Home / RÉZANGYAL / Szász Kata: Kisfiúk a nyolcason

Szász Kata: Kisfiúk a nyolcason

Morcos elmélkedést szakítottak meg szerencsére a cinege fiúhangok.

Azon törte épp a fejét, hogy azokat az út menti óriásplakátokat a senki nem hallotta, sosem is látta, gyanúsan fényképezett, világhírű, egyben nóném művészek (khm) giga-arénás koncertjeivel – vajon mi a halál farkáért szponzorálja egy atomerőmű? Sőt, Az Atomerőmű.

Összefüggésnek márpedig, mint tudjuk, lennie kell. Az van. Mindig.

Tán a szűrővel fotózott marcipánszínű óriás pofik körül úszó felhők nukleárisak? Mert felhő, fátyol és fátyol-felhő, az csurig a képen! Vagy a plakátok mérete egy titkolt sugárbaleset miatti rákos túlburjánzás?

A látványélmény hatására egyszerűen képtelen a makacs gondolattól menekülni: valójában egy elszabadult tévéprédikátor műsoros estjének background énekeseit látja. (Halleluja!) Miért is?

Az esztétikai megközelítés – pláne műalkotások tekintetében – cseppet sem öncél, gyakran eredményes az alkotói én-üzenet viszonylatában. Feltárja a rejtély titkát.

Íme, hát: az atomfizika reszkető inakkal behódolni vágy valami transzcendens ismeretlennek, s ennek lényegét kifinomult, cizellált képi ábrázolásban bírhatja megragadni csak.

Némelyek azt mondanák, émelyeg. Ez, amit hirtelen érezni vél. Véleményük szerint, meglehet, hogy felelőtlen tett menetiránynak háttal telepedni le – a rendes, arccal előre helyett. Ennyi idősen erre már igazán lehet figyelni!

– Állj már meg! Most hova tolakszol?

– Leülök oda a kurva ablakhoz.

– Minek? Mindjárt leszállunk.

– Hogyhogy minek? A faszt fogok állni! Kibaszott fáradt vagyok.

– Aha.

Direkt nem nézett oda. Ki akarta találni, milyenek lehetnek. Jó játék. Jobb, mint plakátozni.

Az egyetlenen zavaró elem, 9 óra is elmúlt rég. Miért nincsenek ezek még iskolában?

  • Vidd már odább a buzi táskádat, nem fér el a lábam!

  • Mér’ nem ülsz rendesen befele?

  • Közöd, kis köcsög?

Jogos. Kommunikáció fennakad.

Mobilok nyomikálásának kétszólamú zajai. Rutinra valló sebesség.

– Nem szeretek hiányozni! Haragszanak érte.

– Ééés? Leszarom! Engem az egészségem jobban érdekel. Az a legfontosabb! Csak egészség legyen!

Höhö, ez nem a te dumád, öcsi!

Megvan! Kicsit dagi. Nem, inkább jobban. Zsíros hangja árulkodó. Anyuci frizurázta kerek buksi. A gyerek úgy, halál biztosan nem fésüli. Szeplő? Igen, szerinte van az is!

Nem mintha baja lenne a szeplőkkel! Orrnyergen kétségbe ejtőn viháncoló vagy 7-8 pöttyről maga is megtanulta egykor, hogy az nem csúnya. Mondta az apukája. Sőt. Egyenesen szexi, higgye el neki.

És hát akkor, nyilván a hajszínbe keveredik némi vörös is. Hagyjuk már önfeledten tobzódni azokat a sztereotípiákat! Hiszen mi végre tartanánk őket? Láttunk már valaha bármely színes, szélesvásznú amerikai filmben ellenszenves gyereket másmilyennek?

Valamelyik ruhadarab rajta, ide a bökőt, hogy királykék! Anyu tuti, hogy azt a színt szereti. Mamák lelkei tőle köztudomásúan nyugalmat nyernek, és emellett a Burda a 80-as évek végére már egyértelműen retinába égette, hogy rőthajszín-konform árnyalat is egyben, lett légyen eme bölcsesség ékes németséggel megfogalmazva akár. Bátor lépteket az időegyenesen előre, fogadjunk, hogy fűzöld kapucnis anorák jelzi! 2016-ot írunk, ember! Ez a merész kombinációk kora!

