Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Március 15. margójára

Nagypál Anikó: Március 15. margójára

Az idei március 15-ét több ok miatt – évek óta először – csak online követtem.

Ennek viszont megvan az a tagadhatatlan előnye, hogy egyszerre több eseményt lehet követni, már ha valakinek ez a sajátos perverziója.

Mondjuk Bayer Zsolt faszszopózását amúgy egész biztos nem hallgatom meg, ha épp nem figyelmeztet a Facebook, hogy az atv (!) élőben (!) közvetíti. Hát ezt csak nem lehet kihagyni. Igaz, azok után, hogy a Békemeneten meg a Magyar Nemzet újságírójának bordájába és egyéb testrészébe könyököltek, nekem már a szemem se rebben.

Fene gondolta volna ezt pár évvel ezelőtt.

Ott tartottam, hogy szegény Zsoca beszélt volna, de állandóan félbeszakította valami udvariatlan lengyel nő, amit ő mindig megadóan kivárt. Ebből is látszik, mennyire komolytalan ez a szar ellenzéki oldal, még egy lengyel tolmácsra se futotta.

Mondjuk szegény Zsocától nem is nagyon számítottunk másra. Őt azért tartják, hogy a vér, takony, libsi, cigány és faszszopó szavak tetszés szerinti egymás után pakolgatásával testesítse meg a Centrális Erőtér ideálját, a feltűrt ingujjban, pufi mellényben talponállóban iszogató népgyermeke értelmiségit, aki nem szakad el gyökereitől, ellentétben a multikulti gyros-zabáló kákabélű converse-huszár ellenzéki ripacsoktól.

Azt hiszem, túl sok szót vesztegettem Bayer Zsoltra, ennyit valószínűleg a kedves édesanyja nem foglalkozik vele. Esetleg sötétedés után, suttogva, hogy a szomszédok ne hallják, mert Zsóti még egy szaros sertéstelepet nem villantott otthon, úgyhogy annyira nincs ok büszkélkedni vele.

Amiért most leültem írni, az a tömény pofátlanság, amit offline üzemmódban biztos nem néztem volna, mert nem járok állami ünnepségekre.

Az elmúlt hét eseményei után, szarvashelikoptereztetés, meg öreg hölgy látogatása (ja nem, az egy másik szürreália), szóval, mikor sorban potyognak ki az utolsó disznóságok es csontvázak a szekrényből, jön ez a kis izé és fenyegetőzik. Abban az országban, azoknak az embereknek, akiknél már az is úri középosztályba tartozik, aki bele tud segíteni az anyja rezsijébe, vagy meg tudja hívni egy rántott húsra. De nem egy komplett sertéstelepre vagy 800 millió forintra, vaze!

Fenyegetőzik olyan fejjel, mint amikor a hároméves dackorszakos nem kapja meg a második túró rudit és bevörösödve elkezd csapkodni, hogy “összecsomagollak”.

Csak az vicces, meg tudod, hogy legalább anya szülte (te), arról a másik szarosról viszont ordít, hogy valami elcseszett Terminátorral állsz szemben, akiben kegyetlen szoftverhiba bujkál.

Ami még mindig vicces lenne, ha nem ő lenne a te állítólagos miniszterelnököd, hazád képviselője a világban blablabla.

Nézed, ahogy ágál a színpadon eltorzult arccal. Ahogy fröcsög, uszít, köpköd. Elszámolás, leszámolás, számonkérés. Üres szavak is lehetnének, ha nem látnád előtte-körötte az agymosott embereket, akik alig várják, hogy elkapják a mocskos liberók tökét.

Mint az újságíróét, ugye. Az is örülhet, hogy a biztonságiak emelték ki, nem néhán ilyen Bayer Zsolt és Orbán Viktor szavait szopogató derék honpolgár vette kezelésbe.

Mondjuk én nem félek. Meg nekem nincs is tököm.

A gyereknek meg eztán ezt a videót fogom mutogatni: látod kisfiam, milyen csúnya, ha valaki hisztizik?

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nő az esőben

Van pár dolog ezzel a döntővel kapcsolatban, amit az ember nem nagyon akart elhinni – …