Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Nagypál Anikó: Az alma, a körte meg a seggfej

Nagypál Anikó: Az alma, a körte meg a seggfej

Ha a terhességemet is beleszámítjuk, a harmadik anyák napján vagyok túl, mármint ami engem is anyai minőségben talált el. De valahogy idén kicsit erősebben kapott el ez az egész, mint az eddigi években.

elmeny_egyuttMindenekelőtt leszögezem, én semmilyen „világnaphoz” nem ragaszkodom. Valentin nap, nőnap, nekem pont teljesen mindegy. Az anyák napja is. Most nem is ez a „dehát minden nap szeretjük egymást/tiszteljük a nőket/anyánknak ezerszer kezet csókolunk” dolog miatt, hanem mert rendesen kerülget a hányinger minden ilyen napon a túlhájpolt giccs miatt – például a Facebookon. Tegnap furcsa módon többen felköszöntöttek, akár nevesítve, privátban, akár csak úgy általánosságban anyák napja alkalmából. Én egy türelmes ember vagyok, visszatartottam azt a pikírt megjegyzést, hogy tudtommal nekem egy gyerekem van (ha a macskát is számoljuk, akkor kettő, már pedig számoljuk, mert rendesen tudja nyávogni, hogy „anyuuu”), de ő meg nem tud írni, lövése sincs milyen nap van, és nekem az az ajándék, ha nem vágja magát földhöz a körúton, amiért elment a villamos (dackorszak, semmi gond, elmúlik). Meg azt a kérdést is visszanyeltem, hogy akik most ilyen kedvesen köszöntenek, hol a francban vannak az év többi napján, amikor nagy anyalétemben épp segítségre lenne szükségem? De mindegy is, ne ragozzuk, nem vagyok az a segítséget kérő fajta, nyilván elkönyveltek Iron Mothernek.

Épp kezdtem volna lenyugodni, amikor a kevésbé szőrös gyerekemmel (a macska itthon maradt) elindultunk a Városligetbe, hogy kicsit majálisozzunk, csak úgy szoftosan, neki még úgyse játszik a körhinta, vattacukor helyett meg szívesebben eszik paradicsomot. A trolin természetesen csesztek beengedni a babakocsis helyre, de még ez a legkevesebb, a megállóban nemes egyszerűséggel át is mentek rajtunk, persze. Semmi gond, a gyerek úgyis ül, én meg tartom magam. Valahol. A következő megállóban egy másik anyuka is felszállt, három gyerekkel, két nagyobb, kapaszkodtak, egy pici, kenguruban. Az ez után következő megállóban ajtó kinyílik, idős hölgy nyomakodna fel, nem fér, majd elrikkantja magát: „ennyi gyerekkel utazniiiii!” Majd köpködve leszállt. Gondolom az enyémet is hozzászámolta, én ugyanis nem látszottam ki a másik anyuka mögül, egy fejjel szerintem magasabb volt nálam. Ha kilátszottam volna, biztos hozzáteszem vigyorogva, hogy ja, és én vagyok az apjuk, csókolom!

Este meg ugye jött még mindehhez az anyák napja megkoronázásaként a mi ragyogó csillagunk nyilatkozata az almáról, aki nem kérheti, hogy hívjuk körtének. Amúgy szerintem de, mert ha én Anikó vagyok, de Bélának érzem magam, akkor holnaptól légyszi hívjatok Bélának, mert van ilyen, jóreggelt! Mert a világ, az erről szól, és ha a Fidesz-KDNP majmai kihúznák a seggükből a fejüket, és körülnéznének, akkor ezt látnák nagyjából minden sarkon. Hogy a világ, az nem olyan, hogy van tekintetes Tökéletes úr és tekintetes Tökéletes asszony, 3-5 tökéletes gyerekkel. De ezt annyiszor és annyi formában elmondtam-elmondtuk már, hogy nekem is a könyökömön jön ki igazából. És már nem is akarom megmagyarázni. Már nem akarok érvelni. Nem akarok jófej lenni, nem akarok szemeket felnyitni, elmagyarázni, hogy mennyi formája lehet egy családnak. Egyszerűen annyit szeretnék, hogy ennek a csőlátó seggfej bandának az életben ne legyen más öröme, minthogy a felcsúti kisvasút lepukkant vécéjén ülnek ezentúl az örökkévalóságig. Mert ennyit érdemelnek.

Egyébként nem szeretném, ha ebből most az jönne le, hogy nekem a szar se elég büdös. Mármint, hogy az se tetszik, ha a Facebookon szakmányban áramlanak a rózsacsokrok, meg az se, ha nem engednek fel a trolira. Én csak a következetességet szeretném látni. Mert gondolom a trolin tolongó bunkók egy része azért nem fideszes például. És biztos, hogy felköszöntötték az anyukájukat, a nagymamájukat, netán idegeneket is, nevesítve vagy általánosságban. De jó lenne, ha ez akkor is eszükbe jutna, mikor valakit előre kéne engedni. Jó lenne, ha a barátaim, ismerőseim nem csak akkor háborodnának fel, amikor a miniszterelnök kiejt egy ilyen alma-körte történetet a száján, hanem az is leesne nekik, hogy nekem nem olyan baromi egyszerű egy még nem egészen kétévessel közlekedni, mint nekik gyerek nélkül, és mondjuk megpróbálnának alkalmazkodni hozzám. Néha legalább. De mindegy, majd 5-10 év múlva, mikor ők járnak hasonló cipőben, nagyon jól fogok szórakozni, ezt megígérhetem.

Szóval, kedves barátaim, nagyon szép ez az anyák napi virágözön meg minden, csak az a baj, hogy olyan, mintha az állatok világnapján meg a cuki posztok után mennénk, és agyonvernénk egy fókát, mert nem vettük észre, hogy neki ez fáj.

Egyébként minden rendben. Az ég kék, a fű zöld, az alma körte, Viktor meg seggfej. Ma már úgyis másodika van.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Viszlát, Andy!

A politikai vezetés egyik pillanatról a másikra felszámolja Vajna két és fél éven keresztül összerakott …