Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / L. Alex: Vizit, avagy hogyan lettem jó hír

L. Alex: Vizit, avagy hogyan lettem jó hír

Valami volt a levegőben, valami keveredett a megszokott áporodottságban, valami, ami más volt. Talán a nővérek voltak izgatottabbak ezen a hétfői napon, vagy a segédápoló tette le a kórházi szekrényre máshogy azt az egy szelet kenyeret a megszokott, villával kimért felvágott mellé, de érezhető volt a változás.

Oké, persze ma nagyvizit volt az osztályon, ilyenkor derül ki, hogy ki marad, ki megy, ki él, ki hal, ilyenkor vonul be az összes fehér köpenyes szigorú arccal, az ápolók pedig ijedt vagy közönyös ábrázattal. A sor végén pedig ott haladtak az twitterezők,  akiket pont nem érdekel a szobában fekvők sorsa.

Mivel pont az ajtó mellet feküdtem a jobb 1-en, a mosdó mellett, ezért folyamatos vizelési ingerrel küzdöttem, ugyanis megérkezésem napjától folyamatosan csurgott, csöpögött a csap, igen, tudom, ez a dolga, de elzárt állapotban is eresztette a vizet, tovább csökkentve az alvásra és pihenésre szánt időmet. Ma reggelre viszont csoda történt, mert megjavították!

A nagyvizit szokásos lendületével érkezett.

– Hogy vagyunk? – kérdezte a fő-fő-legfőbb orvos rám sem nézve, hanem a kórlapomat a kezébe véve, rátekintve az al-al-alorvosra. Szokásos izzadásos állapotjelentés rólam, amiből sokat nem értettem, de mivel senkinek nem komorult el az arca, ezért bízni mertem a szebb jövőben.
Már léptek is volna tovább, ekkor megszólaltam:

– Köszönöm, hogy megjavították a csapot – intettem a mellettem lévő mosdó irányába –, már nem folyik!

A fő-fő-fő nagyon orvos úgy kapta fel a fejét, mint cápa a vérszagra.

– Elismételné? – szegezte rám a szemét, amitől én is úgy zavarba jöttem, mint a jelentő doktorok.

– Köszönöm, hogy megjavíttatták a csapot, már nem folyik, végre!

– Ez jó hír? – kérdezte a jelenlevő kollégáktól a fő-fő-főorvos, mire mindenki bólogatni kezdett.

– Uram, adna ma egy interjút a Magyar Időknek? – hangja szinte könyörgővé vált, szinte megsajnáltam.

– A Magyar Időknek…?

– Igen – válaszolt a fő-fő-főorvos verejtékezve–, megértem az érzéseit, de maga is értsen meg minket! Heti két jó hírt kell szállítanunk a kormányzati médiának, és maga lenne az első jó hír, fotóval, interjúval!

– Aha… – tűnődtem félhagosan, de mivel nem szerettem volna sajtóhírré válni, és főleg nem a Fidesz-médiában, ezért feltettem a kérdést:

– Mi van akkor, ha nem vállalom?

A fő-fő-főorvos újra megtalálta a belső egyensúlyát, mert lenézően odavetette:

– Mondja, meg akar maga gyógyulni?

Értettük egymást, hiszen diktatúra van, és ugye az előírt tervet szállítani kell.

– Mennyit fialjon az a disznó?

A fő-fő-fő orvos visszanézett rám és először elmosolyodott:

– Lehetőleg minél többet, és akkor már a héten megműtjük!

Szerző: L. Alex
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Áder: a Szent Korona nemcsak tárgy, hanem eszme is

A Veritas Történetkutató Intézet, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Magyar Történelmi …