Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Lovagi erkölcsök

Lovagi erkölcsök

Ülj le, jó bayerlovag, beszédem vagyon veled. Úgy is, mint másik lovagnak. Beszédem erőről, bátorságról és erőszakról. Azt hallom, valami asszaszin fenyeget téged, hogy beléd lő. Hát nem mondom: nem szép kilátás. Na, de láttál te már eleven asszaszint, bayerlovag? Én sem. Én ugyan még azt sem, ahol és ahogy téged fenyeget.

Hát jobb is, hogy feljelentést tettél.

Azt hiszem, meg kell neked magyaráznom pár dolgot. Hogy én ki vagyok, rangom és méltóságom szerint, nem sokat számít, de tudod is. Ha te johannita vagy, én templomos: de én egy nagyon-nagyon békés templárius volnék. Mert látod, írunk mi mindketten, nekem már hetedik éve monoton rendszerességgel jön be a heti három-négy életveszélyes fenyegetés: nem mondom, régebben csak a mocskos zsidó seggemet akarták szétrúgni és letépni azt a büdös, körülmetélt farkamat, mostanság ez színesebb, mert belejött a bocskoros oláh fajtám is, tudod, innét érzem, hogy valamit jól csinálhatok. Ezt képzeld el úgy kétnaponta. Érezzem a törődést.

Hogy úgy mondjam, nem vagyok egy gyáva alkat, az első pár ilyen kedves kihívásra lovagi módon reagáltam: találkozzunk délután négykor a Keleti előtt, a nagyobb biztonság kedvéért leballagunk két sarkot a Bethlen Gábor utcán, ott már eleven járőr nem áll közénk: és verjük le, ha ennyire gond van.

Tízszer mentem ki a Keleti elé. Tízszer nem jött el a kihívó.

Hát, római hősök ezek és lovagok, ahogy te is.

Amúgy sem erősebb, sem sokkal gyengébb nem vagyok, mint akármelyik ötvenéves magyar férfi – talán csak nem vagyok gyávább. De tapasztalatom alapján mondhatom: nem fog téged senki sem lelőni, engem sem lőttek le, pedig a vizes VB után ígérték azt is.

Márpedig abban igazad is vagyon, hogy a gyáva fenyegetőzőnek a zsandárok kezén a helye. Hanem mondtál te mást is.

Azt szeretnéd, ha az interneten sem lehetne büntetlenül fenyegetőzni.

Ezt már ketten szeretnénk. Mert nem mindenki járt már csatában, harcban, én igen, mint tudósító, elegem is lett belőle egy életre: de bizony, aki nem látott még háborút, nem kellett már átlépjen halott ember testén, jogosan ijed meg a fenyegetéstől.

Csúnya dolog az, maradjunk mi annyiban.

De állj meg, jó lovag, Sir Bruce de Saunce Pitié, miket is írtál te régebben?

„Ha még egyszer ezek vagy ilyennek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”

Majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk.”

„Ti meg, ott a HVG-nél meg a Magyar Narancsnál, álljatok valahogy össze, valamiféle ökörhugyozás-szerű libasorba, aztán takarodjatok el végre a hazudozó kurva anyátokba!”

Folytathatnám a sort, véghetetlenül, de nincs értelme.

Azt hiszem, jó lovag, neked fogalmad sincs pár dologról. Például arról, hogy te magad fenyegettél halállal teljes emberi csoportokat, te javasoltál kínhalált, nyakig beásva az orgoványi erdőben egyeseknek, te mondtad, hogy… hagyjuk is. Ha a Templom Rendje ítélhetne egy ilyen csiszlik briganti felett, egy kupa borra lenne időd.

És csodálkozol, hogy megfenyeget egy bolond.

Hát hiszen bolond az, ha ugyan nem te fenyegetted meg saját magadat: a drónok világában el tudod te azt képzelni, hogy valaki képes elbújni egy háztetőn, és meg nem találják? Na, ne fantáziálj.

Az lehet veled a baj, hogy soha nem láttál sem háborút, sem harcot. Azért vágysz ilyen csillapíthatatlanul rá. Egyszer meglátnád, tudom, Istenem, undorodnál tőle.

És félnél, nagyon, de nagyon félnél.

Épeszű ember ugyanis összeszarja magát elsőre az aknatűzben. Tanúsíthatom.

Tényleg annyira szereted az erőszakot?

Tényleg annyira betojtál egy üres dumától?

Nálad otthon tényleg nincs tükör?

Az erő nem azonos az erőszakkal. Az Erő: eszköz, hogy megvédjük és egyben munkával alátámasszuk azt, amit és akiket szeretünk. A Bölcsesség és Szépség ajándékait.

Ha ez megvan, a Szeretet magától megjön.

A férfi nem erőszakos.

A férfiasság sem az.

A valódi férfi erős. Bátor és mindig kész a segítségre.

És békeszerető, munkás, tanulékony ember.

A végén bölcs is lesz.

Nem az a férfi, aki felégeti a vízimalmot, te barom, hanem az, aki felépíti!

Te eltévedtél. Erőszakkal fenyegettél évtizedeken keresztül sok embert, és most – ha egyáltalán igaz, hogy kicsit befenyegettek – nyávogva szaladsz a papához.

Milyen érzés gyáva kis senkinek lenni?

Na, elég volt.

Apródok, vigyétek ki, vegyétek el a ruháit, adjatok rá szőrcsuhát és a kezébe koldulócsészét.

Mezítlábas barátnak tán még jó lesz.

Fotó: MTI

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Csodavárás Magyarországon

A Magyar Csoda olyan, mint a fata morgana egy olyan légköroptikai jelenség, amelynek során a távoli …