Home / VÉLEMÉNY / Szász Kata: Falukutatás

Szász Kata: Falukutatás

Szereti a diák az osztálykirándulást. Három napig nem mondja az anyja, hogy „Levitted a szemetet?” „Rakj már rendet ebben az oltári kupiban!” „Muszáj, hogy bömböljön ez a zene?” Sőt, zsebpénzt ad. Kajára, de azt nem kell okvetlenül arra költeni. (Közös reggeli, ebéd, pláne szalonnasütés akad majd.) Lehet inkább gyanús elnevezésű piára. Ilyen-olyan rettenetes, matrózital, ilyesmi. Amit utóbb legalább akkora gonddal kell dugdosni az ofő elől, mint fogyasztásának érzéki nyomait a közvetlen tárgyi környezeten, na, meg a nyeretlen kétéves kitűnőtanulón. Lehet szemernyit sem aludni, másnap nyüglődve túrázni, huszadik templomban Dorfmeister szentképén szenvedni.

Szereti a tanár az osztálykirándulást, csak nem olyan nagyon. Három napig azt mondja „Összeszedtétek magatok után a szemetet? Ja, és szelektíven! Kupakot amoda!” „Rend van a fiúszobában is? Senki nem fog utánatok takarítani, ez egy kulcsos ház!” „Muszáj, hogy bömböljön ez a zene?”

Szereti a tanár az osztálykirándulást, mert beszélgethet, játszhat velük, nem akadályozza tanmenet. Csak nehéz a létszámot tartania. Hogy ugyanannyit vigyen belőlük haza, mint amennyit elhozott. Pont. Se többet, se kevesebbet. Mind a kettőt megakadályozni nehéz. Már, ha aludni is akar. Ezért inkább ketten megy. És váltanak. Éjjel kettő körül. Meg amúgy is cipőben alszik. Ugorjon, ha kell.

Szereti a tanár az osztálykirándulást, megmutatná neki az országot, hol élnek. Ördögszántást Aggteleknél, madár gyűrűzését a Kis-Balatonon, nagybörzsönyi Árpád-kori templomot. Vagy egyszerűen csak városi gyerekneka falut. Lásson magyart is, ne csak toszkánt vagy görögöt! Ki is találja társaival, hogy jól megkutattatja velük azt. Nagyobbacskákkal leginkább, akiknek már van szemük meglátni, amit meg kell.

Kidolgoz részletes kutatólapot, szempontokat ad, jó tanácsot: „Figyelj erre meg arra! Előbb köszönj, mutatkozz be, kedves légy, ne edd meg az összes rétest, amivel kínálnak! Persze, kezdjétek nyugodtan a kocsmában.”. Mennek négy-öt fős csapatban a szomszédos falvakba szerteszét, kérdeznek, néznek, látnak.

Dupla a haszon. Okosodnak + estére remélhetőleg úgy elfáradnak, hogy éjfél után kicsivel el is ülnek majd. (Van még egy titkos előny: szigorúan önállóan szóródnak a szélrózsa minden irányába, felnőtt segítség nélkül, koncepció van abban, így akad egy kis pihi a táborban, farzsebben mobil, már, ha baj lenne, csak vigyázni kell, ne essen a budiba, ez nem mindig sikerül, láb székre fel, könyv, madárfütty, napsütés.)

Szereti a tanár az osztálykirándulást, mert mikor megjönnek, jókedvűek, be nem áll a szájuk. Szétvetik őket az élmények. Hadarják, mi volt az utcán, kivel dumáltak a kocsmában, milyen sírfeliratokat találtak, ki sütött nekik palacsintát, hogy fogadták őket hivatalosan az önkormányzatnál, képzelje, nincs fogorvos, se gyógyszertár, és öten vannak egy osztályban, de a felsősök már a szomszéd faluba járnak, viszont a postán nagyon kedvesek voltak. Brosúra, reklámanyag a hónuk alatt, és fotóztak, sokat fotóztak. Szokatlan szögben, furcsa fényekkel, fekete fehérben, mert az művészi, tárgyakat, kutat, nyamvadt macskát, barázdás arcot. Még este is röhögnek a pletykákon. Szörnyülködnek, rajongnak, felismernek, elutasítanak. Értik, amit láttak. Viszonyuk támad a helyhez. A Helyhez. Ezt akarta.

Szereti hát a tanár az osztálykirándulást.

Ám évtizedek óta először most, az Úr 2017. esztendejében nem csacsognak vidáman visszatértükben a gyerekek. Rosszkedvűek. Hiába kérdeztek bárkit utcán, a boltban, a hivatalban, kerítésen átköszönve. Nem válaszoltak. Nem mosolyogtak. Nem sütöttek nekik palacsintát, mint annyiszor Nem pletykáltak velük a kocsmában sem. Elhajtotta őket az egyedül és a csoportban kérdezett is. Nem mentegetőzve, hanem bizalmatlanul, körbe-körbe tekintgetve, foga közt sziszegve, az út túloldalára sietve.

A kérdések kétségkívül pimaszan provokatívak, gyanakvásra adnak okot. Árnyékhatalmak aljas szándéka szülte mind. Hányan laknak itt? Ebből mennyi a férfi és a nő? Milyen az átlag életkor? Idén hány csecsemő született? Van iskola? Mikor rendel a háziorvos? Hol a patika? Mit lehet kapni a boltban, mit termelnek maguk? Milyenek a munkalehetőségek? Élnek itt nemzetiségiek? Hányféle vallást gyakorolnak? Milyen az internet hozzáférés? Van csatornázás? Szelektíven gyűjtik a szemetet? Használnak-e megújuló energiát? Hol szórakoznak a fiatalok?

„Nem tetszik tudni a választ?” „De, csak nem mondom meg.” „Miért nem?” „ Kérdezzétek az önkormányzatnál!” „Ó, csak a polgármester úr nyilatkozhat.” „A polgármester úr most nincs itt, félóra múlva jön.” „Ja, a polgármester úr pont most ment el.” „Miért kérditek? Nem, nem volt ott egész végig az irodájában.” „Ma már biztos nem jön vissza, a titkárnőjével ebédel.” „Rosszul láttátok, az előbb a titkárnő nem az ebédjét fogyasztotta, az a tízórai volt.” „Különben honnan is jöttetek? Mire kell nektek ez az egész tulajdonképpen?”„Hogy megismerjük az országot. Azért.”

Szerette a tanár az osztálykirándulást. De már nem.

Szerző: Szász Kata
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Világvége a nyóckerben

– Halló, operatív törzs, ügyfélszolgálat. – Csókolom, érdeklődni szeretnék, hogy a világvége… – Pillanat, kapcsolom …