Home / HÍR / HÍR - KULTÚRA / Mi így nyitunk meg

Mi így nyitunk meg

Hát megvolt a megnyitója a vizes VB-nek.
Mi így nyitunk meg. A víz jegyében.
Megmutatjuk a világnak, hogy hinnyeteringette, azt a rézfánfütyülős rézangyalát nekije, vizesen.
Bevilágítunk az Orbán-várba, színpadra visszük a magyar történelmet – már amennyi eszünkbe jut róla, nekünk, a harmadosztályú vidéki kultúrházas szervezőknek, akiknek viszont sok pénzt adtak, csak el kell költeni, mert hát ez a terv.
Impozáns színpadképeken lovagoljanak hátrafelé nyilazva a honfoglalók (nyilván volt náluk víz),
A török hódoltságot udvariasan kihagyjuk, mert bár a törökök honosították meg azt a szokatlan gondolatot, hogy a vízzel tisztálkodni lehet, és e célból rengeteg fürdőt építettek, átugrottuk.
Sziszi királyné sokat hajózott, a magyar huszárok ír szteppeltek, megszólalt a csodazongora is, ami rohadt drága és senkinek nem kell a világon rajtunk kívül, és nekünk se nagyon. A Liszthez is vizet kell adni, hogy valami legyen belőle, milyen szerencse, hogy ott folyik a Kék Duna.
Hogy az Anna-bált miért kellett pont egy unott divatbemutató keretében megidézni, arról lövésünk nincs, szemlátomást a szereplőknek sem volt, miért kell hosszú percekig unott arccal le s föl járkálniuk a színpadon és ehhez mi köze a víznek vagy a sporteseménynek, de biztos jó reklám volt Zoób Katinak.
A “Vágyom egy nő után” talán kissé erős felütés volt, már épp kezdtük várni Hacsekot és Sajót, de, mint tudjuk, ez az ország megvédi azért a polgárait.
Mondjuk, majd számonkérjük Fáskerti elvtársat a legközelebbi ülésen, miért nem sikerült összepasszítani időnként a korokat és a zenéket, majd önkritikát gyakorol és mi megbocsátjuk neki azt a 80-100 éves csúszást.
Nem felejtünk el kitüntetést adni a szteppelő huszároknak – ezt felírjuk valahová, mert hátha mégis elfelejtjük (ó, bárcsak!)
Himnusz szerencsére volt. A kameramant azonnal elbocsátani! Hosszan időzött azon, amikor a veretes sorok között Orbán önfeledten turkált az orrában.
Tarlós magával ragadó beszéde (kétszer kellett felébreszteni őt magát is közben), majd Áder kacajos clown figurája után végre a versenyző országokról is esett egy kis szó (amennyiben behozták a zászlókat és mondták az országneveket), majd CeeLo Green pattant a színpadra, szerencsére legalább harminc másodpercet megúsztunk belőle, mert elszállt a hangosítás (hála a teremtőnek).
Hát istenem, everybody was kungfu fighting és fuck you.
Külön köszönet illeti a szinkrontolmácsokat, akiknél vacakabbakat azért nagyítóval sem lehetett volna találni.
De mit nekünk 3,4 milliárd forint, jót mulattunk, és a Duna is folyik tovább, ahogy szokta. Meg rajta a dinnyehéj.
Ezúton jelezzük, hogy patetikus, túlárazott giccs rendezését féláron vállaljuk.

Szerző: Török Monika
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Vissza a balettba…? Áll a bál a Macskafogó körül

A Filmalap felmondja a tavaly megszűnt Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) és a …