Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Schilling Árpád: “Budapest szabad!”

Schilling Árpád: “Budapest szabad!”

Nem képzelem magam orákulumnak, de hátha esélyt ad a ventillálásra, szóljatok vissza!

Gyász és feltámadás!

Azok, akik egy gyűlölettől kevésbé átitatott, kevésbé feudális és deprimáló országra vágynak, akik számára nem mindegy, hogy mi történik a megalázottakkal és megszomorítottakkal, talán, mert maguk is azok, akik tudják vagy sejtik, hogy az emberi jogok védelme nem pusztán úri huncutság és nyugati métely, akik tiszta versenyben szeretnének megmérettetni és győzni vagy vereséget szenvedni, akik alkotmányt akarnak és köztársaságot, akik tisztelik mindazokat, akik a szabadságért, az egyenlőségét és a testvériességért áldozták az életüket, akik a jövőt nem háborúk és állandó acsarkodások között képzelik el, akik tudják, hogy az oktatás minősége a legfontosabb nemzeti ügy, akik számára Európa nem félelmetes, és akik tisztességes szövetségesként akarnak viselkedni a világ problémáinak megoldásában, és akik felelősséget éreznek a környezetükért, a természetért, azok most súlyos vereséget szenvedtek. Nem olyat, mint 2010-ben vagy 2014-ben. Ez a vereség sokkal fájdalmasabb, mert most megmozdult az ország, még ha nem is kapott ehhez elég segítséget az úgynevezett demokratikus pártoktól. A szavazáson részt vettek durván fele szavazott Orbán Viktorra. (Hagyjuk is el most már a Fidesz-KDNP kifejezést, mert itt nem egy pártszövetség képviseli az embereket, hanem egy ikon. A képviselőkre csak abban az értelemben szavaznak, hogy azoknak közvetlen kapcsolata lehet a nagy emberrel. Ha pedig a nagy ember fenyeget, ők azonnal engedelmeskednek, ennyi ma a politika. Mindez a demokrácia vége, de ezt egyelőre hagyjuk is.) A szavazók másik fele 4 bejutó pártra és körülbelül 3 be nem jutottra adta le a voksát.

Az Együtt 4 év alatt nem tudott kiállítani csak egy fő képviselőt, mint párt csúfosan leszerepeltek, talán ez az a pillanat, amikor el lehet gondolkodni a feloszláson. Innentől minden erőlködés, amire sem állami vagy magánpénzt, sem szavazói figyelmet nem érdemes pazarolni. A kutyapárt bebizonyította, hogy nincs elég szavazója, pártként megbukott. Civil mozgalomként van értelme, de jófejség ide vagy oda, azt azért ne feledjük, hogy a kétfarkú és szimpatizánsai is megosztó módon viselkedtek, visszautasították az összefogást. A Momentum egy év alatt eddig jutott. Az ő esetükben is érvényesebb volna a mozgalommá való visszaalakulás. Előbb ki kellene építeni a hálózatot, amire elsősorban Budapesten van esély, de persze neki lehet állni egy méretes csákánnyal a vidék feltörésének is. Az ő erejük éppen abban van, hogy meg tudják szólítani az iskolák népét: a diákokat, a diákok szüleit, a tanárokat. Igazán nagy erejük abban van, hogy elérik azokat, akik majd 2022-ben fognak először szavazni.

Mindenesetre ez a három párt szerepelt le a leginkább, nekik pártként tovább élni értelmetlen, legfeljebb önigazolás vagy provokáció. A kutyapárt valószínűleg továbbra is nyomni fogja a komoly és komolytalan akcióit, amelyek fontosak, hiánypótlóak, de politikai értelemben kárt okoznak a kiábrándultság és cinizmus terjesztésével. Az irónia helyénvaló, de ha politikai döntéseket kell hozni, akkor nem sokat segít. Az Együtt tagjai remélhetőleg felfogják, hogy vége, és más módon vesznek részt a politikában. A Momentumnak folytatnia kell, de pártként egyelőre nincsenek azon a szinten, hogy érdemben bármit is változtatni tudjanak a hatalmi viszonyokon, mozgalomként viszont rengeteg lehetőségük és eszközük van a mozgósításra és igazán fontos ügyeket vihetnek vagy támogathatnak.

