Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Pingvin és harmonika

Nagypál Anikó: Pingvin és harmonika

Hullámzik a levegő a Harmincketteseknél. Állunk, mi. utasok, már megadva magunkat a végzetnek, a levegő sűrű és nem mozdul, az arcunkra szorul, eltakarva a szánkat, az orrunkat, hunyorogva nézünk a Ferenc körút felé, jön-e már a villamos.

Rosszul is látok, kavarog a negyven fok a szemem előtt, két villamos is közeledik ugyanazon az egy (két, három, öt) pár sínen. Hajlik az aszfalt, majd tisztul a kép, már csak egy pár sínen érkezik egy villamos.

Megmenekültem.

Szokott helyemre állok, a csukló mellé, hátamat a combino oldalának döntve.

Rákóczi. Blaha.

Harmonikaszó.

Pedig már nem is vagyok rosszul.

Tényleg harmonika, közeledik a hang.

Középmagas férfi, sötét hajú, narancssárga sortban, pólóban. Előtte kisgyerek, nem baba már, biztonsággal jár a mozgó villamoson, épp ezért indokolatlan és meglepő a szájában a spárgára kötött cumi.

Papír kávéspohár a kezében.

Megy a férfi előtt, aki rendületlenül, de nem túl nagy átéléssel gyötri a tangóharmonikát. A hangról nem is Párizs jut eszünkbe – giccses, amerikai filmek, kösz – , inkább valami nagyon közép (kelet?) Európai kép, száraz leveleket fúj a szél, látszik a lehelet a levegőben, lánctalpak alatt sikoltozik a macskakő.

Magunkhoz térve elismételjük magunkban a rend kedvéért, hogy 2017 augusztusa van és úgy negyven fok.

Közeledik a férfi és a gyerek. Meg a pohár.

Kinyitom a táskámat.

A pénztárcámat meg sem nézem, tudom, hogy egy kóbor szerencsetízcentest leszámítva nincs nálam egy fillér se. Hát a pénztárcát elkerülve turkálok. Vitamin, gyógyszer. Szétolvadt mentolos rágó, mentolos rágó csomagolása. Tegnapelőtti mozijegy, címke egy ásványvizesflakonról…

(A fene egye meg, máskor mindig van nálam valami, kölesgolyó, keksz, műzliszelet, meg matchbox, műanyag ló, és a perverz mosolyú kis kék gumikacsa, hogy ha a gyerekkel várni kell valahol, kulturáltan unatkozhasson. Most persze nyaral a gyerek, az összes morzsálós és helyfoglaló nehezéket kiraktam)

… kulcs, még egy kulcs, cigisdoboz, öngyújtó, öngyújtó, öngyújtó, nini, jegy a libegőre…

(Egy pillanatra elmélázom, mi lenne, ha most beterítene valami óriási lávafolyam, és én itt állnék az idők végezetéig, a táskámban túrva, hogy aztán ezer évek múlva kíváncsi régészek kis műszerekkel a kezükben vizslassák, mit hordtam magamnál a mindennapokban, milyen arcot vágnának vajon)

… jegyzetfüzet, toll…

Már majdnem az Oktogonnál járunk, mikor diadalmasan előrántom a kerekes pingvint. Hát persze, heuréka kerekes pingvin, a gyerek úgyse szeret annyira, mert nem is gurulsz igazán, de azért aranyos kis pingvin vagy, piros sapi a fejeden, valami kiskocsin fekszel, mosolyogsz.

Már rég elhaladt mellettem a férfi, a kisfiú, a harmonika és a pohár, utánuk vetem magam a tömegben. Karok, lábak, szatyrok, táskából kilógó kiskutyafej, banyatank, bőrönd, összecsukott roller, babakocsi, akadálypálya.

Az oktogonnál érek el a villamos végébe.

Nincsenek itt. Biztos leszálltak a Király utcánál.

A pingvint gondosan a táska egy kis, külön álló zsebébe teszem.

Még találkozunk.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nagypál Anikó: A disznófejű nagyúr

Zaklatás. Molesztálás. Kemény dió. Jó, hogy előkerült a téma, baj, hogy változni – gyökeresen – …