Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Valami elromlott

Nagypál Anikó: Valami elromlott

Álltam a Blahán, várakoztam az egymást ölelgető negyvenes pár és a bütyköslábú, gyógyszandálos néni között, megosztva a figyelmem a telefonom és a forgalom között.

Nem csak én láttam az apró lépésekkel közeledő asszonyt, vékony volt, mintha nem lenne benne anyag, se a hajában, se a bőrében, átsütött rajta a délelőtti fény. Tétován jött, a kukát figyelte – nem ritkaság ezen a vidéken. Aztán láttam feltűnni az arcán a boldogságot. A kuka tetején talált műanyag pohárban a kávékeverő pálcika mellett volt fél korty barna lötty is, hamuval meghintve. Az áttetsző, madárcsontú néni elkapta a poharat és kiitta. Egy pillanatra megállt, lehunyta a szemét, és akkor megszűnt neki a Blaha, a meleg és a telepakolt szemetes, megszűnt az egész város mindenestül, csak ő volt ott és a kávé. Aztán kinyitotta a szemét, a poharat gondosan visszatette a kuka tetejére és arrébb sétált.

Fél korty volt a boldogság.

Boldog volt az a férfi is, aki a szerelmesen turbékoló párt megszólította a Teréz körúton. A pár – friss szerelmesek – a fagyis pult előtt állva testesítették meg azt a boldogságot, amitől hirtelen fényesebb lesz egy egyszerű körúti délután is.
A férfi nem akart semmi mást, csak egy kis fagyit.

Egy gombóc sárgabarackot kapott. Már neki is ragyogott a körút.

Furcsa módon az épület tetején álldogáló kőműves is boldog volt, dacára a tomboló kánikulának és a kemónak, amiről éppen munkába érkezett. Muszáj volt dolgoznia, a betegsége ellenére is, fogta a kátránylapokat, odapasszította őket a helyükre, elégedetten szemlélve a precíz munkát. Kotorászott a zsebében, néha dúdolva valamit, amit felé sodort az egyik ablakból a szél. Elkapta a dallamot, miközben turkálta a zsebeit, hogy megtalálja az utolsó cigarettáját. Elégedetten rágyújtott, fújta a füstöt, dolgozott tovább.

Kánikulában, kátrányszagban, kemó után. De legalább volt még egy cigije.

Boldog volt a srác, mikor kiszúrta a hibát a rendszerben. Elégedetten nézte a képernyőt, rájött, ő egyedül. Büszke volt magára, és ezzel a böszkeséggel küldte el az emailt a közlekedési társaságnak. Abban a hitben, hogy jól csinálta, hogy jót tett. Hátradőlt, beleivott a kólájába. Megtette, amit tudott. Ő szólt.

Én is szólok. Valami elromlott itt.

Hát vigyetek.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nagypál Anikó: A disznófejű nagyúr

Zaklatás. Molesztálás. Kemény dió. Jó, hogy előkerült a téma, baj, hogy változni – gyökeresen – …