Home / RÉZANGYAL / Szász Kata: Két kis cinegemadár

Szász Kata: Két kis cinegemadár

Párban, ha kitesznek egyet. Cingár lábakon gázolnak át az utazóközönségen. Az érdeklődve nézi őket, és már-már hajlik rá, hogy vastapssal jutalmazza, mert mégsem törnek ketté a veszélyes művelet közben. Pedig azt gondolhatni.

Igaz, komoly terhet nem viselnek, hacsaknem fénylő nagy hajakat. De azoknak nincs akkora súlyuk. Ikrek persze. Nem ugyanolyan a ruhájuk, mégis formára egyek.

Hetedikes koruk körül őrsgyűlést tarthattak egymással (szigorúan cserkészt, az úttörőzés ezen a tájon már nem menő, csak itt-ott üti fel fejét az országban, Gombán például, ha jól informált, nem, nem galóca, sem nem tinóru, és persze, nem is bolond, mindössze pont oly vicces községnév, mint a Bugyi vagy a Pornóapáti.). A gyűlésen aztán kijelölték azon csekély színek körét, melyekben hajlandóak továbbiakban az emberiség szeme elé kerülni. Lehetne színe elé is, de rosszul hangzik így együtt.

Némi huzavona után szemlátomást megállapodtak úgy kb. kettőben. A harmadikat vélhetően már megbocsáthatatlan buja tobzódásnak ítélhették. Kapkodó hajnali öltözködések gyötrő dilemmáit (mit vegyek fel? sőt, mihez mit?), vállalhatatlan színkombinációkat küszöböltek ki nagyszerű érzékkel egy csapásra. Maradtak a szürkénél, a feketénél.

Felületes szemlélő ésszerűtlennek ítélné 12 évesektől a pünktlich e színek melletti elköteleződést. Már soha nem tudható, mekkora vita előzte meg a konszenzust, voltak-e gyenge pillanataik az évek során, nem tartják-e néha egy-egy csodás kék vagy izzó, vágyat ébresztő piros láttán mégis elhamarkodottnak a döntést – ugyanis azóta következetesen kitartanak. Már amennyire reggelente az utastársak megfigyelhetik. Más szín nem látható rajtuk. (Ő ugyan néha titokban azt reméli, a pizsi, az esetleg, mégis …) Sőt, hogy őszinték legyünk, a szürkének bizonyos melegebb árnyalatait is szemlátomást mellőzik.

Jogos. A fránya szürkével ugyanis meggyűlik néha a baj. Önállóságra törő árnyalatai vannak. Szeret váratlan arcot ölteni bizonyos színek szomszédságában. Nem tart népszavazást, nem szervez tömeggyűlést, jobban bujkál, mint egy konspiráló elszakadáspárti katalán, sunyin csak akkor lepleződik le autonómia törekvéseiben, amikor másik szürke kerül melléje. Na, olyankor, kimutatja a foga fehérjét. Egyszeriben sárgás fények, leheletnyi zöld, olykor hűvös lila ütközik ki a háttérből. Mint fogfehér. Hál Istennek, akkora skandalum sosem támad miattuk, mint mondjuk, a zöldek esetében gyakorta előfordul, érzékeny lelkületűeknek egyenesen fizikai fájdalmat okozva a látvánnyal, amint meggondolatlan szomszédságba keverednek egymással. (Egyszer majd, ha megérik rá ez az ország, akkor tart egy előadást – természetesen nemcsak fradistáknak – a zöld szeszélyes természetéről. Elmagyarázza a türkizkék és türkizzöld közötti antagonisztikus ellentétet, a tavaszi libafos valamint a fűzöld harsogó viszályát, az olajzöldről már ne is essék szó, mert már látja maga előtt a megrökönyödött, értetlen tekinteteket. Gyöngyöt disznók elé.)

Ennek ellenére a lányok bölcsen kerülik az atrocitásokat, könyörtelenül kiiktatták a veszély forrását. Történelmileg kipróbált eljárás egy magasabb rendű elv (jelen esetben a kifinomult esztétikum, de máskor bármi, eszme, vallás satöbbi) érdekében a potenciálisan zavart keltő jelenség (egyén, csoport) likvidálása.