A bejutott ellenzéki pártok mindegyike szintén bukott. A Jobbik sokkal többre vágyott, egy jelöltje jutott be közvetlenül, a többiek listáról, a 26 képviselői hely semmire sem elég, tekintettel arra, hogy Orbánnak kétharmada van. Vona folytathatná a szájkaratét, de ha valami hasznosat akar kezdeni az életével, akkor inkább lelép. A Jobbik a legrosszabb helyzetbe került, mert jelenleg még Orbán szövetségese sem lehet, hiszen nincs rájuk szüksége a totális hatalom megőrzéséhez. De meg fognak maradni, mert a támogatóik izoláltak, senkihez sem húznak, senkivel sem működnek együtt, ahhoz kellenek, hogy a baloldal ne erősödhessen meg. A Jobbik mint tömb kell Orbánnak, de csak módjával. Láthatóan jól használja a szélsőjobb pitbulljait, akik levezetik vagy éppen szítják a feszültségeket, megerősödni, valódi hatalmi tényezővé válni azonban nem tudnak. A Jobbik egy zárvány, a túlélésre játszó politikusaik jobban tennék, ha átejtőernyőznének a narancssárgákhoz, ott mind elvi, mind gyakorlati szempontból társakra találnak.

Az MSZP-PM bukott. Az MSZP ennyit magától is hozott volna, ráadásul pártszövetség nélkül elég lett volna az 5%-os küszöb megugrása is. Ehhez nem sokat tett hozzá Karácsony Gergely, azon túl, hogy összekente magát az öreg szocikkal. A terv nyilván egy sokkal szélesebb együttműködés volt, amely az MSZP-t mint trójai falovat használta volna, hogy sok új arc juthasson be listán. Szabó Tímea viszont hozott egy kerületet, ami óriási, megérdemli a gratulációt! Ahogy Kunhalmi Ágnes is! Van két nő a Parlamentben?! De ennek a párt-kombónak semmi értelme. A szocik megint túléltek egy vihart, maradt pénz a kasszában, lehet négy évig herézni. Karácsony Gergely ennél többet érdemelne, van is egy javaslatom, de csak sorjában. A DK épp hogy bejutott, továbbra is lelkes nézői lehetünk a Gyurcsány sagának: a hóbortos lovag, aki sohasem adja föl. A DK több egyéni kerületet is hozott, tehát vannak erős emberei. Ezzel együtt egy törpepárt, amely nem bír előrébb mozdulni, négy év múlva simán kiesik. Gyurcsánnyal az a probléma, hogy nem érti és nem is fogja megérteni és elfogadni soha, hogy ő az egyik akadálya a demokratikus megújulásnak, az összefogásnak, a múlt kritikus átértékelésének, az igazi felelősségvállalásnak és így tovább. Ha nem politikai karriert építene, talán sokkal hasznosabb lehetne a demokrácia számára. Van néhány jól beágyazott barátja, akikkel elmuzsikálnak, de az egész nem tart sehova, addig működik, amíg Gyurcsánynak kedve van hozzá. Ebből a szempontból olyan, mint a Fidesz. Hiába nyomkodta be a pártját nagy nehezen a parlamentbe, ez az egész akkor sem szól másról, mint az ő személyes ambíciójáról, szereplési vágyáról.

