Home / VÉLEMÉNY / Nagypál Anikó: Rusnya

Nagypál Anikó: Rusnya

Szia, ööö…

Hallod, hogy is hívnak téged? Basszus, nem sikerült megjegyezném… Te vagy a rusnyázós nő a nagggyon kreatív Púder című műsorból, amelyik a tökömtudja melyik tévén megy. Nem országos, asszem.
Nnna, szóval kábé ennyit sikerült megjegyezni veled kapcsolatban.
Tudom, most a finoman manikűrözött kezeddel picit eltakarod a szádat, és a gyöngyház (vagy Imola piros) karnok mögé rejtett egy ásítást. “Már megint egy rusnya” – gondolod magadban, és a pici fejedben hallod is a hangodat, ami így kívülről baromira idegesítő, de te belül már megszoktad. Nem, nem, dehogyis bántásként mondom, hogy úgy vernyakolsz, mint egy döglődő macska, amit kinn felejtettek a napon, ez abszolút építő kritika, kérlek egyeztessen majd Havas tanár úrral, szerezzen neked egy beszédoktatót. Láttad a “Király beszédét” (nem láttad), na olyat, hidd el, rajtad is lehet segíteni.
De ott tartottam, hogy te azt gondolod, hogy megint egy rusnya ajvékol neked, pedig nem. Én egy kurva jó nő vagyok, ezt bizton állíthatom. És az edzőtermen kívül még sosem volt rajtam igénytelen macinaci.
De gondoltam mégis írok.
Hogy a rusnyaság elég relatív dolog. Lehet sok mindent mondani. Lehet valaki stílustalan. Például az apró rózsashoz felveszi a nagykockását. Ettől nem rusnya, csak leszarja, vagy épp nem volt más, vagy épp ő a következő sztárblogger az instán. Aztán lehet valaki slampos, elhanyagolt, büdös. Az tényleg gáz, főleg, ha melletted ül a buszon. De lehet, hogy hajléktalan, vagy épp van lakása, csak jégvirágos a fürdőszobai tükör. Vagy ő Russel Crowe, aki legendásan igénytelen. Oké, ő nem nő. Akkor neki szabad, igaz? De lehet amúgy depressziós is az a mackónadrágos jó tömegközlekedés, és épp leszarta, mi kerül a kezébe. Ettől még mindig nem rusnya, csak zavarja az összképet. Mármint a tiédet.
Lehet, persze olyan is, aki nincs tisztában önmagával. Fogalma sincs, hogy az a haj, az a ruha, az a smink szarul áll neki. De ő sem rusnya, csak segítségre van szüksége. Ha akarja. Ha nem, akkor még menjél és shoppingolj magadnak, mert senki nem kérdezett.
Lehet persze, hogy a te kasztodban én is csúnya lennék. Hisz nekem semmi mű nincs beépítve. Természetes a hajam, a mellem, a fenekem, az orrom, és múltkor elkérték a trafikban a személyimet. Én 30 vagyok. És te? És valójában? Idősebbnek látszol.
Én írok. Engem olvasnak. Elvégeztem egy-két sulit, most várom, hogy felvesznek-e a következőbe. És fotózok. És hobbiból sütök és főzök. Saját recepteket találok ki. Tudok énekelni, jó a logikai érzékem. És gyereket nevelnek. Egyedül.
És te eközben?
Látod, mégse mondom rád, hogy egy hülye picsa vagy. Mert nem ismerlek. Mert a nevedet sem tudom.  És nem is érdekel.
Puszi.
Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Cserpes Tamás: Mesterséges értetlenség

„A magyar kormány a megállapodásban érdekelt a Közép-európai Egyetem (CEU) ügyében, sajnálatos, hogy ehhez az …