Perseidák

Vagy tíz éve történt. Feküdtünk Szentendrén a kertben, hanyatt, éjszaka volt és csillaghullás. Mára már tudományos nevén hívják: a Perseidák meteorraj vonul ez idő tájt. Ha tényleg csillag hullana, ráfaragnánk.

Ketten voltunk felnőttek, két anya, mellettünk a fűben három tíz év körüli kiscsaj kuncogott. Egy az enyém, kettő az övé. Mi összeráncolt tekintettel meredtünk az égre, mit is kívánjunk, mert mi már megtanultuk, kívánni is jól kell, mert időnként valóra válnak az álmok… A gyerekeknek ez jobban ment, bár mondtuk nekik, a kívánság titkos, egymás fülébe sutyorogva osztották meg a titkot, minket azért kihagytak belőle.

Minden nyáron együtt töltöttünk egy kis időt, vagy a kertben, vagy a Balatonnál, ahol egy Knox koncerten például az asztalon táncoltunk. Máig emlegetjük. Nem voltunk vér szerinti rokonok, a pasik együtt katonáskodtak, de a gyerekek unokatestvérekként szerették egymást, és a felnőtteknek is nagyon megfelelt így.

G. sokat kínlódott a gyerekekkel, a nagyfiú akkor hagyott abba valami iskolát, és a lányok is elég nehéz kiskamaszok voltak. A maga hitoktató, szelíd habitusával próbálta kezelni őket, nem mindig sikerrel, olykor veszekedéstől volt hangos a vendégház. Aranyszívű anya volt, minden szigorúsága rövid hatóerejű és időtartamú volt.

Aztán jöttek a rossz hírek. Olykor meglátogattuk őket Zalában, s ha éppen mániás volt a szakasz, G. sziporkázott, a depressziós részből valahogy kimaradtunk. Nem vettük igazán komolyan a veszélyt, nem is tudom, miért, talán éppen a hihetetlen jó lelke miatt hittük, hogy ez is elmúlik egyszer.

Hát, nem múlt. Azon a decemberi napon G. megsütötte férjének a születésnapi tortát, amit az magával vitt a munkahelyére, kitakarított, elmosogatott, majd lement a pincébe, és a dexion salgó legfelső polcára felakasztotta magát. A szülinapi buliról hazatérő férje találta meg. Noha egyháza elméletileg nem engedhette volna, katolikus szertartás keretében temették el, és a templom alagsorában helyezték örök nyugalomra. A nyugalom ebben az esetben nem volt szófordulat, erre vágyott, mert már nem bírta többé szívvel és aggyal a különböző állapotok váltakozását: amikor jobban lett, és úgy tűnt, végre vége, újból támadt a sötét kór, és ekkor feladta.

Nem tudhatom, mert mi, felnőttek, betartottuk az íratlan szabályt – nem mondjuk el, mert akkor nem válik valóra –, mit kívánhatott akkor, azon az augusztusi éjszakán, de erősen az a sejtésem, hogy a gyerekekkel lehetett kapcsolatban.

Drága G., bár szerintem te is látod, de ha nem, mondom: minden kívánságod valóra vált, a lányok gyönyörűek és jól boldogulnak az életben, a fiad lassan megnősül…

Én meg nem tudok augusztusban, akkor, amikor átvonul a Perseidák raja az égen nem rád gondolni. Olyan, mintha az égen gyújtanék érted mécsest, ami aztán úgy zuhan alá, mint ahogy te hullottál bele abba az istenverte (most ne szólj rám!) sötétségbe.

Bocsáss meg nekünk, ha nem figyeltünk rád eléggé.

 

Szerző: IMHO
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ferenc pápának nem szabad Mianmarban kiejtenie a rohingya szót

Ferenc pápa hamarosan találkozik a rohingja kisebbség tagjaival – jelentette be Greg Burk szentszéki szóvivő …