Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szegények Magyarországa

Szegények Magyarországa

Mikor Magyarországon megvalósult a ma létező szocializmus, senki sem vette észre. Ennek talán az lehet az oka, hogy egyáltalán nem a szocializmus valósult meg, hanem valami más, ami azonban az említett rendszer néhány tulajdonságát nagyon alaposan szimulálta: nevezzük álszocializmusnak. Egész pontosan: nemzeti álszocializmusnak.

Vagy valami hasonlónak.

Természetesen ez a dátum nem vész a múlt ködébe, tudjuk, mikor következett be a fordulat: 2018. június 12-én történt, minden különösebb feltűnés nélkül, ha nem is titokban, éspedig egy sajtótájékoztatón. Lássuk, mit mond az MTI.

„Pártok-Fidesz
OGY – Fidesz: foglalják alkotmányba az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmát!

Budapest, 2018. június 12., kedd (MTI) – A Fidesz azt kéri a kormánytól, hogy a most zajló alkotmánymódosítási folyamatban teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy ne legyen a jelenlegi formában megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás. A kormánypárt arra hivatkozik, hogy minden hajlék nélküli ember számára biztosított a szálláshely és a munkalehetőség.

Bajkai István, a kormánypárt országgyűlési képviselője kedden Budapesten tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy ezzel a módosítássál biztosítani lehetne, hogy a várost mindenki egyformán, igazi otthonaként tudja használni.
A Fidesz politikusa évtizedes problémaként jellemezte, hogy sokan életvitelszerűen használják a közterületeket, ami a közbiztonsági és közegészségügyi veszélyek mellett megterhelő a városban élőknek.
Kiemelte: az állam és az önkormányzatok kiterjedt támogatási rendszert biztosítanak, azaz például nappali és éjszakai szálláshelyeket és egyéb ellátási formákat azoknak, akiknek az élete elnehezült és nem tudnak saját otthonban lakni.
Bajkai István arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendkívül sikeres közmunkaprogram mindenki előtt megnyitotta a munkavállalás lehetőségét, ennek köszönhetően pedig bárki gondoskodni tud megfelelő szállásról.
A kormánypárti képviselő aláhúzta: Budapest nemcsak az itt élők otthona, hanem Magyarország és a Kárpát-medence szellemi, kulturális, gazdasági és politikai központja is.

bkgy \ gkp

MTI 2018. június 12., kedd 12:52”

Hát, így történt, ekkor történt, galambocskáim. Egyelőre még csak egy nap telt el a történelmi momentum óta, de érdemes elgondolkodni, mi lesz ebből a szerény javaslatból, ami majdnem méltó arra, hogy egy lapon emlegessék Jonathan Swift szerény javaslatával „annak megelőzésére, hogy a szegény gyermekek ne legyenek terhére szüleiknek és az országnak, inkább hajtsanak hasznot a köznek.” Igaz, Swift a legkeserűbb iróniával javasolta, hogy mivel Írországban nyomor és éhínség pusztít, inkább egyék meg az éhező gyermekeket, nem gondolta ő ezt a borzalmat egy percig sem komolyan – fel akarta ébreszteni a közömbös társadalmat, hogy segítsenek végre a rászorulókon.

Ezzel szemben a tanult Bajkai doktor halálosan komolyan javasolta a hajléktalanság alaptörvény általi tilalmát.

Normális államban, ahol még maradt morzsája a társadalmi szolidaritásnak, most legalább félmillió ember állna a Kossuth téren, rázná az öklét és ordítana. Másik félmillió meg ételt, ruhát osztana, éjjeli menedékhelyet építene. Ugyan a kormány is lemondana, de azért ettől a veszélytől nem tartok: a javaslatot proponáló képviselőt pedig gondos, de határozott ápolók vigyáznák biztos helyen, míg el nem múlnak legalább a tünetei és abba nem hagyja a dühöngést.