Ezek után nyilvánvaló bármely minta, fodor, masni, csipke s hasonló hívságok kiáltó hiánya. A szabásvonal is komplikációmentes, minimalista. Az építészetből mintha megint kimenne a divatból, ám a divatba az utóbbi időben még szervesebben épült be. (Ah.) Harisnya és cipő szigorúan fekete. Kivétel nélkül mindig. Merthogy az schlankít? Ezt írja a neten minden magára valamit is adó bloggerina. Abszurdum. Nincs szükségük rá! Piszkafáknak minek is? Ahogy nagyanyja mondta volt, és ebben vigyázat, nem lesz semmi píszí, a cigány lova is inkább éhen döglene, de nem enné meg előlük a zabot, sehogy nem vinné rá a lelke.

Az anorexia jelei mindkettőjükön látszanak. Feszülten rángó izmok az állkapocs felett, hisztérikusan égő tekintet. Egyértelmű. A szülők ugyan legutolsónak veszik észre. Még nem kerültek elő a rántott húsok, szikkadt zsömlék az íróasztalfiókból. Majd csak hónapok múlva, mikor a bűz forrását keresik. Nem mintha rossz szülők volnának. Sőt. Csak nem látják a fától az erdőt.

Amint mégis, rögvest az ország e tárgykörben legelismertebb szakembere, hiszen szerető szülők, ugye.

Körben ülés. Egész család, apa, anya, a két báty is. Azok időben szétszórtak, nem ikrek. (Drazsé, a kis yorki otthon maradt. Az ő masnija bezzeg rózsaszín.) Mindenki megilletődött, a fiúk hiába idősebbek, kínjukban néha vihognak, de hát köztudottak nemüknél fogva ők még sokáig éretlenek.

Körben ülés. Kínos. Alig lehet miniben úgy ülni. hogy ne legyen nagy a belátás. („Kicsi a kilátás, nagy a belátás!” Még általánosból.) Ez láthatóan anyának is nagy probléma. Ha keresztberakják a lábukat, akkor a pszichiáter és a segítője, mert ezek ketten vannak, azonnal megállapítják, hogy bezárkóznak, szoronganak. Ismerik ők is a Testbeszéd című könyvet. Nagy siker volt nemrég. Már gyerekkoruktól olvasnak mindenfélét össze-vissza. Most egymás mellett ülnek. Nem biztos, hogy jó ötlet volt. Nem tudnak némán jelelni egymásnak közben. Meg nyilván azonnal megállapítják ezek, hogy kórosan össze vannak nőve. Apa bezzeg lábait szétvetve kényelmesen elterpeszkedik. Mondjuk, a karjait ő is keresztbe fonja a mellén. Ezen is elrágódhatnak a szakemberek egy darabig. Munkamegosztás van közöttük, az egyik csak figyel és jegyzetel, naná, hogy az a nő, a másik kérdez. A férfi. Nyilván ő a híres okostojás. Rémes. Amúgy egyből az anyakomplexusra nyomul. Anyát faggatja. Mindenről, a szerelmi életéről. Ez hülye! A szék támlája mögött bökdösik egymást. Apa előtt? Normális? Nem tudja, hogy majd öt éve elváltak? Nem képes kevésbé sztereotip ötlettel előállni? Az anya húzódik meg minden komplexus mögött. Na, ja. Nem szeret. Túl szeret. Nem szoptatott. Sokáig szoptatott. Hagyott bőgni. Azonnal felkapdosott. Túl férfias. Túl nőies. Csak a munkájának él. Mindössze háztartási robot. Könyvet se kell erről olvasni, ezt sulykolják az internet sámánjai is.

A terapeuta csontsovány. Csak nem anorexiás maga is? Homlokán omega alakú jel. (Hugh Grant színészi eszköztárának alfája és… Ő a homlokráncolók nagy példaképe. Több érzelmet lehet ezzel kifejeznie, mint Harrison Fordnak az ő ferde mosolyával. Különösen, ha a kisfiús bájra jobban bukunk, mert inkább beindul tőle a tejelválasztásunk, mint egy kétkezi ácsmester natúr sármjára, Star Wars ide vagy oda.) Ez a jelenség úgy jön létre, hogy az ember homlokráncol, de egyidejűleg fel is húzza a szemöldökét. A depresszió látható jele. Már a második ülésen magyarázza nekik az országos hírű, kellően tudományos képet vágva közben, mikor arról beszél, milyen jelekből ismerhető fel ez a kórság. Még illusztrálja is. Beszéd közben kis hatásszünet. És mutat. Csak hát ez folyamatosan ott van az arcán! Nem veszi észre? Fuldokolnak a röhögéstől, nem is tudják többé levenni a szemüket a pasi homlokáról. A szekundánsnő egy rezdületlen szfinx. Lesütött szemmel írogat. A helyében ők görög betűkkel firkálnák tele a lapot. És közben Kóbor Mekit hallgatnának. Apa szokta. Szeretnek rajzolgatni. A szobájuk fala is zsúfolt a mázolmányaiktól. Nonfiguratívak. Főleg tussal. Feketével. Melyikőtök festette melyiket? Kisunokáim, miért mindig ilyen komorat?