  • De akkor elmaradunk!

Egy csöppet zavart okoz a korábban beállt kis szünet, de némi intelligenciával könnyen felvehető a beszélgetés fonala:

  • Ki a faszomat érdekli, baszod? Majd köhögök inkább hetekig? A háziorvos segghülye, egyből antibiotikumot ír, azt be nem veszem. Szárított orbáncfűvérehullatómajomkenyérfagojibogyósziromteát főz anya, hú, baszd meg, de szar.

Itt elvesztette a fonalat. Az ifjú patikárius korrekt leírása számára csak nagy vonalakban megjegyezhető, immunis a gyógyfüvekre. Néma hódolattal adózik a tapintható szakértelemnek.

Ismét a jófiú. Fogadni mer, hogy fürtös fejű, aprócska, drapp kabátkában. Cipője tiszta, hátizsákja mellette. Tutira levette a válláról! A buszon! Egy gyémánt ez a gyermek!

Rezignáltan tartja a szókincsben köztük érezhetően megnyilvánuló távolságot. Kicsit rákattant a tematikára. Monomániás. Választékos. Öregesen aggodalmaskodó, de a hangja nyugodt, csak érzékeny fülek hallják ki az enyhe rosszallást belőle. A világért sem szeretne ítélkezni. Szeretet és befogadás árad belőle az emberi nem egésze, főleg a dagi felé.

Nem bírja megállni – odanéz. Hú, basszus! Tényleg angyalarc. Rendületlenül hadarja a gépre görnyedő zöldkapucnis gombócnak.

– Hát, én úgy nem szeretek csak könyvből tanulni, bent már órán megjegyzem, amit Attila bácsi mond, hamar összecsapom a lecót – és akkor este gépezhetek.

– Kurvára mindegy, lófaszt érdekel, én akkor is gépezek! Amennyit csak akarok. Kurvára mindegy. (Hohó, gondolatritmus! Költői hajlam!)

Szar és fos és fasz és picsa tudja, hülye kurva. Szar és fos és fasz, picsa tudja, kis köcsög. Eleven alkotóerő. Szeplős. Igazándiból.

– A suli az egy nagy-nagy fos. Tele hülyékkel, a tanárok meg szemetek, Atti bá is. Ki akar odamenni? Mi a szar, baszd meg? Kifolyt ez a buzi chiapuding, összekente a telómat!

A témaváltás váratlan. Véletlenül kereszteződő utak. A gravitáció és a chiamag keserédes násza.

Megvan! Most már a mama is, hopp!

