Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Erdei Krónika

Nagypál Anikó: Erdei Krónika

És most megszakítjuk adásunkat. A következőekben helyszíni riportot láthatnak az alsótöttyösi rekettyés-bozót külsőn történt példátlan terrorkísérletről.

Kedves nézőink, itt állunk az országot sokkoló merénylet helyszínének tőszomszédságában. A vérfagyasztó eset egy szemtanúja önként jelentkezett Híradónknál, hogy hitelesen beszámoljon a brutális történetről. (harsogás, ropogás, röfögés, csörtetés).

 

Agyarosi Röffencs Benő, szemtanú:

  • Hát, az úgy volt kérem, emlékszem arra a napra én tisztán kérem, én mindent úgy el fogok mondani, ahogyan az volt! Szóval az úgy volt, hogy a komámmal ültünk minálunk a filagórába’ aztán mivel nagy meleg volt aznap, mi meg a földet túrtuk, aztán kimelegedtünk, hát kemény munka az, ajjajj, napszámban a földet túrni az embernek, azaz a disznónak az orrával. Szóval mondok a komának, gyere azt üljél mán le egy kicsit a valagadra az asszony minnyá hozza a csalánpálinkát, ilyet még nem ittál. Aszondja erre, de mán ivott, merhogy tavaly is főztünk. Mondom nem baj, ez még hatszor olyan, mint a tavalyi! Aszondja, jó van, de igazán csak egy kortyot, mert ha nem ér haza, az asszony letépi az agyarát.

Mondtam, nevelje már az asszonyt, mert az enyim is jártatja a száját állandóan, de tudom én, hogy csak zsémbel, egyet röffentek, már kotor befele a konyhába, nem azért mondom én, de tudja már hol van a helye, hánem, hádde. Szüljön az a dolga, rám nem mondhassa senki, hogy én nem teszek meg mindent a szaporulatért, azé az erdő, aki teleszüli, tudom én azt.

Invitáltam erősen a komát, az meg kérette magát még, hogy de tényleg csak egy korty, mert nem is csak az asszony miatt, de hogy ő éhes is. Mondom arra se legyen gondja, mert nálunk mindig az asztalon az étel, ha én hazaérek. Na most nem volt az asztalon, ez lett a veszte a komának, meg is gyepáltam érte az asszonyt rendesen. Merthogy mosott vagy mit csinált, én ezekhez a női dolgokhoz nem értek, aztán nem győzött pironkodni, hogy megcsúszott az étellel.

Mondom a komának, maradjon azért, majd kerít valamit az asszony, addig poharazgattunk, istentelen meleg volt.

Aztán jött a baj, hogy a komám felállt, hogy ő elmegy pössenteni, már elnézést a franciámér’ hehehe, mondtam, mennyé’ ott a harmadik bokor mögött balra szoktuk, de ő meg már tántorgott kicsit, biztos megsütötte a nap, na mindegy és akkor jobbra ment a negyedik bokor után. Aztán csak nem jött, mondom hol van már ez, hát felforr az a jó csalánpálinka, mondom elmegyek már utána, hát csak nem jár most erre a Semjé… azok a büdös körúton belüli gyurcsányista vadászok, meg azt hallottuk is volna.

Hát nézek jobbra, nézek balra aztán megint jobbra, aztán látom már a komát, röfög kegyetlenül az orrával meg széjjeltúrva valami fényes alufólia, aztán cuppog meg csámcsog kegyetlenül.

Hinnye mondom, te büdös disznó, hát micsinálsz? Aszondja éhes volt. De mán a következő pillanatban felakadt a szeme, aztán csak eldőlt oldalra, kiabáltam már  szomszédnak, Józsi, gyere már, segítsél, hát én ezt egyedül föl nem szedem! Összeszedtük, aztán hazatalicskáztuk az asszonyának, hát az is csak sopánkodott, hogy minek itatom az ő urát, hát isten az atyám, majdnem szájon kaptam, de hát mégse avatkozzon bele az ember a más családi életébe, ha az ura nem csinálja, akkor én se, csak röffentettem, hogy majd átjövök. Meg is mutatom, erre volt e, ott a budi, oda kellett volna mennie, itt volt az a gyanús csomag.”

  • Tehát ön szerint a komája ebből a gyanús csomagból fogyasztott, és ezek után lett rosszul?”
  • Úgy éljek én, így történt, minden szó igaz, amit mondok! Azóta se lett ép, csak ül a fa tövibe aztán dudorászik, hogy Németh Szilárd katonája vagyok, legszebb katonája. Én nem tudom mit evett az a szerencsétlen.”
  • És mondja, az igaz, amit önről terjesztenek, hogy az Erdei Hatóság megbüntette a csalánpálinka miatt? Bizonyos hírek szerint ön az erdő szélén talált maradék ablakmosó folyadékkal keverte be a pálinkát.
  • Ez nem igaz kérem, szemenszedett aljas hazugság, azt is tudom, hogy a Demokratikus Vadon meg az Ellenzéki Csőrkoptató újság terjesztette ezt.
  • Világos. És gyanús elemekkel nem találkoztak az erdőben?”
  • Nem.
  • Na, de mégis, gondolkodjon. Furcsa nyelven beszélő emberek… kicsit sötétebb bőrűek… Tudja…
  • Sötéteeebb? Ja igen! Már emlékszem, úgy volt az! Ahogy maga mondja tekintetes-méltóságos tévériporter úr! Biztos azok voltak! Tudja – olyanok! Itt táboroztak le, meg ettek! Disznóhúst, kérem, disznóhúst, kiszagolom én azt ké… há…. hatszáz méterről is! Még gondoltam is magamban, micsoda gyalázat, van pofájuk itt zabálni a sertés testvéreket! Látszik, hogy külföldről szakadt, sehonnai jöttmentek voltak, derék magyar ember ilyet biztosan nem csinál!
  • Nos, kedves Agyarosi úr, igazán köszönjük, hogy ilyen bátran a kameránk elé állt, és elmondta az esetet.

Kedves Nézőink! Nemsokára új hírekkel jelentkezünk. Addig is, a szó a stúdióé!

Szerző:
Forrás:

Olvasta már?

Nő az esőben

Van pár dolog ezzel a döntővel kapcsolatban, amit az ember nem nagyon akart elhinni – …