Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: A világ bonyolultabb, mint Kocsis Máté

Nagypál Anikó: A világ bonyolultabb, mint Kocsis Máté

Kedves Kocsis Máté! Én nem leszek kedves. És bizony, most be fogok szólni. Tudom, hogy nem érdekel, tudom, hogy nem olvasod, tudom, hogy csak én egy kedves, fiatal hölgy vagyok első ránézésre, akinek nem illendő beleugatni önkormányzat-atyuska ügyeibe.

Márpedig én beleugatok, bocs, ki kell, hogy ábrándítsalak. Attól, hogy valaki kedves, fiatal és hölgy még nem segghülye. nem kétagysejtű és nem a körömlakkokra szűkült az érdeklődési köre. De ez egy ilyen végtelenségig ismételt kör, gondolom neked is tele van már a bal heréd, Máté. Ja, hogy te vagy úgy tetőtől talpig egy irdatlan nagy here, hát az más kérdés.

lanyokNekem meg veletek van tele, illetve lenne, ha lenne, szerencsére nincs. Szerencsére nem vagyok férfi. Szerencsére és szerencsétlenségemre én egy kedves, fiatal hölgy vagyok.

Mikor elolvastam a napi szexizmusodat és elkezdtem fortyogni magamban, csupa személyes és szubjektív dolog jutott eszembe, hogy miért is van nagyon tele a csukám a férfiakkal, hogy szerintem miért alkalmatlanok arra is, hogy egyedül megtöröljék az orrukat. Az általam ismert férfiak (bocs srácok, azért kedvellek benneteket) logikátlan, nő nélkül életképtelen, nagyra nőtt kisfiúk. Igen, mindegyik. Van, amelyik buta arccal áll a kotyogós kávéfőzővel a kezében, és az istennek nem arra csavargatja, amerre kéne, majd kiönti az egyébként már benne lévő kávét, és ezután én vagyok lebaltázva, amiért volt benne kávé, és amiért nem jó irányba csavarta. Van, amelyik egy jól irányzott mozdulattal letöri a kamraajtóra szerelt macskavédelmi rendszert (mármint egy műanyag zárat, amelyik megakadályozza, hogy a macska kinyissa az ajtót és bemenjen kukázni). Van, amelyik a harmadik laptopját fogyasztja, mióta ismerem, mert egyszerűen képtelen üzemszerűen használni. Van, amelyiknek álmatlan éjszakát okoz egy egyszerű gazdasági-pénzügyi művelet. Van, amelyik hatszor kérdez meg mindent hetente kétszer, és arra sem emlékszik, hogy a lányának pontosan mikor van születésnapja. Van, amelyik képtelen egyedül úgy felöltözni, hogy ne úgy nézzen ki, mint akinek egy skizofrén elmebeteg lakik a szekrényében. Mindent túlbonyolítanak, mindent elfelejtenek, zavartan heherésznek, és ha valami nem sikerül, mindig, de mindig a legközelebbi nő a hibás.

Mert nem szólt, mert nem vásárolt be, mert nem ment postára, mert biztos rosszul rakta össze. Mert szívecském, te hülye vagy, de majd hozok neked egy huszonnyolcezredik hótt felesleges kancsót, amibe áttöltheted a kávéfőzőből a kávét. Hisz a kibicnek semmi sem drága, a kedves kis hölgy pedig mosolyogva fogja elmosogatni az összes kávés szart, mert más dolga sincs.

De mondom, ez csak a szubjektív véleményem. Hisz egyrészt a nők is – én is – állati hülyék tudnak lenni, igen. Mert mindig odaégetem a mirelit pizzát és a félkész bagettet. Mert összekevertem az aloe vera sprayt és a macskatávoltartót, és ez utóbbit fújtam a számba. Mert a kulcs mindig a táskám alján van, így a kapu előtt pakolhatom ki a gyerek cumiját, a pénztárcámat, kétszázhetven papírzsebkendőt, a kisautót, a kockás fülű nyulat, két kiflit, számtalan állatfiugurás kekszet, tampont, rágót, mire rájövök, hogy a kulcsot direkt a zsembembe raktam.

Vajon ez azért van, mert hiányzik egy egység a lábaim közül?

És a férfiakra hozott példák csak azért állnak, mert nekik meg nem? Mert nekik van mit lóbálni? Azért hülyék meg életképtelenek meg bosszantóak, mert – már elnézést kérek – nekik van farkuk? Ugye, de szarul hangzik.