Öt éve élnek ketten. A pasi egyszer csak lelépett. Éppen, mikor iskolás lett a gyerek. Nem számított rá, pedig tulajdonképpen észre kellett volna vennie, hogy egyre ritkábban van otthon, mindig valami munkaügy. Na, persze. Az utóbbi időben már szinte soha nem figyelt oda rá, meg sem hallotta, amikor hozzá beszélt. Még abban sem segített sokáig, hogy ebbe az iskolába be tudják nyomni a gyereket, pedig erről mindenki igazán tudja, hogy jó suli. Nem járnak ide se prolik, se kőgazdag maffiózó-kölykök Budáról. Aztán végül persze megeresztett nagy nehezen néhány telefont ide-oda, de inkább csak azért, mert akkor már lelkiismeret-furdalása volt, hogy lelécelt. Jött a gyerek annál a ribancnál. Nem mintha ő akarta volna, hogy legyen nekik is még egy, mert ezzel az eggyel sem könnyű, de ez azért mégiscsak sok. Már évek óta viszonyuk volt. Persze, amilyen naiv volt, csak utólag derült ki, véletlenül szólta el magát az egyik nagyobb veszekedésben. Könnyű neki, műköröm, fodrász minden héten. Ő ért volna csak rá ennyire! Csak hát ő, ugye inkább azzal volt elfoglalva, hogy a feneke alá tolja a pasinak a széket. Az csak riszálta magát ott az irodában, miközben ő be volt zárva a négy fal közé, alárendelte magát a család érdekeinek, mindennap meleg étellel, pihe-puha kényelemmel várta haza a férjét, aki észre se vette ezeket. Hogy ért volna magára odafigyelni? Persze, hogy meghízott kicsit. De elhanyagolt, az aztán nem volt soha! Arra ő mindig ügyelt. Különben is, a férje is pocakot eresztett. Ő még ezzel is törődött! Diétásat főzött neki, többfélét is kipróbált, szétválasztós diéta, vagy inkább az Atkins, az férfihoz illőbb! A paleót már nem is tudta rajta kipróbálni, addigra elhúzott a rákba. De ennek akár kitehette volna a lelkét is. Úgy behálózta az a kis dög, hogy mostanában állítólag, tiszta röhej, még konditerembe is jár. Mintha attól visszafiatalodna! Majd 20 évet lenyom a vasakkal? Ugyan már! Most vénségére dajkálhatja azt a kicsit, meséli a gyerek, még játszótérre is jár vele, amit a fiával korábban bezzeg soha nem tett volna meg, és úgy hallja, pelenkázza is, de nem baj, majd jól elcsodálkozik, ha az a nő rájön majd, nem is akkora nyeremény ez a pali – és jól túllép rajta. Azt a perszónát még a saját gyereke sem érdekli, csak önmagát helyezi előtérbe. Képes egész hétvégékre az anyjára vagy bébiszitterre hagyni a nyávogó kiscsajt, csak hogy elvigye az ő drága kis férjecskéjét wellnessezni valahova, s olyankor lemondják a láthatást is, és fölborítják a gyerek heti rendjét, ő meg nézheti, hogy az bánatában egész nap csak a gépénél ücsörög, sütivel tömi magát, hogy a faterja átverte. Ha majd a nő ráun, akkor majd sírhat. Akkor majd hiába jön rá, hogy mit veszített, ki az, aki megbecsülte, odafigyelt a bajára, kereste a kedvét. Akkor már késő lesz, mert neki nem fogja visszakönyörögni magát, nehogy azt higgye!

Ő most már megtanulta, hogyan védje meg magát. Először is belül kellett rendbe jönnie. Aki nem becsüli saját magát – ne is csodálkozzon, ha mások nem tisztelik. Nyelt már éppen eleget. Meg kell tudni húznia a határokat!

Nem volt könnyű. Szerencsére időben döbbent rá, hogy amennyiben nem tesz belül rendet, akkor a külső körülményei sem változnak.

Nem hiába Mérleg a csillagjegye – egyensúlyba kell tenni végre az életét! Hangsúlyt kell fektetnie a testi és a lelki higiénéjére.

Rendszeresen, évente kétszer vesz részt tisztítókúrán, méregtelenít, és hangsúlyosan figyel, hogy mindenféle E-k, pláne génmódosított dolgok ne jussanak a szervezetébe. A gyerekébe se, hiszen ő a mindene! Már miatta is vannak kötelességei! Ő képezi magát. Röhej, hogy miért nem képesek megérteni az emberek, hogy mennyire a gyógyszergyárak manipulációjának a termékei. A természetgyógyászat, a homeopátia az más. Nem véletlen, az egyik mögött több ezer éves tapasztalat van, a másik meg tudományosan is igazolt. Csak hát persze ezt nem szeretik az orvosok beismerni, összezárnak, és nem engednek be maguk közé senkit sem. Majd pont osztozkodni akarnának a hatalmas pénzeken! Ő nem fogja mérgekkel tömni a fiát, most is, hogy megnáthásodott, főzött neki gyógyteát, és kész.