Az LMP-é a legnagyobb bukás és erkölcsi felelősség. Bent maradtak, de nyolc év alatt semmit sem haladtak előre. Nincs fejlődés, nincs előrelépés. Mégis csak kár volt szétszakadni. Karácsonnyal és Szabó Tímeával lenyomhatták volna az MSZP-t is talán, és akkor lelkendezhetnének. Az LMP több helyen akadályozta meg, hogy legyőzzék a fideszes jelöltet. Rosszul mérték föl az erőiket, és ezzel elősegítették a kétharmad kialakulását. Az LMP a 2018-as választások fekete báránya, és ez sajnos a vezetők felelőssége: Hadházy Ákossal együtt Szél Bernadettnek is mennie kellene. Az LMP sajnos bemutatott mindent abból, hogy milyen a magyar: csak azért sem működik együtt, csak azért is hajtogatja a magáét, csak azért is csak magára gondol, és a végén pofára esik, mint mindig a történelemben. Az LMP nyolc év alatt bebizonyította, hogy NEM LEHET MÁS A POLITIKA csak egoista.

Van tehát 6 bukott „demokratikus” párt, ebből 3 be sem jutott. Összesen 40 „demokrata” ül szemben 159 anti-demokratával. Semmi esély a valódi egyeztetésre, a parlamentáris munkára. Pontosan ugyanúgy marad minden, ahogy volt, Orbán Viktor szó szerint azt csinál, amit akar. Lehet majd molinózni, meg ventillálni, de a Parlamenten belül nem lesz érdemi munka. Nyomokban sem látunk demokráciát. Ez Magyarország 2018-ban! Ide sikerült ledolgozni magunkat 30 év alatt!

Ez siralmas, ez borzalmas, ez katasztrofális.

De legalább megérthetünk valamit. A pártoknak vége! Emberek kellenek! Hiteles emberek! Független jelöltek és teljes összefogás. Nincsenek többé színek, elvek vannak, alapelvek, amelyekben egyetértve kell egymás mellé állnunk szó nélkül. Egy év múlva önkormányzati választások jönnek, és Budapest nyerhető. Vidéken fű nem terem a demokratáknak, egyetlen párt sem tudta kiépíteni vidéki bázisait (leszámítva azt a pár helyet, ahol maradt még elég szimpatizáns, vagy ahol volt elég erős független jelölt és beállt mögé a helyben valódi demokratikus értékeket felmutatni bíró „demokratikus” ellenzék: Mellár Tamásról és a pécsiekről van szó természetesen). A vidék teljesen elsüllyedt. 2018-ban az a gondolat, üzenet, hogy ne mondjam hitvallás nyerte meg a vidéki magyarok szívét, hogy ide bizony egy darab arab sem teszi be a lábát. Ez volt a program: rettegj és gyűlöld az idegent! Ezzel a mondattal borult narancsszínbe a haza! Szégyen!

Ennyire alacsonyan nem szálltunk 1957. május 1-je óta.

Budapestért kell harcolnunk. Mint mindig. Persze tudom én, hogy még ha Budapesten ellenzéki főpolgármester is győzne, és többségbe kerülnének az ellenzéki polgármesterek a kerületekben, a kormány akkor is karanténban tudná tartani a fővárost. Orbán pont azt gondolja erről a városról és lakóiról, mint Horthy: bűnösök vagyunk. Bűnösök vagyunk, mert gondolkodunk, mert szabadon akarunk élni, mert nem hiszünk az ostoba manipulációnak. Harcolnunk kell, de nem erőszakkal, nem gyűlölettel, hanem a szív és az ész erejével. Totális demokratikus összefogás. Semmi pártérdek, csak a HAZA. Meg kell akadályozni a baloldali és liberális értékek teljes leépülését.

Budapest szabad! Annak kell maradnia, ez az utolsó bástya.