Pont annyira, mint az, hogy a kedves fiatal hölgynek meg kuss a neve a testület előtt, mert neki meg nincsen. Mármint farka.

Én értem, hogy nektek, ott a brancsban van valami rohadt felsőbbrendűségi tudatotok, a nő az meg csak olyan izé, a felesleges bőrredű a luk körül, de helló, azért a huszonegyedik században, ez már elég gáz. Akkor is, ha ti sóhajtjátok a passzátszelet, a ti fajtátok mentalitása uralja a hazai közállapotokat. Attól, hogy valamiről kétharmadban (haha, már nem is annyi) meg vagytok győződve, hogy ez igen, ezt így, ez a férfimunka, ez a tökösség, a belevalóság, attól az még nem biztos, hogy jó és hogy kinn, a nagyvilágban is úgy van.

Rohadtul itt van a girlpower ideje.

Attól, hogy nálatok, asszonytartó barbár törzseknél a nő az vagy kurva, vagy családanya, akinek maximum annyi a jövője, hogy nyithat egy fánkozót, vagy elmehet más tenyészkancákat mustrálni egy csillivilli műsorba, esetleg, ha már leszakadtak a kölykök a csecsről, akkor egy kiadós mellplasztika után meg lehet őket sétáltatni a vadiúj tűzvörös tapadós ruciban, attól még ez nem nyerő. Nem ez a valóság, ébresztő a jó életbe már. Ti vagytok kevesebben. És rajtatok kívül emberek százezrei élnek egészen másként. És nem, nem arra gondolok, amilyen sorsot ti szántok nekünk, mert mindenható atyuskának képzelitek magatok az önkormányzatban, a parlamentben, mindenhol. Nem arra gondolok, hogy nemhogy mellplasztikára vagy fánkozóra nem futja, de dezodort se bír venni a nyomorult, fánkot meg utoljára akkor látott, mikor kisgyerek korában elrángatták a búcsúban a sütisstandtól.

Arra gondolok, hogy rengeteg okos, értelmes, nyelveket beszélő, világlátott, józan, két lábbal a földön álló nő van az országban, akik figyelnek, és marhára szorítják a markukban a kést, és addig örüljetek, amíg ilyen kedvesen beszélnek, és nem a nyakatoknál babrálnak, mert annak is itt lenne már az ideje. Itt vannak, jönnek, és előbb-utóbb a többség azt fogja mondani, hogy jöjjenek a csajok, ti meg menjetek a sunyiba, mert a csaláson, alázáson, fennhéjázáson és a lopáson kívül a világon semmihez sem értetetek. Mindenki tudni és érteni fogja, hogy mitől jobb és több egy kedves, fiatal lány, mint megannyi faszfej fideszes férfi.

Kocsis Máté, hidd el, jobban jársz, amíg egy kedves, fiatal hölgy áll előtted. Válaszolj annak a kedves, fiatal hölgynek, aki nagyon is tisztában van a jogaival, a lehetőségeivel, aki tudja mikor és hova fordulhat a problémáival, aki kiáll az embertársaiért, aki nem fog meghunyászkodni és aki nem megvehető egy mellplasztikával vagy egy fánkozóval. Jobb az ilyenekkel jóban lenni.

Végezetül, kedves Kocsis Máté, és ti többiek mind, akik lenézik a nőket, gondolkozzatok el, miért ne tudna egy nő ugyanúgy kerületet, országot vagy egy egész világot irányítani? Az a nő, akinek a fejében excell-tábla lakik, aki lehet, hogy egy család életét menedzseli minden nap, de persze az is lehet, hogy csak a sajátját. Aki naponta szembesül gazdasági problémákkal, aki folyamatosan szembesül az oktatási rendszer gondjaival, aki átéli az egésszégügy szétrohadását, aki a szatyraival naponta elmegy a hajléktalanok mellett, aki meghallja, amit a szomszéd lakásban a pénzetlenségtől félőrült lakók ordibálnak egymásnak – mitől kevesebb, mint te, aki naponta kiszállsz a kocsiból, kicsit helyrerakod a farkadat amúgy férfiasan, és egy búra alatt közlekedve bemész a hivatalba, ahol akárhány órában fényesre koptatod a nacidat, aztán szépen hazahajtasz, és otthon vár az asszonyállatod.

Mit tudsz te többet, mint akármelyik karakán nő?

Lószart neked kedvesem. Azt.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Kísért a múlt: nem akarják Roman Polanskit látni a díjátadó házigazdájaként

Egy francia feminista szervezet tiltakozást szervez a 42. César-díjátadó idejére február 24-én, amiért a francia …