Home / VÉLEMÉNY / Orbán Viktor, az előretolt ék

Orbán Viktor, az előretolt ék

Magyarországon mindenki nagy várakozással tekint Angela Merkel német kancellár februári látogatása elé. Az ellenzékiek tőle várják a megváltást, Orbán Viktor megfegyelmezését. A jobboldali kommentátorok pedig arra számítanak, hogy a két vezető újra egymásra talál, és a magyar kormány eddigi, főleg Oroszország irányába tett vargabetűi igazolásra találnak majd egy új német-orosz megbékélés által.

Magyarországnak nagyon fájnak az Európai Unió által az ukrajnai háború miatt Oroszországgal szemben életbe léptetett szankciók. A magyar mezőgazdaság a leginkább érintett: igaz, míg a lengyelek büszkén viselik sorsukat, és nemzeti kérdést csinálnak az almaevésből, addig itthon csak a panaszkodásról és a kiskapuk kereséséről hallani. A németekkel ebben az ügyben hasonló cipőben járunk, igaz, az ottani cégek inkább a high-tech és magas hozzáadott értékű termékek miatt aggódhatnak, tehát az őket érő veszteség még nagyobb (elemzők az elmúlt egy évben mintegy négymilliárd euróra teszik a német vállalatokat ért károkat, igaz, Oroszország messze nem a németek legfontosabb kereskedelmi partnere).

Kattintson és nézzen szét Berlinben!

Magyarország az utóbbi időben a Keleti Nyitás politikájának megfelelően néha – legalábbis a nyugati partnereink szemében – túlságosan is barátságos volt a karanténba helyezett oroszokkal. Ezért számos kritikát kapott a magyar kormány mind Brüsszel, mind pedig Washington irányából, viszont Budapest mindig azzal érvelt: a gazdasági érdekeket nem szabad összekeverni a politikai nyilatkozatokkal. Összeszorított fogakkal ugyan, de a magyar kormány is támogatta az európai szankciókat, viszont azt mind a miniszterelnök, mind pedig Szijjártó Péter külügyminiszter világossá tette: ha lehet, akkor Magyarország a mielőbbi megbékélésben, a szankciók feloldásában és a kétoldalú kereskedelem újbóli megindításában lenne érdekelt.

Sokszor hatottak furcsán ezek a szavak, miközben Európa szinte mindegyik fővárosában arról beszéltek, hogyan kell még keményebben fellépni Moszkvával szemben. Többen – talán nem is alaptalanul – azzal vádolták a magyar kormányt, hogy túlságosan is kedvezni akar az orosz érdeknek. Budapestről viszont ilyenkor rendszerint az a válasz jött: mások is üzletelnek az oroszokkal, mégsem piszkálják őket (és közben vadul ment a mutogatás a német nagyvállalatok felé).

Ez a német kapcsolat az utóbbi hetekben egy komoly mítosszá nőtte ki magát a jobboldalon. Sokan úgy érvelnek: Németország Magyarországot egyfajta szondaként, előretolt ékként használja arra, hogy felmérje a EU tagállamainak véleményét és várható reakcióit egy esetleges szankciók könnyítéséről szóló döntés kapcsán. A magyar kormányhoz közel álló sajtóban is egyre jobban terjedt a mítosz, miszerint Orbán Viktor néha túlságosan is oroszbarát politikáját valójában a németek irányítanák a háttérből, és minden Merkel jóváhagyásával történne. Talán ezért is volt érdekes a kancellár hétvégi davosi fellépése, amikor – igaz, már az előadása végén, kérdésre válaszolva – kifejtette: a megfelelő körülmények együttállása esetén akár a Vlagyimir Putyin által már 2010-ben megálmodott, Vlagyivosztoktól Lisszabonig tartó szabadkereskedelmi zónát is megvalósíthatónak tartaná.

Itt talán szükséges egy pillanatra megállnunk. Kezdjük a súlyosabb problémával, miszerint a magyar külpolitika egyik legmeghatározóbb relációjában a német érdekeket képviseljük. Furcsa ezt hallani akkor, amikor még a néhány milliárd forintos norvég segélyből is a szuverenitásról és nemzeti büszkeségről szóló kérdést fabrikál a kormány. Valóban, Magyarország nem a saját, hanem a németek érdekeit képviseli Oroszországgal szemben? Nem érzünk itt valamilyen ellentmondást? Valóban szüksége lenne Németországnak Orbán Viktorra, miközben az SPD és Frank-Walter Steinmeyer külügyminiszter oda is be tud jutni, ahová Merkelnek esetleg nem sikerülne?

A másik Merkel Oroszország-politikája. Ha valamit megtanulhattunk az EU működéséből az utóbbi években, az a jól ismert „Amit szabad Jupiternek…” elv működése. A Déli Áramlat problémás, az Északi Áramlat nem. Ha a németek kereskednek az oroszokkal, az rendben van, de ha a franciák, az már nem. Sokaknak és joggal akadt meg a szemük a szabadkereskedelemről szóló kancellári nyilatkozaton, de mintha elegánsan átsiklottak volna Merkel beszédének első tíz percén, amikor kőkeményen és megalkuvást nem ismerően kiosztotta Putyint az összegyűltek előtt.

Persze, ha béke lesz Kelet-Ukrajnában, akkor beszélhetünk szabadkereskedelmi zónáról. Nem baj, ha az EU kínál előremenekülési opciókat is Oroszország számára, hogy Moszkva kisebb arcvesztéssel ki tudjon szállni az ukrán konfliktusból. Putyinék azonban nem hátrálnak: pont a hétvégi támadások mutatják, milyen messze vagyunk még a békétől. Merkel tehát ügyesen futtatta ki a neki feltett kérdést, megpendítve az együttműködés lehetőségét is. Viszont ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerülhessen az együttműködés, nagyon sok feltételnek kell együtt teljesülnie. Orbán Viktor unortodox Oroszország-politikáját így valószínűleg nem most fogja nyilvánosan jóváhagyni a német kancellár.

 

Szerző: Zénó
Forrás: kitekintő.hu

Olvasta már?

Szele Tamás: Robotok a sajtóban

A gondolat elsőre ijesztő. Még elképzelni is kellemetlen, hogy az újságírás automatizálható, és a jövőben …