Sajó, a Toldi

– Jónapot, Hacsek, hol járt, hogy már megint itt van, a fene egye meg?
– Otthon jártam, Sajókám, de délután kimegyek a Múzeumkertbe.
– Már megint hívja a Petőfi?
– Nem, a haza hív.
– Mondom, hogy a Petőfi.
– Mondom, hogy a haza.
– És mit fog ott csinálni, talpra áll, ha már a haza hívta randira?
– Nem vagyok én keljfeljancsi. Üldögélni fogok.
– Üldögélni? Meddig?
– Úgy év végéig.
– Mi volt a szabálysértés?
– Milyen szabálysértés?
– Amiért le kell ülje a három hónapot. Ráadásul a Múzeumkertben. Nem is tudtam, hogy az BV-intézmény.
– Nem volt szabálysértés, maga analfabéta velociraptor, én hazafiságból fogok ülni!
– A Táncsics is amiatt ült, a Göncz is… csak ők többet. Három hónappal maga nem is a haza fia, csak a kisfia. Esetleg unokája. Mit művelt, bekente vízfestékkel a Sándor-palotát?
– Nem kentem be semmit, Arany-emlékév van.
– És ezüst is. Ebben az évben minden nemesfém emlék lett, a héten adtam be az utolsó smukkokat a zaciba.
– Arany Jánosról beszélek!
– Értem, miatta fog ülni.
– Ugyanis elviszik a szobrát év végéig…
– …és beadják a zaciba.
– Nem beadják, restaurálják!
– De miért pont magának kell leülnie a restaurációt?
– Hazafiságból úgy döntöttem, hogy míg nincs ott a szobor, felülök a helyére, mégsem hagyhatom Arany nélkül a nemzetet így, az emlékév kellős közepén.
– Aha. Mentéje van?
– Nincs, csak jöttém.
– Mente nélkül nem is Arany az ember.
– Megőrülök, az Aranyember Jókai!
– Igen, abban az utcában tényleg van egy zálogház…
– Maga hülye. Nem jön velem?
– Minek? Hogy én is fázzak meg?
– Minek, minek… mellékalaknak. Most még választhat, mi akar lenni.
– Miből?
– Lehet Toldi Miklós vagy Rozgonyi Piros.
– Akkor már mégis inkább Toldi, baromi pocsékul áll nekem a pruszlik.
– Egészségére.
– Nem tüsszentettem!
– Pedig úgy hallottam. Gondoltam fél, hogy meghűl a kertben a nagy álldogálásban és már előre pruszlik.
– Maga vízizsiráf, a pruszlik egy női ruhadarab!
– Sag schon, akkor ne legyen Rozgonyi Piros. Legyen Toldi.
– Az azért jobban is stimmelne az én daliás termetemhez.
– A mijéhez?
– A daliás termetemhez. Kackiás levente vagyok én, kérem.
– Ne mondja… és hol tartja a kackiát?
– Sehol, maga szerencsétlen, az nem egy ruhadarab, azt csak úgy mondják!
– Aha. Mint azt, hogy az Unió Felcsútra készül.
– Mit keresne az Unió pünkt Felcsúton?
– Meg akarják nézni a kisvasutat meg a napi sok ezer utasát.
– Az szép is.
– És ritka.
– Nagyon ritka. Szerintem a kormánynak két lehetősége van: vagy kivezényli a Békemenetet egy hétre, hogy flangírozzanak fel-alá a kisvasúttal, mert nem lehet tudni, mikor jön az Unió, vagy oda sem engedi őket.
– Az utóbbi olcsóbb, azt is akarják.
– Kár pedig, olyan szép lett volna, ahogy a polgári körök egy hetet vonatoznak és felzabálják közben Magyarország összes rántott csirkéjét. Mondja, hova viszik az Uniót Felcsút helyett?
– Akárhova. Moziba, színházba, kávéházba, állatkertbe, múzeumba, ami jön.
– Akkor mi nemzeti hősök leszünk, kérem.
– Hogyhogy, maga retardált szintagmabokor, mitől?
– Képzelje el, ahogy a Nemzeti Múzeum előtt állunk, mint Arany és Toldi, sőt, Rozgonyi Piros is, arra jön a Kósa az Unióval karonfogva, csipkés napernyővel a kezében, fodros viganóban, és az Unió megkérdi tőlem: „Hé, paraszt, melyik út megyen itt Felcsútra?” Én meg, akárhogy kacsintgat és integet a Kósa nagyságos miniszter úr, lekapom araszos vállamról a szörnyű vendégoldalt, és megmutatom.
– Miért, tudja, a Nemzeti Múzeumtól hogyan kell eljutni Felcsútra?
– Dehogy tudom. Majd megnézem a telefonomon.
– Az izgalmas lesz: Toldi, egyik kezében szörnyű vendégoldallal, másikban okostelefonnal böngészi a GPS-t. Gondolja, az Uniónak nincs mobilja?
– Nincs. Ha volna, tudná, melyik út vezet Felcsútra.
– De várjon. Maga az előbb miniszternek nevezte a Kósát. Az frakcióvezető.
– Le van, kérem, maradva egy énekkel, tegnaptól már miniszter.
– Ne mondja… és hogy viseli?
– Jól áll neki, pont, mint a fodros viganó.
– Maga perverz, maga Rozgonyi Piros, a Kósa nem jár viganóban!
– Dehogynem, régebben abban tartották az évértékelőket is!
– A Vigadó, maga őstulok!
– És nem fodros?
– Nem! Az egy épület!
– Istenem. Ha épület, hát épület. Csókoltatom a timpanonját.
– Na, akkor jön szoborcsoportnak?
– Mindjárt, csak kérek hozzá a pincértől egy szörnyű vendégoldalt.
– Mars ki!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Így reagált a Fidesz a Soros-interjúra

Soros György frontális támadást indított Magyarország ellen – jelentette ki Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője …