Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Láng Judit Libik-díjat kapott

Láng Judit Libik-díjat kapott

láng-judit-profilkép2016-ban az André Libik által alapított Libik-díjat Láng Judit vehette át. Őszintén gratulálunk!

“Megtiszteltetés számomra, hogy Láng Judit, író, publicista, szociális munkás, önkéntes szociális és politikai aktivista díjának átadásakor engem kértek fel laudációra. Első ilyen felkérésem, nézzék el nekem, hogy kicsit furcsán érzem magam ebben a szerepben.
Nem is állnék itt, ha nem Juditról lenne szó, az utóbbi években semmilyen nyilvános szereplést nem vállaltam. Ezzel azt szeretném jelezni, hogy számomra Judit egy kitüntetett, különleges személy. Egy roma értelmiségi nő, aki a társadalom legmélyebb poklait megjárva most itt állhat barátai, szerettei, tisztelői előtt, egy méltán megérdemelt díjért.
Őt személyesen kevésbé ismerem, néhányszor találkoztunk mindössze, írásai, munkái, tevékenysége az, ami miatt magamhoz közelállónak érzem, ami miatt úgy érzem, örökké ismertem őt.

Olyan ember, mint a legjobb barát, akit ha évekig nem látunk, akkor is ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Bármikor olvasom őt, úgy érzem, ott vagyok vele, látom, amit ő lát, átérzem, amit ő.
Ott botladozom kiszolgáltatott szereplői mögött, különösen fáj minden megnyomorított élet, amit az ő szívével, humorával, látszólagos, fájdalmat elviselő semmibe vevésével mutat meg nekünk. Írásai nem tudnak nem bevonni, szinte szereplőjévé, elviselőjévé tenni az eseményeknek.

Visz magával egy olyan világba, amerre sohasem jártam, beavat számomra ismeretlen foglalkozások rejtelmeibe, szereplői kalandjai rejtelmek, izgalmak, vagány életösztönök. Nyelvi fordulatai, szlenggel tarkított gazdagsága kimeríthetetlen. Történetei olyan mesék, melyek az élet legfordulatosabb, legváratlanabb helyeiről bukkannak fel, a mindennapokból, melyeket általa leírva úgy élhetünk át, mintha a legizgalmasabb krimik, mesék, vagy valóság show-k szereplői lennénk. Mikor különböző túlélő technikákba avat be minket cinkos együttérzéssel, irigykedve gondoljuk, mi mért nem ismerjük ezeket, mi miért nem lennénk képesek minderre?
Hatalmas lelki erő, bátorság, küzdeni tudás kell ahhoz, hogy ennyi szenvedést, kínt, nyomort tudjon nekünk megmutatni, hogy ne feledjük soha azt a világot, ahonnan jöttünk, amelyik itt van, körülöttünk, nap mint nap láthatjuk arcát, átérezhetjük a benne élők minden szenvedését. Tudás, küzdeni akarás, rendkívüli képesség kell ahhoz, hogy egy ilyen társadalomban roma és nő létére kitörjön abból a sorsból, ahova hagyományosan a romának és nőnek születetteket besorolják.

De honnan van Juditban ez a hatalmas erő? Honnan van az a tudás, ami őt képessé teszi arra, hogy diplomás munkanélküliként, szociális segítőként, aktivistaként dolgozzon, írjon, ne nyugodjon soha, s ne hagyjon minket békén, hozza minden nap nekünk a szembesülni, a láttatni valót, s arra ösztönözzön minket is, hogy nekünk is dolgunk van ott, ahol ő jár. Nem nyugodhatunk bele, hogy így maradjon körülöttünk a világ, hiszen ő mutatja, kendőzetlenül, világosan, tisztán azt az életet, ami élhetetlen, ami megnyomorít, kiszolgáltatottá tesz, mérhetetlen szenvedést okoz. De ott van cinkosan a rendkívül életre való, élni tudó, különleges életutakat bejáró, kalandokba kerülő szereplőiben is, akik fittyet hányva a sors által rájuk rótt utakra, szerepekre, bátran vágnak neki egy soha nem jártnak, egy bizonytalannak, de emberhez, hozzájuk méltó útnak.
Tudósít, elemez, ott van, ha elhagyatott, kiszolgáltatott cigány csoportok, emberek, vagy menekültek helyzetét kell megmutatni, de jelen van minden olyan fontos kulturális eseménynél is, ahol e csoportok képviselői mutatják meg legtehetségesebb, legszebb arcukat. Jelen van a napi, politikai történésekben, tudja, láttatja írásain keresztül, nem tévesztette el, milyen országban, milyen hatalmi berendezkedésben él ő is és szereplői is. Megmutatja nekünk ennek ránk váró veszélyeit, hogy még legyen időnk valamit tenni, valamit lépni, hogy elkerülhessük a legrosszabbat, amit ősei, elődei megéltek már.

