Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Turulka és Szarvaska

Nagypál Anikó: Turulka és Szarvaska

Azt hiszem, sokan megénekelték hétvégén magyarszülő Edda történetét. De talán még egy utánlövés belefér.

Sajnálom, hogy késlekedtem, de talán bocsánatos bűn. Egy múlt heti, aprócska malőr következtében ugyanis enyhe agyrázkódással lábadoztam. Sajnos, ahányszor megláttam a szürke mentét, vagy meghallottam magyarszülő Edda követelőző, elszabott hangsúlyait, rám jött a hányinger

Sorry.

Lássuk be, így nem lehet alkotni.

Most összeszedtem magam, de így is csak egy bizonyos pontig tudtam meghallgatni. Inkább nézem végig háromszor egymás után a Vágási Feri három órás  best of válogatást. Vagy a Luxusfeleségeket Akármit.

Szüljek még egy magyart? Oké, hát az így megy végül is, felszólításra. Ha magamtól eddig nem jutott eszembe, akkor egy sápkóros, 70% poliészter blúzos, mentés, fahangú nő tuti kedvet csinál nekem. Kár, hogy gyereket nem tud, annyira szexi volt a vernyákolós, kihalással fenyegető vernyákolása, hogy egyből rágerjedtem a témára.

Ha szerencsénk van, akkor ikrek lesznek, és akkor már túl is teljesítettem a tervet. Mondjuk Turulka és Szarvaska. Persze, persze, tudom, kemény magyar harcosokat nem lehet csucsjgatni meg agyonbecézni, különben az életben nem verik agyon bunkósbottal a szemét afrikai migránsokat.

Legyenek egyszerűen csak Tur és Szar.

Korrekt.

Majd megpróbálom legyőzni azt a fejemben lévő körútonbelüli tévképzetet is, hogy én nem elsősorban “magyart”, hanem “gyereket” vagy urambocsá’ “embert” szültem és szülnék is, ha még szülnék (nem fogok, ne is bonyolítsuk). Mondjuk ennek ahhoz is köze lehet, hogy oly korban élek én a földön, hogy életem első röpke négy évét leszámítva (amire gyakorlatilag nem is nagyon emlékszem), valahogy mindig megpróbálták megmagyarázni, mi az az igazi, echte magyar. Bár ha a “Magyar Retro” című film ominózus jelenete eszembe jut, kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a Kádár-kockákban és lakótelepi szobákban csak lefojtani sikerült a magyar identitás kérdésének füstös kis dzsinnjét.

Azóta is gomolyog a küszöb alól.

Szóval, valahogy itt mindig meg akarták magyarázni, mi az a magyar. Ebből kiindulva viszont szülhetnék én akárhányat, végig a rovásírásos ősvérmagyar abc-t, valaki úgyis jönne aztán megmondaná: hé, nézd meg az orrát, hát ez nem magyar!

Szerintem az mentené meg a magyar népet, ha sikerülne végre levetkőzni ezt a közép-európai neurózist, ezt a skizofrén tudatállapotot. Ez az ország és valamennyi lakója itt vergődik a kontinens közepén, szerencsétlen, abúzált, kihasznált, Stockholm-szindrómás gyerekként, aki képtelen feldolgozni, hogy se nem szar, utolsó, legalja, lusta, büdös és hülye, se nem a legnagyszerűbb, legeszesebb, legtüzesebb, szív- és köldökcsakra, megszentelt föld.

Mert egyik sem igaz.

Ha ezzel végre szembenéznénk, akár az egyik, akár a másik oldalról, ha leszámolnánk önmagunk feltételezett nagyságával vagy kicsinységével, kiválóságával vagy alávalóságával, ha túltennénk magunkat azon, hogy nem mi vagyunk a “leg”, sem pozitív, sem negatív előjellel, akkor… akkor talán, mondom talán, ha kihalnának a régi reflexek, és felnőne egy egészségesen szembenéző generáció, akkor jöhetne valami újjászületés vagy feltámadás-féle.

De ehhez nem “magyarokat” kell szülni, hanem gondolkodó embereket. Nem az “afrikai kannibáloktól” kell rettegni, hanem újabb néhány száz évtől, amit töksötétben kell eltölteni.

Ahol nincs sötét, ott nincs rettegés, se “afrikai kannibáloktól”, se ízléstelen, büdösödő, műszálas, csukaszürke mentéktől. Amihez sehogy se stimmel a 70% poliészter blúz.

Tudom, én vagyok a bunkó, hogy magyarszülő Edda öltözködésén lovagolok, de én úgy gondolom, hogy ha valamit el akarok adni, magamat, egy terméket vagy egy eszmét, akkor azt szépen becsomagolva reklámozom.

De hát itt még erre sincs se ész, se igény.

Mondhatnánk persze azt is, hogy hálistennek.

Drága, izé, Kedves, azaz… Szóval hé, Edda!

Ha meg szeretnéd menteni a magyar népet, nem az afrikai kannibáloktól, hanem önmagától, akkor vidd el tisztítóba a cuccodat, látogass meg egy fodrászt, ülj le egy percre, igyál valamit (Turul-vért, narancslevet, limonádét vagy egy felest, nekem édesmindegy). Hidd el, sokkal jobban fogod magad érezni. Tedd fel kicsit a lábad, hallgasd a csendet, ahogy nő a fű. Aztán biztass erre másokat is! Minthogy az ember hasonszőrűekkel veszi körül magát, gyanítom, magas lehet nálatok az afrikai kannibáloktól és a nemzethaláltól rettegők száma egy négyzetméteren. Szóval tedd hasznossá magad.

Hidd el, ezzel sokkal többet teszel a boldog magyar nemzetért, mintha szülnél egy tucat frusztrált, becsavarodott, soviniszta kis Turult.

A Csodaszarvas legyen veled.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nagypál Anikó: Elegem van, hogy elegem van

Öregszem és meleg is van. És egyáltalán. Alacsony lett az ingerküszöböm, úgy érzem. Persze nem …