Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Télapó is már eljő

Nagypál Anikó: Télapó is már eljő

Épp a tükör előtt álltam a fürdőben és a táskákat szemléltem a szemem alatt (balra Gucci, jobbra Prada), mikor valami kaparászást hallottam a kiskert felől.

mikulasValamilyen rejtélyes okból kifolyólag nekem itt, az ezerszer áldott Józsefvárosban, van egy zsebkendőnyi kertem. Azt hittem Tibor érkezett hozzánk kései vizitre, Gordon macskám haverja. Esetleg Gyula, bár az szegény olyan málé, hogy nem nagyon mer sötétben kijárni. A motoszkálás egyre erősebb lett. Csörtetés, fújtatás, halk kis basszamegek. Hát ez nem Tibor. Óvatosan kinyitottam résnyire az ajtót, és megpillantottam egy piros, sztreccsnadrágos tomport, két takaros csizmával a falon lógni. Az fenék gazdája átpréselte magát a hullámpala és a fal teteje közt. A műveletet halk pukkanás kísérte, na persze nem „olyan”, inkább, mint amikor a Harry Potterben a házimanók hoppanálnak.
– A picsába már, megint zsákutca – fordult immár felém a jóember, akinek dús szakállában néhány falevél akadt fenn. Közben Gordon átpréselte magát a lábaim mellett, és szemügyre vette az idegent.

– Segíthetek? – tettem fel a kérdést, bár nem tudom, miben segíthettem volna a betolakodónak.
– Ó, nagyon kedves, megfogná egy pillanatra – nyomta a kezembe a zsákot, aminek száján bekandikálva rengeteg fehér borítékot láttam, a feladó alatt egy ismerős képpel. Erzsébet utalványok. – Talán menjünk beljebb, mégse itt a vécé mellett – ajánlottam fel, majd beljebb tessékeltem. Szuszogva rogyott be a fotelbe, a zöld szőnyegen ott díszelgett két 53-as talpnyom, a macska pedig meredten fixírozta a szakállát.

Tök nyilvánvaló volt, hogy a Mikulás ugrott be a kertembe.

– Szóval…? – próbálkoztam.
– Na jó, hát ha már így lebuktam… kézbesítek. Jézuskának rohadt sok dolga van a metróval, meg egyébként is, ezeknek határidőre ki kell menni. Nekem meg kellett a túlóra pénz. Hát megkerestek na, én meg vállaltam, most mitől rosszabb ez, mint egy plázában üldögélni egész nap, és hagyni, hogy bőgő gyerekeket pakoljanak az ölembe. Mondtam megcsinálom, mert az asszony már régóta rágja a fülem, hogy ő reumás meg depressziós, és hogy fizessünk be és ugorjunk el valami ilyen-olyan superior-thermal-spa-wellnessbe, milyen jó lesz. Na, ebből a melóból kifizetem végre neki. Jó asszony amúgy megérdemli, egy szót se szól, hogy ilyenkor odavagyok éjjel is. Így szezonban tudja, nagyon nagy a hajtás, van, hogy le is csúszik egy két pohárral, meg én is ilyenkor ingerültebb vagyok, de tényleg nem szól. Csak a reuma, az fáj. Meg biztos unatkozik szegény, nincs otthon semmi társasága, csak egy félhülye rénszarvas, de azzal még kártyázni se lehet, állandóan felzabálja a francia kártyát. Egyszer félreértette, azóta azt hiszi, francia saláta. Kicsit büdös is, de az asszony megtűri a lakásban, mert amúgy félne egyedül. A szarvas meg harap, modnom is mindig neki, te Manyi, te ne féljél, ez a szarvas megharapja bárki jön ide. A szarvas meg bólogat és röhög. Mondom, hülye szegény, sérült, de hát azért csak nem zavarjuk el otthonról. Na, de mindegy, szóval megkerestek a minisztériumból, hogy sok munka sok pénz. Mert először az volt, hogy menjenek a kormányhivatalnokok, de azok meg azt mondták, hogy akkor decemberben teljes leállás lesz, nincs kapacitás erre. Akkor meg kitalálták, hogy menjen a miniszterelnök személyesen, tudja, mint van az a film, amit minden karácsonykor nyomnak, nem a Reszkessetek betörők, hanem az Igazából szerelem. Na abban van, hogy a fickó, a miniszterelnök, keresi azt a nőt, de csak az utcát tudja, a házszámot nem, és becsenget mindenhova. Csak azzal meg az volt a baj, hogy azt a filmet már évekkel ezelőtt stoppolta a Gyurcsány, tudja, azzal a táncikálós jelenettel, szóval mikor Viktornak ez eszébe jutott, felgyulladt majdnem a feje. Akkor jöttem én. Nem is vészes meló egyébként, csak itt ez olyan tekervényes háztömb, a fene se tudja, merre kéne menni. Meg a baj az, hogy kellett volna pössentenem egyet, csak sehova nem tudtam menni, a mekibe fizetni kell, a gyrosonál csak az ablakon adják ki a kaját, nincs vécé, most csöngessek be valahova? Mondom kijövök már ide a kertbe, csak rossz fele indultam vissza. De most már minden rendben, kicsit melegedtem is. Mehetek tovább. Sok itt a nyugdíjas a környéken. De rendes volt magától, hogy így beengedett. Na várjon, adok valamit, jól látom gyerek is van itt. Erzsébetet nem adhatok, az pontosan nyilván van tartva, rendnek kell lenni, látja, alá kell azt íratni, ide az olvasható, oda az aláírás. De itt van egy kis csoki, a zsebembe maradt, vasárnap hakniztam egyet a városban, adja oda a gyereknek. Magának esetleg intézzek valamit? Jóban vagyok Jézuskával, ha leszáll a metróról, beszélhetek vele.

Csak megcsóváltam a fejem némán, míg kilépett az ajtón. Nekem? Ugyan…

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Cserpes Tamás: Rémtörténet

Az észak-angliai Hartlepool városában 1992-ben ijesztő rémhírek kezdtek el terjengeni. A környéken rejtélyes, váratlan elhalálozások, …