Talán az életéből fakad ez a hatalmas erő? Az itt jelenlévők bizonyára olvasták, ismerik önéletrajzi írását, amit minden kalandra vágyó irigyelhetne, ha nem mindig a legnehezebb, legelfogadhatatlanabb, legdrámaibb élethelyzeteket hozná elő. Olvasva azt csodálhatjuk, hogy ilyen múlttal, ilyen kalandokkal, ennyi szenvedéssel átélt élet szereplőjeként hogyan állhat itt most előttünk, épp egy díj átvételére készülve, hogyan lehet továbbra is ennyi ereje, tudása, küzdeni akarása, humora?
Kinek adatik meg, s ki éli épen túl, hogy börtönben szülessen, markecoló anyától, kinek a nagyanyját nem fogja a golyó? Ki viselheti olyan dédi nevét, aki boszorkány volt, 90 évesen táncolt és tüzet ugrott, kalapot hordott és fütyörészett, úgy járt lopni, 7 férje is volt? Hányaknak adatott meg, hogy túléljék a Holocaustot? Kinek a nagyija maradhatott egyedül úgy életben a kolóniából, hogy a németek saját sírjuk megásatása után bele lőjék a dédi többi leányát, s csak egy gyerekével menekülhessen a golyózápor elől?

Börtönből apához kerülni, onnan azonnal intézetbe jutni, majd olyan nevelőszülőhöz kerülni, ki soha nem bír megküzdeni neveltje cigány származásával. Milyen lehet túlélni s felnőni abban a közegben, ahol a rokonságban nem lehet odaülni az ünnepi asztalhoz, bemenni a házba, mert cigány vagy?
Milyen lehet vérszerinti családod rád zúduló haragját, verésben, erőszakban túlélni, mert nem közéjük valónak tartanak, lemagyaroznak?
A fenti kérdéseimre nem tudok válaszolni. Judit élete mindennel meg van terhelve, ami felmenthetné őt minden véghez nem vitt feladatért, nemtörődömségért, önzésért, tenni nem akarásért.
De ő nem keresett felmentést. Bizonyított. Hogy ilyen élettel, ilyen sorssal, ősökkel, sehova be nem fogadással, lett valaki. Valaki, aki megmutatja nekünk, hogy vannak emberek, akik képesek a szinte lehetetlenre. Képesek minden megélt drámát arra használni, hogy másokkal ez ne történhessen meg. Képesek arra, hogy személyes példájukkal kirángassák az eleve megírt sorsokból a romákat, a roma nőket, a kiszolgáltatottakat, a megnyomorítottakat.
Hogy igen lehet, ha annyit teszel érte, mint ő. Hogy mindennek ellenére egy soha nem nyugvó, sorsokat megfordító, a hazugságokat elviselni nem akaró, az igazságtalan gazságok ellen fellépő, tiszta szívű ember legyél. Olyan legyél, mint Láng Judit, a roma diplomás, értelmiségi nő.”
(Hodosán Róza – Budapest, 2016. július 27.)

********

Daroczi Agnes a Romano Instituto Alapítvány vezetője:
„Idén Judit Láng, író, publicista, szociális munkás, – társadalmi munkában a Romano Instituto facebook-oldal adminja kapja a Libik György-díjat.
Munkájához és kitüntetéséhez ezúton is sok szeretettel gratulálunk és kívánunk neki további sikereket!
Láng Judit egyébként „Falat” unokája – annak a Falatnak, aki a Grábler-tói roma tömegmészárlás egyik túlélője volt!
Juditnak az elnyomottak és kiszolgáltatottak iránti érzékenysége talán ebből az öntudatlanul is továbbadott – holocaust traumából is táplálkozik.
Írásainak középpontjában mindig a kisemberek, a megnyomorítottak és kisemmizettek állnak, sajátos humorral, a túlélést segítő fonákjáról nézéssel megáldva. Ahogyan Judit is szemléli a világot, hiszen hogyan is tudna diplomás munkanélküliként, íróként és közéleti aktivistaként túlélni enélkül a humor nélkül.
Nem belenyugvás ez, éppen ellenkezőleg. Bátorság és eltökéltség, hogy “csak azért se” hagyja a világot romlásba dönteni!
Ezért küzd állhatatosan, hatalmas energiával és igaz barátokat keresve, nyitott szívvel.”
(Daróczi Ágnes)

Szerző: huppa.hu
Forrás: Huppa

Olvasta már?

A továbbiakban nem adja Cseh Tamás nevét a család az NKA programjához

A Cseh család a névhasználati jogra kötött megállapodás lejártával nem hosszabbítja meg az Emberi Erőforrások …