Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Nagypál Anikó: Áldozat vagy, így jártál

Nagypál Anikó: Áldozat vagy, így jártál

Mert ugye mindig az áldozat a hibás? Megint és mindig. Minek ment oda egyáltalán? Ja, persze, ő is akarta, ők is akarták. Mentek volna inkább a fonóba meg Bibliaszakkörre. Bezzeg a mi időnkben! Ismerős mondatok? Nem véletlenül, naponta hallhatjuk, olvashatjuk őket.

áldozat2Ha nem lenne világos, akkor most a Balaton Soundos történetről beszélek. Ahol két eszméletlen lányt találtak a backstage-ben, az onnan távozó DVBS nevű formációt pedig már valahol Ferihegyen sikerült lekapcsolni. Ők persze nagyon sajnálják amúgy ezt az egészet.

A történet meglehetősen homályos, én pedig nemvagyok Colombo hadnagy, se a felesége, de vannak dolgok, amikben teljesen biztos vagyok.

Egyrészt, rajongók mindig is voltak és mindig is lesznek. Rajongani nem bűn, és nem is fogja kiváltani se a Bibliaszakkör, se a fonó, se egy kiadós verés – mert ilyet is hallottam. Én magam nem vagyok az a kimondott rajongó alkat, de ha az lennék, hát elég rosszul érintene, ha még nekem kéne magyarázkodnom, hogy nem vagyok „olyan”, csak egy fotót akartam, de filmszakadás lett a vége…

Meg amúgy is, milyen az az „olyan”?

Ha teszem azt, én többet akarok egy fotónál, mondjuk Freddie Mercurytól (mást szándékosan őt hozom példának, mert tudom, hogy ő már nem fogja magának kikérni, na meg mert én a Queent szeretem, öreg vagyok), akkor az bárkit feljogosít arra, hogy kiüssön? Nem hiszem, hogy így lenne, és nem hiszem, hogy ezek után még nekem kéne magyarázkodnom. Akár fotót szeretnék, akár egy puszit, akár egy egyéjszakás kalandot, jár nekem, és neked és neki is, hogy ezt tiszta fejjel, felelősségem tudatában, saját szándékomból élhessem át. És pont. És nincs vita, és nincs de. Mert ez így van, ennek így kell lennie, akkor is, ha a magyar társadalom megragadt valahol évtizedekkel – ha nem évszázadokkal – ezelőtt.

Nem, nem lehet elégszer elmondani, hogy ne fogadjatok el semmit idegenektől. Már az én gyerekkoromban is ezt hallgattam, sőt, szerintem anyám is ezt hallgatta az ő fiatalkorában, pedig hol volt akkor még Gina és Kati és társai? És igen, tudomásul kell venni, hogy ezt nem véletlenül mondják otthon, iskolában, vagy akárhol. De nem a lányok hibája, nem a mindenkori áldozatok hibája, hogy vannak ilyen beteg, perverz, abberált állatok, akik a rongybabákra meg a tengericsillagpózra buknak. Értelmes, normális, felnőtt férfi az ilyen, aki egy tehetetlen testet akar gyömöszölni? Nem hiszem.
Félreértés ne essék, én nem feltétlen a DVBS-ről beszélek most, ugyanis egyelőre még nem derült ki, hogy valóban az ő kérésükre, az ő tudtukkal bódították-e el a lányokat. Ha ez maradéktalanul kiderül, akkor persze rohadjanak meg. Most az arctalan, mindenkori, gerinctelen, aljas bántalmazóról beszélek. Nem a lányok érdemlik meg. Ő, vagy ők érdemelnék meg, hogy egyszer tudatukat vesztve feküdjenek valahol, aztán mikor a kórházban magukhoz térnek, akkor kígyózzon fel a torkukban az undor meg a pánik, nekik kelljen a szüleik, a hozzátartpzóik szemébe nézni, nekik kelljen utána rettegve utcára menni, bennük haljon meg a rajongás és az önfeledtség, de örökre.

Az egyébként (azt hiszem) kanadai srácokról hirtelen kiderült, hogy marihuána birtoklás miatt van ellenük valami eljárás – vagy csak az egyikük ellen, nem akarok hülyeséget mondani guglizzátok le. Azt azért csendesen hozzátenném, hogy a füvet nem pohárba teszik, és nem hallottam még olyanról, hogy valaki így az eszméletét veszti tőle, de persze minden lehetséges. Az is, hogy nem kell elmenni Kanadáig, elég szétnézni a magyar szervezők, háttéremberek között… De mondom, én aztán nem vagyok Columbo.

A sok arctalan, fenemód okos kommentelő meg néha magához kaphatna, és elgondolkozhatna, hogy történt-e már olyan, hogy őket ítélték meg tévesen, róluk gondoltak-e alaptalanul rosszat. Ha Magyarországon élnek, akkor minden bizonnyal. Nem csak erőszak, hanem bárakármi kapcsán. Mert ma ez a trendi, hogy mindenki hülye, meg kurva, meg tehetségtelen, meg ingyenélő, csak te barátom, te vagy mindig a helikopter.

Anyám, aki a szódatöltéssel keresi a kenyerét épp tegnap mesélte, hogy egy férfiember megállapította, ez nem is lehet olyan nehéz, ha egy nő is meg tudja csinálni. Anyám először arra gondolt, hogy biztos a fizikai részére gondol a fickó, ami elg kemény munka azért, de valóban, hosszas edzés után egy nő is meg tudja csinálni. De nem, emberünk arra célzott, hogy az a fantasztikus, hogy egy nő egyáltalán fel tudja fogni, hogy hogyan működik a gép… De az is vicces volt, mikor sziloplasztot akartam venni a mosdóhoz, és megkérdeztem az áruházban egy segíthetek-embert, hogy merre találom. Az nagy, kerek szemekkel rám nézett, és megkérdezte: „oszt minek az magának, csókolom?”. Mondtam, hogy szeretném kipróbálni az otthoni szilikonos ajakfeltöltést, hát minek.

De hogy ne csak a férfi-nő témából merítsek, a napokban futottam bele egy kérdésbe a neten. Egy hölgy érdeklődött, nem ciki-e a több százezer forintos babakocsit adománynak odaadni, nem nézik-e ki a közösségben azt, aki kapja. Erre érkezett néhány olyan válasz, amitől füstölni kezdett a fülem. Például, hogy az alja putrilakóknak minek olyan babakocsi, csak eladják, sőt már meg se érkezik, mert már eleve a segélyszervezetnél kiválogatják maguknak, de ha el is jut az érintettekhez, csak rosszabb lesz nekik, ha ezzel mennek segélyért.

Ilyenkor becsukom a szemem. Egy-kettő-három, belégzés, egy-kettő-három, kilgézés, na most adjatok egy cigit.

Tele van a hócipőm már ezzel a sok kreténnel, akikkel egy országba kényszerített a sors. Anyám, mért nem disszidáltál a boldog nyolcvanas években?

Na, majd most bepótoljuk.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Mi a diktátort magunk választjuk

A simabeszédű Lázár Jánost nem azért kell időnként meghallgatni, mert ő az igazság bajnoka, vagy …