Másnap

Nézem a reggeli híradót. Mondják, jön ez meg az a stúdióba, aki a választási bukás miatt lemondott tegnap éjjel. Tudjuk. Láttuk.

Most azon tűnődöm, én hogyan mondjak le? Kinél? Miről?

Éjjel egykor felhívom a barátot, akiről tudom. Másodpercekig csend van a telefonban, én bőgök csendesen, hogy ne ébresszem fel az alvókat, ő – életében először – nem tud megszólalni. Aztán kásás hangon azt mondja:”Van előttem egy üveg pálinka és egy üveg  bor. Én ezt most megiszom.” Irigykedem. Nekem már csak cigarettám van. Az az ember, akinek mindig mindenre volt valami lépése, a nagy megoldó, az aduász, nehezen formálja a szavakat, és pontosan tudom, nem a pia miatt. Nekem sem megy, pedig elméletileg ez a szakmám. “Én sosem tagadtam a véleményem, velem most feltörlik a padlót” – jelenti ki tárgyilagosan, és nincs a zsebben biztató válasz. A zseb, mint a fej és a szív: üres.

Rémálmok jönnek éjszaka. Újra és újra az a film fut, hogy ezek ketten összeakaszkodva nótáznak, de a szavaknak, amelyek előtte-utána kiesnek a szájukon, semmi értelme nincs. Nézek körbe, kétségbeesetten szólítgatom a hallgatóságot, hogy vegyék már észre, semmi értelme nincs annak, amit mondanak, csak hangok halmaza, értelem nélkül. Vonogatják a vállukat. Álmomban is sírok. Egy hang a háttérből egyre csak azt ismételgeti: “Várjuk ki a végét”. Gondolom, ez az agy felszabadító csapatának hirtelen összekapart megoldása arra, hogy az embert elkerülje álmában az infarktust. De mivel ez a jelenet újra és újra lefut, mintha forgatáson lennénk, és a rendező tökéletesíteni szeretné a dolgot, reggelre tökéletesen hulla vagyok.

Ezt az egész hétfőt átaludni lett volna jó. A súlyos sérültet is kómában tartják, hogy ne fájjon annyira neki.

És nem a politika fáj. Hanem az emberek. Azok, akik hónapokon keresztül megfeszített munkával azon dolgoztak, hogy megmutassák, a király meztelen, és azokra is, akik ezt a tényekkel, az adatokkal, a bizonyítékokkal szemben sem voltak hajlandók ezt meglátni.

Hogy állunk fel ebből? Nyilván, ha rajtunk múlik, ahogy továbbáll a sokk, elkezdünk vánszorogni. Pedig tudjuk, hogy bolond, ki térdre rogyván… Aztán lehet, hogy nem is lesz választásunk. Láttuk, mire képes Erdogan.

A kudarc feldolgozásának az első lépése, hogy az ember megbocsájt az ellenségének.

De mi van akkor, ha a szemben álló fél már rég kikerült a bocsánatos bűnök halmazából?

 

 

 

 

 

Szerző: IMHO
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szijjártó megint beleszállt Ukrajnába

Ukrajnáról bebizonyosodott, hogy az egyik leginkább féltve őrzött európai értéket, a kisebbségek védelmére vonatkozó jogszabályt …