Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Azok a lusta háziasszonyok

Nagypál Anikó: Azok a lusta háziasszonyok

Ma megtudtam, hogy a szerencsétlen halárusok miattam (is) alszanak rosszul. Mert a háziasszony a hibás.

Híreket böngészve futottam bele a sajtó mai gyöngyszemébe (már ha a Lokált meg a bulvárokat nem számoljuk). Öles címadás hirdeti, hogy: „A háziasszonyok egyre inkább ellustulnak”.

Ezt így.

Itt kicsúszott valami a számon, amire a szobatárs-kollégám csak nagyokat tudott bólogatni.

Szóval megtudtam, hogy szegény halárusoknál évről évre kisebb a forgalom. És ez annak köszönhető, hogy a lusta háziasszonyok inkább készet rendelnek karácsonyra.

(Az, hogy mellesleg rohadt drága a hal csak a kiemelés után sikerült elpöttyinteni. Aprócska mellékes körülmény.)

Hát hogy oda ne rohanjak.

Hogy van pofám kényelmesen és idegbaj nélkül ünnepelni. Hogy van pofám tömegverekedés, izzadás és szenvedés helyett valami értelmeset csinálni az adventi időszakban. És nem, ez nem azért van, mert nem ünneplem a karácsonyt, nem veszek ajándékot, vagy nem főzök, hanem mert kettőnél több agysejttel áldott meg az ég, és nem a halárusok kényelmét és gyarapodását tartom szem előtt, hanem a saját és a családom boldogságát.

Hogy nem vagyok mártír, és amellett, hogy dolgozom, 1-4 gyerek változó létszámban van a szárnyaim alatt, van magánéletem, vannak barátaim és még magamra is szeretnék időt fordítani. Így nem vagyok hajlandó szombat hajnalban lemenni a piacra, hogy aztán hazavigyem a friss tükörpontyot és az afrikai harcsát. Mert ugye derék hazafi vagyok és a halárusok érekei mindenek felett. Ennyit csak kibír egy igazi, vérbő magyar anya, nem?

Hogy van pofám inkább a gyerekekkel beszélgetni és programot csinálni, hogy húsz év múlva ne a pszichológussal beszélgessen, hogy ne az üvöltözést hallgassa karácsonykor, hogy már megint mit csináltál, lerántottad, bekoszoltad, láb alatt vagy, jajjvigyázzforró, istenemfelrepedt, büdösahalbél, nincsbecsomagolvamég, holvanazolló, jajjahajamhogynézki, hátmindjártittlesznek, milyenfáthoztálte?

Nem vagyok hajlandó halpikkelyes, büdös boszrokány üzemmódban létezni karácsonykor. Akkor sem, ha emiatt elítél a csarnokbeli halárus, vagy akárhány hírportál.

Igen, gyerekkoromban, mikor a nagyanyám hazahozta a halat, akkor lementünk a nyári konyhába, vagy a pince elé, és pucoltunk. És megkaptam a hólyagot, hogy durrantsam ki. És a macskának adtuk a halbelet, és nem a lakásban szenvedtünk azzal, hogy bűzlik az egész és csupa pikkely lett az akkora pontosan 324-szer kitakarított lakás. És csináltunk bejglit, és kocsonyát, mert a hatalmas spájzban elfért az összes cucc anyázás és idegeskedés nélkül.

És főleg mert én gyerek voltam, és nem kellett iskolába menni, szerencsétlen nagyanyám meg rákos volt, és akkor már nem dolgozott.

Ez kegyetlenül hangzik, de így van.

És ha dolgozott volna, akkor is ez volt a trend. Szerintem nem várta el tőle senki, hogy legyen kocsonya, meg rácponty, meg hallé, meg csülök Pékné módra, meg zserbó, meg női szeszély, meg pogácsa, meg rántott hús, meg norvég mintás kötött pulóver, de a mamának ez volt az élete és a mama ezt látta az ő mamájától is.

Nekem már nem ez az életem.

Én nem szégyellem, hogy nekem könnyebb.

Nem szégyellem, hogy nekem van időm és lehetőségem arra, hogy egyszerűbb legyen. Hogy ha nem tudok zsebót sütni, akkor csinálok inkább csak mákos gubát, mert az sírás és káromkodás nélkül is összejön. Hogy ha nem akarom a nyolcadik kerületi lakásom  dizájnos zuhanytálcájában elhelyezni a vergődő tükörpontyot, majd megkérni a macskát, hogy tartsa szemmel, akkor inkább csinálok egy jó tárkonyos ragulevest és tejszínes gombás karajt.

Halat meg majd eszünk nyáron a Rómain.

Én ünnepelni szeretném a karácsonyt (vagy a hanukkát, vagy a napfordulót) és nem végigmártírkodni.

És ha ezzel lusta vagyok, hát vállalom.

Boldog ünnepeket a halárusoknak is.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nagypál Anikó: Szaharai por

Támaszkodsz a villamoson, hátad az “ajtónak támaszkodni tilos” feliratra tapad. Lógatod a kezed, lógatod a …