Home / RÉZANGYAL / Nagypál Anikó: Néhány szó Geréb Ágnesről

Nagypál Anikó: Néhány szó Geréb Ágnesről

És akkor néhány szó Geréb Ágnesről. Is.

Olvastam róla, hogy szent. Olvastam róla, hogy mániákus és elmebeteg.

Szerintem csak egy ember. Egy szülésznő, aki szenvedélyesen szereti a munkáját.

Ez az ember, a szülésznő hibázott. Többször.

Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ismerjem Geréb Ágnest. Nincsenek vele szemben előítéleteim se pozitív, se negatív felhanggal.

Sosem akartam szülni, sosem akartam otthon szülni.

Volt egy császármetszésem szemprobléma miatt. És ez így volt jól. És tudjátok, mit – lehet, hogyha a szememmel semmi probléma nem lenne, akkor is körömszakadtáig ragaszkodtam volna a császárhoz, figyelem: azért, mert nekem így jó.

Ebből a bevezetőből nyilván kiderült, hogy nem vagyok az a típus – és most figyelem, nagyon sarkítani fogok, ahogy itt az internetes szemétdombon megszokhattuk – aki a természet lágy ölén, virágokat simogatva élvezte áldott állapotának minden pillanatát, majd jó előre eldöntötte, hogy a gyermekét házi készítésű gyolcsban, hárfák hangjára, az apukára támaszkodva hozza világra, hogy aztán szülés után öt perccel hárman boldogan szelfizzenek a magzatmázas gyerekkel, a büszke apával, és egy gyűrött, de természetesen boldog mosolyú anyával.

Esetleg a többi gyerekkel és a méhlepénnyel, ez ízlés dolga.

Ehelyett én igazi karrierista, törtető módjára utolsó pillanatig dolgoztam, stresszeltem, tüntetésekre jártam, a laptopom mellől mentem a kórházba, és minden vágyam az volt, hogy lefekhessek és átadhassam az irányítást.

És igen, még szoptatni sem tudtam, és nem is erőltettem agyon a kérdést, de ez egy másik téma.

Van, akinek ez jó, van, akinek meg az.

Van, aki otthon szeretne szülni annak minden percét és fájdalmát és szépségét átélve, van, aki meg úgy van vele, mint én, hogy felteszi a kezét, és azt mondja, hogy bocsi én ezt másra bízom.

Egyik sem elítélendő, ebben talán megegyezhetünk.

Akkor mi a probléma?

A probléma, szokás szerint, összetett. Probléma, hogy nincs megfelelő háttér az otthon szüléshez. Ez tény. Erről nem Geréb Ágnes tehet, ez tök nyilvánvaló. Amiről ő tehet, az az úgynevezett “foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés, valamint foglalkozás körében elkövetett, maradandó fogyatékosságot okozó gondatlan veszélyeztetés”.

Geréb Ágnest már 2007-ben eltiltották a foglalkozásától.

Igaz, az azóta eltelt 11 évben annyi előrelépés történt, hogy az otthon szülés, mint olyan, legális lett.
És?

Ettől most akkor így jobbak lettek a körülmények? A háttérfeltételek? Hátra lehet dőlni? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy otthon szülésnél ugyanott járnánk, ugyanolyan körülményekkel, infrastruktúrával rendelkeznénk, mint például a sokat emlegetett Hollandia. Ha jól tudom – ugyancsak most olvastam utána a kérdésnek – Hollandiában az otthon szülést megelőzően azok, akik ezt a megoldást választják, kapnak egy szülés-csomagot. Ebben a leírás szerint vatták, nedvszívó ágytakarók, gézlapok, köldökszorító, alkohol is van. Kapnak kiskönyvet, amiben leírnak mindent a fájásokról, vajúdásról, lehetőségekről, szülésről, pozíciókról. Sőt, egy Hollandiában élő magyar beszámolója szerint, hogy magasító lábakat is lehet kölcsönözni az ágyra a helyi védőnő-központból. Ingyen.

Magyarországon ezzel szemben nemhogy nem kapsz ilyesmit, ha az otthoni megoldást választod, hanem te viszed be a kórházba a cuccot. Betétestől, gumibugyistól.

De ahogy most állunk, lehet, hogy az ágylábakat is magadnak kell majd megoldanod.

Szóval igen, Geréb Ágnes töltse le a bíróság által kiszabott büntetését, azért, mondom azért, amiket fentebb leírtam. Tovább megyek: rengetegszer olvastam az üggyel kapcsolatban, hogy intézményi szülésnél hány meg hány műhiba történik, mennyi traumatikus élmény éri a szülő nőket, hogyan sérülnek a jogaik.

Ez szomorú.

De ha mi nem változtatunk, soha nem is fog változni semmi. Igen, mi nők, akik “unokákat szülünk”. Nekünk kell megszólalni. Fel kell szólalnunk az otthon szülés jogáért, akárcsak azért, hogy ha nekünk úgy kényelmes, akkor választhassuk a császárt. Fel kell szólalni az otthon szülés körülményeinek biztosításáért és fel kell szólalnunk az intézményi szülés emberibbé tételéért. Fel kell szólalnunk a kórházakban tapasztalt visszaélések ellen, a hálapénz intézménye ellen, a gyalázatos kórházi körülmények ellen. Fel kell szólalnunk azért, mert bár kimennek ellenőrizni a körülményeket az otthon szülés előtt, segítséget nem kapsz, és fel kell szólalnunk azért, mert a kórházakban patkányokkal, rühvel de legjobb esetben is porcicákkal és ‘70-es évekbeli körülményekkel találkozhatunk.

Ha felvállaljuk és felszólalunk, akkor valóban nem volt hiába Geréb Ágnes küzdelme az apás szülésért, a szülés körülményeinek emberibbé tételéért, a háborítatlan szülésért. Ezzel sokkal többet teszünk érte és mellette, mint egy ezeregyedik élőlánccal. Mert van, amiért le kell tölteni a büntetést.

Nem csak neki, hanem az összes orvosnak, aki műhibát követ el.

Ez a mi dolgunk. A törtető karrieristáké, akik császárt követelnek, és a virághajpántos vegán hippiké, akik otthon akarnak szülni.

Geréb Ági pedig, ha letöltötte a büntetését – bár itt van egy pont, ami méltányolható lenne, nevezetesen, hogy az évek óta húzódó hercehurcát mondjuk beszámíthatnák a fogházbüntetésbe, ez, mondjuk, tény – jöjjön vissza, tartson előadásokat, foglalkozásokat. És tanuljon, fejlődjön ő maga is. Harcoljon tovább a háborítatlan szülésért intézményen belül és kívül.

Kívánom neki, hogy megérje.

Szerző: Nagypál Anikó
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ferber Katalin: Tesók

Ekkor még csak ketten… A kislány három éves, a kisfiú öt. Önfeledten nevetnek, látszik, hogy …