni a barátaival, főleg akkor, amikor azt látja, hogy szélmalomharcot vívnak. Barátomat Újhelyi Sándornak hívják, a CEKA vezetője és a Migration Aid kitalálója-létrehozója, építész, üzletember: amolyan polihisztor.

Ujhelyi Sándornak az  a vágya, hogy egyszer egy korrupciótól mentes országban éljen. Egy olyan országot szeretne, ahol nem a sógor-komaság döntené el egy üzlet, egy tender sorsát, hanem a rátermettség. Olyan országban szeretne élni, ahol nem a boríték vastagsága határozná meg a kórházi kezelés milyenségét, esetleg a túlélést.

Az alábbi beszélgetésnek egy petíció az apropója, egy petíció az ellenzéki pártok vezetőihez, amelyet a Civil Ellenzéki Kerekasztal vezetője indított el.

– Van értelme ennek a petíciónak, még egy kiállásnak az ellenzéki összefogás mellett?

Nem régóta foglalkozom politikával, mindössze másfél éve, mindig igyekeztem távol tartani magam tőle, de ez elmúlt, sajnos igenis kell vele foglalkozni. Ezért is született ez a petíció, mert ahogy én rádöbbentem arra, hogy nem vonhatom ki magamat a magyarországi történésekből, úgy, gondolom, másokat is fel kell ébreszteni.

–Ebben a petícióban ön összefogásra szólítja fel a kis ellenzéki pártokat. De miért hallgatnának önre?

Nézze, amikor megalapítottam a Migration Aid-et, akkor sem én voltam a fontos, hanem maga a kezdeményezés. Most sem az én személyem a fontos, hogy Ujhelyi Sándor az, aki felszólítja a kis ellenzéki pártokat, a lényeg a cél elérése, bárki hatására is történik. A választási szövetség az, amiért igenis törekednünk kell arra nekünk, civileknek is, hogy kierőszakoljuk a pártoknál az összefogást a Fidesz rezsim ellen.

– Miért? Hiszen az ország erősödik, sorba újítják fel a kórházakat, épülnek a stadionok, soha ennyi gyerek nem kapott még meleg ételt a közoktatásban, többpártrendszer van, sajtó- és szólásszabadság…

– Erre a kérdésre és a felsoroltakra úgy tekintek, hogy újságíróként eleresztett egy viccet. Abból a pénzből, ami beömlött és beömlik az országba, nem itt kellene tartani.

– Hm. Pedig egyes vélemények szerint Magyarország erős, a saját lábán áll és meglennénk mi az Európai Unió nélkül is.

– Aki csak egy kicsit is ismeri az ország gazdasági helyzetét, az nem mondhat ilyet. Az idézőjelbe tett jólét, ami tapasztalható az országban, csak az Európai Uniónak köszönhető, napi nettó négy és félmilliárd forint az országba beáramló uniós pénz, ezt bárki megnézheti: hozzáférhető adat az Eurostat oldalán.

– Akkor ezek szerint minden rendben!

– Nincs rendben, mert ma Magyarországon azokat a szereplőket kizárják a rendszerből, akik nem hajlandók Orbán zászlaja alá beállni. Ezek a vállalkozások pedig csődbe mennek, ami újabb munkahelyek megszűnéséhez vezet.

– Ezekre azt is lehet mondani, hogy légből kapott történetek.

– A saját példámat is meg tudom említeni. Nem is olyan régen lett volna egy rendkívül jó lehetőség egy export ügyletre, és konkrétan azzal utasítottak el az Eximbanknál, hogy majd akkor kapok segítséget a  dolog lebonyolítására, ha közvetlen Orbántól vagy érdekköréből hozok rá engedélyt.

– Értem, de ez még mindig nem visz ahhoz közelebb, hogy miért olvassa el Piri néni valahol Nógrád megyében az ön petícióját, és miért támogassa, hiszen számára semmit nem jelent az ön neve, hívószava.

– Nem is kell, hogy jelentsen számára valamit. Ami Piri nénit és engem közös nevezőre fog hozni, azok a hasonló tapasztalatok, például a kórházak állapotáról, illetve, a rendszerben dolgozók hozzáállásáról. Engem konkrétan a kórházakban szerzett tapasztalataim fordítottak szembe leginkább a rezsimmel. Sajnos voltak olyan időszakok az életemben, amikor rengeteg időt töltöttem kórházakban, de amit 2016-ban tapasztaltam, az megdöbbentett. Rosszul lettem, szívinfarktus gyanúval elláttak sürgősségin, majd 2 hónapos várólistára kerültem, hogy bejussak szakorvosi ellátásra. De mondhatnám a családom egyik tagját is, akit tulajdonképpen halálra ítéltek, és ezt meg is magyarázták. Az indok az volt, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi keretet úgy használták fel, hogy rangsorba állították a betegeket, kinek van több esélye az életben maradásra – a rokonom nem került rá a listára.