És odafigyel arra, hogy mit esznek. Nem véletlenül mondják, hogy az vagy, amit megeszel. Ő csak minőséget tesz a gyerek elé. Ő nem lusta, ő felkel szombat hajnalban, és lemegy a bio-piacra, pedig az jóval drágább! Egyáltalán nem könnyű, áldozatokat kell cserében hoznia, fodrászhoz már nem igen jár, otthon festi a haját, mert az a tartásdíj, amivel képes a gyerek apja kiszúrni a szemét, igazán semmire nem elég. Állandóan sír, mint egy fürdős, hogy így a kicsi, úgy a kicsi, meg hogy halálra hajtja magát, de nem megy, most nem tud beleszállni a nyelvi tábor költségeibe, vagy de hiszen nemrég vettek neki edzőcipőt, nem igaz, hogy megint leszakadt a lábáról, miért nem tud jobban vigyázni a holmijaira, igazán megtaníthatná már neki, hogy becsülje meg, amit kapott! Mintha ő lenne a hibás azért, hogy ilyen vacak cipőket gyártanak, és ő nem nevelné szépre és jóra a gyereket, ő csak tudja az új asszonykája mellől, hogy mit és hogyan csinálnak ketten a fiával! Aztán múltkor mégiscsak megvette a gyereknek azt a baromira drága számítógépes játékot, azt se tudja pontosan, hogy mi a neve, nyilván csak azért, hogy ne lógjon állandóan a nyakán, ha hétvégén náluk van. A végén kénytelen volt húsvétkor ő is venni neki valami hasonlót, mert már nem győzte hallgatni, hogy bezzeg az apjától miket szokott kapni. Ő nem ért az ilyennel egyet. Nem ajándékokkal kell megvesztegetni a gyereket. Például ő soha nem boltban vesz neki sütit, hanem múltkor is milyen gyönyörű macaronokat gyártott a zsúrjára, pedig azt igazán nem könnyű csinálni, könnyen lapos marad vagy megreped, nem lesz elég fényes. Csodájára jártak az anyukák, el se hitték, hogy nem cukrászdából való. Karácsonykor is azt tervezi, hogy együtt fognak bonbonokat gyártani a gyerekkel, a közös tevékenység a lényeg. Igaz, nem lesz könnyű rávenni, mert mindig csak a gép előtt ülne, meg fiú is, könnyebb lenne egy lánnyal talán. Ennek néha nagy a szája, csúnyán beszél. Mint az apja. Mondja neki, hogy nem szabad, de csak rángatja a vállát, ahogy apa is. Újabban le is szokta dorongolni őt, ez egy teljesen új jelenség, például mikor vasárnap lassabban lett kész a kaja, mert takarítania is kellett délelőtt, hogy miért képtelen tálalni még, mikor ő már olyan nagyon éhes, és mindjárt kezdődni fog valami a tévében, amit meg akar nézni. Meg azt sem szereti már, hogy ragaszkodik hozzá, hogy minden reggel ő fésülje meg. Jaj, anya – mondja, és már siklik is ki a keze közül, mielőtt meg tudná kérdezni tőle, hogy megmosta-e a fülét is. Egy lánnyal lehetne kicsit nőcis dolgokat csinálni, öltöztethetné, ilyesmi. Bár jobb, ha mégsem lány! Az apja alkatát örökölte, elég dagi. Egy kislánynak az nagyon nem volna jó. Csúfolnák érte. Ő vékony volt kisiskolás korában, mint egy szúnyog. Most diétára fogta. Neki is könnyebb így a gyerekkel együtt fogyóznia, néhány kilót maga is le akar dobni a jövő nyárig, a fürdőruhája mér alig jött rá az idén. Ez a chia-mag, ez tényleg csodaszer. Este beáztatja egy kis édes tejbe, aztán reggelre ott a finom puding. megvan a tápértéke, és csökkenti az éhségérzetet, miközben nassol az ember. Ő csomagol neki minden nap uzsonnát az iskolába, ne a büfést tömje pénzzel azokért a műkajákért. Figyelj, rakd be a táskádba azt a műanyagdobozt, nekem már rohannom kell! Nem érem el a hétórás buszt! Ne felejts időben indulni! Puszi!

Dühödten pucolja a táskáról, a mobilról, a királykék nadrágjáról a ragacsos trutyit:

  • Bassza meg, minden kurvára összekent ez a szarság! Hogy a fene enné meg, ragad az egész!

  • Van még papírzsepim, adhatok. De hagyd már, majd bent a suliban a mosdóban rendesen lemosod! Majd segítek. Szálljunk le ennél a megállónál, ez van közelebb! Így kevesebben látják.

Feláll jelezni, hogy a következőnél ő is leszálljon, de előbb még utánuk néz.

Ritka az ilyen igaz barát.

Szerző: Szász Kata
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Nagypál Anikó: Térdeplő ország

Hiába próbálkozom, nem jut eszembe semmi vicces történet arról, hogy óvodások térdeltek decemberben az aszfalton. …