Kell egy független főpolgármester jelölt és minél több hasonló polgármester. És hogy ne csak a levegőbe beszéljek, főpolgármesternek jelenleg Karácsony Gergelyt tartom a legalkalmasabbnak. Ha lejönne az MSZP tripről és a saját pártjáról is, ha egy mozgalom élére állna, ha elindulna az egyeztetés a Momentum, a Közös Ország Mozgalom és az összes hasonló mozgósítani képes szervezet és párt között, ha belátnánk, hogy ez egy generációs kérdés 15 és 45 között. Ha belátnánk, hogy Karácsony igenis alkalmas, hiszen polgármesteri tapasztalata van, konszenzuskereső ember, felvilágosult és nem beszari. Ha Karácsony maga belátná, hogy ez az egy út, ahol még tisztán képviselheti azokat az értékeket, amiben hisz, és hogy ezeket csak függetlenként teheti eredményesen. Ha belátná az összes párt, hogy ha az országról, az emberekről akarnak beszélni, akkor ne kotyogjanak többet össze-vissza, lássák be, hogy maguktól szart sem érnek el, és köznevetség tárgyává váltak. Ha meg tudnánk lépni mindezt, akkor legalább a fővárost megmenthetnénk a rombolástól. És ha nyerhetne a demokrácia a fővárosban, akkor nyerhetne később vidéken is. Mert az nem kétséges, hogy a bűnös Budapesttel szemben nem lehet válasz az „ostoba vidék”. Nekünk egy, közös országunk van, amely most pont ott tart, ahol.

Azt Orbán is pontosan tudja, hogy a demokratáknak csak ez az egy irány maradt. Ahogy eddig is, ezután is (még inkább) a civilek fogják tematizálni a közéletet, ők szervezik az akciókat, tüntetéseket és mozgalmakat. Ezért is fogja ütni Orbán a civileket, mint a lovat (a rossz kocsis). Ütni fog minket, betiltja a szervezeteinket, a számláinkat, elállja a támogatás útját, és ne legyenek kétségeink, most jönnek majd a komolyabb rendőri fellépések, lehallgatások, házkutatások. Miért? Mert már nincsenek pártok, már csak a nép maradt. Pontosabban a népnek az a része, ami még nem adta fel az álmát, hogy egyszer egy jól szervezett, de demokratikus országban éljen. Orbán Viktor tőlünk fél. Tőlem és tőled. A pártoknak van állami támogatása és adminisztrációja. A pártok, ha demokratikusakká akarnak válni, akkor minden erejükkel támogatják a civileket, és csak a civileket támogatják. Álljanak a civilek mögé. Nincs több pártüzenet, civil üzenet van. Nem a párttagok szerepelnek, hanem a civilek, a párttagok feladata, hogy figyeljenek, segítsenek, támogassanak. A pártok ajánlják fel a pénzüket, az ügyvédjeiket, az irodájukat. A parlamentben a pártok nem tehetnek semmit, csak asszisztálhatnak. Hozzák ki onnan, amit tudnak, hozzák ki az információt, a pénzt, dolgozzanak a civilekért, a függetlenekért, az aktív polgárokért. Ha minden párt összedobná, amije van, akkor abból egy igazán komoly mozgalmat lehetne összerakni, és egy igazán komoly mozgalom már meg tudja védeni magát és tagjait.

Nincs többé finnyogás az NGO-k világában sem. Össze KELL fogni, és bátran, nem sunnyogva, nem minden sarkon kifordulva, minden nehézségnél meghátrálva, hezitálva, és így lemaradva mindig mindenről, nem a saját imágót építve, nem csak a külföldi partnerek felé játszva, nem csak a nagy szervezeteknek a saját védelmükben, hanem mindenkinek közösen. Sok a fájdalmunk és a sérelmünk, de ha fontos számunkra ez az ország, akkor belátjuk, hogy az egyes eredmények addig nem állnak össze egy jól működő rendszerré, amíg nem leszünk elég alázatosak.

Egymásból, egymásért.

Szerző: Schilling Árpád
Forrás: Facebook

Olvasta már?

Pitiánerek

Az MTI úgy hozta le a Magyar Tudományos Akadémia közleményét arról, hogy hatalmas nemzetközi sikert …