Öltözékükben, bár a variációs lehetőségek erősen korlátozottak, nem mutatkozik szemernyi fantáziátlanság sem. Ellenkezőleg. A divat magas régióinak kifinomult stíljében tartott, nem az utca átlageleganciája. Vélhetőn van mögötte jelentős financiális fedezet. Az országos hírű is sok pénzbe kerül, bár kivételesen lehet TB-re is.

Megjelenésükből árad – hihetnők elhamarkodottan – némi apácás jelleg, ez nem mond ellent a környék öntudattal vallott eszmeiségének, de ez valójában elhibázott, felületes állítás! Hiszen ki látta már apácának extra miniből villanó gilice lábát, gacsos térdét? Na, ugye!

Nem ugyanoda járnak iskolába. A Felszab téren elválnak útjaik. Vajon maga a homlokráncolós ajánlotta az aggodalmaskodó szülőknek mentális egészségük érdekében ezt a lépést? Vagy még a nevelési tanácsadóban a pszichológus? Ahova a suliból küldték őket? Mert azt nem hiszi, hogy a különböző érdeklődési terület, eltérő pedagógiai szükséglet volna az ok, pláne, hogy ők maguk kérték volna.

Mert egyedül – szélben kettétört virágok, elesetten imbolyognak a térben. Tétován néznek körbe. Látja maga előtt, ahogy az iskola folyosóján (piros-fehér kerámiakockák, festett lábazat, a tárlókban a kis hülye hetedikesek kézműves munkái, mind ugyanilyen, csak, jaj, kerületekre egymástól!) leszegett fejjel szorosan a fal mellett menekülnek a szünetben a zaklatás elől, úgymint „Jössz a büfébe?”, „Megvan az angol házid?” „Hol vetted ezt a tök zsír cipőt?”. Sőt, pláne felnőtthangon: „Valami baj van? Segíthetek?” Még a végén ráereszti az iskolapszichológust is! „Akarsz róla beszélni?”

Ha gyorsan szedik a lábukat, akkor talán azt hiszi mind, hogy sietnek valahova, dolguk van nagyon, intézni kell valamit – s akkor nem zavarognak. Egymástól kilométerekre sebesen sirülnek a fal mellett végeérhetetlenül.

Milyen végtelenül hosszú egy ilyen szünet, s van belőle vagy féltucat. Mikor csöngetnek már be?

Hazafele a léptek még gyorsabbak. Az egyedülbuszt kell kibírni valahogy. Ha a forgóban áll az ember, szorosan a korlátnak nyomulva, mereven az ablakra szegezett szemmel, hogy a dizájner bőrhátizsákot lehessen csupán látni, akkor egy levegővel szinte megoldható. Alig néhány megálló.

Nézi a MOMÁ-n éppen alig két éve végzett ifjú bőrdíszművesnő remekét, amit lakásstúdióban lehet megvásárolni hasonszőrű pompás termékek társaságában, érdekes, ékszert sosem vesznek ezek a lányok onnan, nincs is rajtuk soha semmi ék, se egy gyűrű, se egy fülbevaló, semmi. Ez most az egyik vagy a másik? A metróra szállós vagy a tovább buszozós?

Jöhet-e valaha álom, enyhet adó? Benne kettő a királyfi?

És a királyfik fogják tudni, hogy melyik – melyik?

(Fotó innen: http://indafoto.hu/kkroy/image/2931893-3ed6e11e)

Szerző: Szász Kata
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Török Monika: Szakácskönyv

Végy egy nagy fej vöröshagymát, vágd apróra. Lassú tűzön melegíts fel egy kis libazsírt, dobd …