Home / VÉLEMÉNY / Láng Alex: Hétköznapi történet

Láng Alex: Hétköznapi történet

Manapság, amikor nem érték az ember, csak amolyan négyévente fontossá váló árucikk, amit egy alkalomra kell megvenni, egy gyors iksz erejéig, amikor úgy érzi, látja, az országot és dolgait csendesen szemlélő, hogy háborúban állunk a természettel, a fákkal, akkor az alábbi történet, tényleg csak egy kis apró szösszenet, lap szélére sem való történet.

A történet bárhol megeshetett volna az országban, ahol van kormánypárti polgármester, vagy bármilyen polgármester, ahol van egy művész, aki útban van, mert civil, mert „Garázda”, aki elfelejti, hogy hol a helye, mert véleménye van.

Történetünk egyik főszereplője momentán szobrász, aki teljesen meglepő módon szobrokat készít, olyan alkotásokat, amelyek legtöbbje valamilyen közterületen kerül felállításra, hogy ott dacoljon az időjárással, örömet okozzon a kutyáknak, esetleg gondolatokat ébresszen, vagy csak, egy szelfi erejéig adjon hátteret, hogy „na, itt is jártam”, esetleg egy randevú pontos helyszíneként funkcionáljon.

A világ józanabbik felén nem is szokott gond lenni a szobrokkal, valahol felállítják őket, azok meg ottmaradnak az idők végezetéig, nem egy szaladgálós, nyugtalan banda, nem kell rájuk vigyázni, nem kószálnak el, hirdetik az örökkévalóságot, legtöbbjük túléli az alkotóját is.

Magyarországon mostanság egy kicsit más a helyzet, bár nem csak mostanság, csak újratanuljuk, hogy vannak az egyenlők, meg vannak az egyenlőbbek.

A hatalom fura urainak megvan az a lehetőségük, hogy adhatnak, de el is vehetnek, esetünkben az utóbbi történt, egy tollvonással megszüntettek egy közel két évtizede működő szobrászműhelyt. Fel is csút, le is csút! Kell a hely síkosság-mentesítő anyagok tárolására.

A történet itt akár véget is érhetett volna, szobrászunk alkotásai mehettek volna a város szemétdombjára, maga az alkotó, pedig oda ahová akar, esetleg vissza Japánba, Dél-Koreába, vagy valamelyik Dél-Amerikai országba, ahol már alkotott, ahol más világok, más polgármesterei hálásan rázogatták a múltban a kezét, köszönték meg tisztelettel meghajolva alkotásait.

Nem így történt!

Civilek, élükön egy holland-magyar kettősállampolgár, aki valamikor régen második hazájának választotta Magyarországot, egyre nagyobb megdöbbenéssel figyeli az országunkban kialakuló antidemokratikus folyamatokat, úgy döntöttek, hogy megmentik a szobrász alkotásait, így született meg a „Böszerezervátum”, szoborpark a hátsóudvarban, egy baranyai kisfaluban, Erdősmárokon.

Ugye, hogy igazam volt? Apró, lap szélére sem érdemes történet, összefogásról, értékmentésről, emberségről.

2018. Magyarország

Szerző: Láng Alex
Forrás: Huppa

Olvasta már?

IMHO: A gyilkos elefánt, avagy szomorú történet arról, hogyan torzul az információ

Olvastam az Indexen egy rövidhírt, megfogta a figyelmemet a dolog szimbolikája, gondoltam, rettyintek belőle valami …