Ez durva!

– Az! Na, ez lesz az, amit megért az ön által felhozott Piri néni is Nógrád megyében, hiszen neki is vannak hasonló tapasztalatai, és ezért kell elolvasnia neki is és aláírnia a petíciót, mert ez nem mehet így tovább!

– Akkor itt jön a következő kérdés. Tételezzük fel, hogy Piri néni elolvassa az ön petícióját: de miért akarja ő is azt majd, hogy összefogjanak a kis pártok, ott az MSZP, ott a Jobbik…

– A Jobbikot én kategorikusan kizárom!

Miért?

– Mert nem hiszem, hogy kutyából szalonna lesz, mert nem hiszem, hogy az a párt, amelyik kidobta a parlamentből az uniós zászlót, illetve, elégette azt, szóval, hogy az a párt, ahol egy Toroczkay a mai napig alelnök, az képes lenne egy demokratikus megújulásra.

Rendben, tételezzük fel, hogy Piri néni elolvasta, aláírta, de ott marad továbbra is a kérdés, miért fogadják el a kis pártok az ön által írt,és Piri néni által is aláírt petíciót?

– Mert Orbán leváltása nem fog menni választási szövetség nélkül, mert a kis pártoknak és vezetőiknek történelmi felelősségük van most! Itt az ideje, hogy mindenki színt valljon: hajlandó vagyok kompromisszumokra egy választási szövetség létrehozásáig, vagy távolmaradásommal támogatom Orbán hatalomban maradását.

Értem, de ugye nem gondol arra, hogy a petíciót meglátva a kis pártok vezetői megrémülnek, és gyorsan feledik a pártérdeket és létrehozzák a választási szövetséget?

– Nem hiszem, ennyire azért én sem vagyok naiv, sőt azt sem gondolom, hogy ezt a riportot azért fogják elolvasni, mert az Ujhelyi Sándorral készült, de abban hiszek, hogy nekem mindent el kell követnem azért, hogy létrejöjjön egy választási szövetség, ami elzavarja a Fidesz-rezsimet!

Miért nem ír e-mailt ezeknek a kis pártoknak, és küldi el a petíciót?

– Már megtettem – és nem reagáltak, már megtettem, hogy elhívtam őket egy közös megbeszélésre, de a MoMa vezetőjén kívül senki nem reagált. 

Ön szerint miért?

– Talán azért, mert ismernek, és tudják jól, hogy én ragaszkodom a korrupció kiirtásához, és talán ez megijeszti őket. Talán csak ennyire fejlett a politikai kultúrájuk.

Van ennek értelme, a petíciónak, a meghívásoknak?

– Én hiszek benne! Tudja, apám pap volt, és gyerekkoromban mesélt nekem egy történetet azokból az időkből, amikor még nem volt divat a templomba járás. Volt, hogy apám istentiszteletére senki nem ment el, de apám úgy gondolta, hogy neki az a feladata, akkor is megtartsa az istentiszteletet, ha senki nincs ott. Ezért mindig megtartotta az üres templomban is, és egyszer csak elkezdtek jönni az emberek. Tudja, miért?

Hallották kintről az utcáról?

– Nem! Mint utólag kiderült, voltak, akik megbújtak a templomban, volt ott egy nagy falikárpitszerű szőnyeg, nos, a mögé. Ezért van értelme, még akkor is, ha sokszor szélmalomharcnak tűnik, mert soha nem tudhatod, ki van a szőnyeg mögött! Ki kell erőszakolnunk a demokratikus ellenzék összefogását, ezért várunk mindenkit, aki ezzel egyetért, szeptember 17-én a Szabad Sajtó útra, (Erzsébet híd pesti hídfő), ahol a média jelenlétében, nyilvánosan fogja aláírni ezt a bizonyos petíciót mindenki, aki eljön.

Szerző: L. Alex
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Szanyi kapitány

Aki csak a címig fog eljutni, s annak láttán bosszúsan továbbgörget, az soha nem fogja …