Nálunk erre ne is tessék számítani. Elindulhat majd egy nyilvános vita, mely kicsit sem fogja érdekelni az illetékeseket, és melyben okos emberek fognak jogról, valamint társadalomról eszmét cserélni, bár mondjuk ennek a kérdésnek sem egyikhez, sem másikhoz nincs annyi köze, amennyi köze a humanitáshoz kéne legyen.

A szegénységet nem lehet betiltani, kiradírozni, eltüntetni, főként nem teheti egy olyan társadalom, melynek alapja, hogy a tagjainak kilencven százaléka szegény, és tíz százaléka gazdag. A hajléktalanság a szegénység egy mélypontja, de ha most valaki elkezdi eltartott kisujjal magyarázni, miszerint ezek az emberek elitták a lakásukat és bohém kedélyük miatt élnek a közterületeken, az illetőt magam kergetem tüzes ostorral a Pokol fenekéig. Az ajánlat az ő részére csak oda érvényes, retúr nincs.

Először is, tetszettek már nézni ma a forint árfolyamát? Ha nem: nincs valutahitelük. Csak épp sokaknak van. Mármost az lehet üzleti vagy gazdasági probléma, hogy 322 forintos euróból sokkal nehezebb fizetni a hitel törlesztését, mint 300 forintosból, azonban ha az elmaradás miatt kilakoltatják az adóst, az már társadalmi gond. Ezeket a hiteleket nem karibi hajóutakra és rulettjátszmákra vették fel, hanem családi házak építésére, így aztán nem fizetés esetén családok válnak hajléktalanná: illetve, Bajkai logikája szerint ők akkor már nem családok, hanem alaptörvényt sértő, külön egyének. Mivel pedig minden ország a legjobban az alaptörvényét védelmezi, aki azt megsérti: bezárják.

Tessék elhinni: bárki lehet hajléktalan, bármikor. Elég egy rossz döntés, megromló kapcsolat, családi vita vagy félrelépés, és ha nem banki hajléktalan lesz az illető, akkor válási – azok száma is igen magas. Az egész probléma a lakáshiánynak köszönhető – viszont ha kevés a lakás, magas lesz az ingatlanok ára, tehát az ingatlanspekulánsnak jobb üzlet kevés, ám drága lakással kereskedni, mint sokkal, melyek olcsók. A rendszerváltás előtt némiképp segítettek a kérdésen a munkásszállók, ha nem is oldották meg teljesen, de azok sincsenek már: ami meg van, az kicsi és borzasztó.

Bajkai szerint ebben az országban bőven van „nappali és éjszakai szálláshely, valamint egyéb ellátási forma” azok számára, akik véletlenül mégis rosszul járnak, sőt, „a rendkívül sikeres közmunkaprogram mindenki előtt megnyitotta a munkavállalás lehetőségét”. Szerintem meg Bajkai egy másik országban él. A teljes foglalkoztatottság legendája legalább akkora hazugsága a magyar nemzeti szocializmusnak, mint a korábbi szocializmusnak volt: az látszatmegoldásokat alkalmazott, emez mostani meg egyszerűen hazudik. Gyakori ám, hogy maga a közmunka is kegy, főként kistelepüléseken, ki kell érdemelni, aki rosszalkodik vagy ellentmond a kiskirályoknak, nem kap belőle. A másik hazugság, hogy mindenki képességei szerint dolgozik és igényei szerint részesül a javakból: a magyar valóság az, hogy a lakosság valóban dolgozik, nem csak képességei szerint, de azokat messze meghaladva, a javakból is részesülnek néhányan, ámde a két halmaz – a dolgozóké és a haszonélvezőké – alig mutat átfedést.

A hajléktalanság tilalma különben érdekes következményekkel fog járni: ahogy a menekültellenes kampány is a menekülteket segítő civil szervezetek ellen irányult valójában, úgy a hajléktalanság elleni is az őket támogatókat sújtja majd – majd? Hiszen már most úgy megrendszabályozták az ételosztást, hogy lehetetlenné vált, ha megérkezne Jézus Krisztus öt kenyérrel és két hallal, hogy jóllakassa a sokaságot, ellene is kivezényelnék a készenlétieket. Mert bizony az ételosztás szomorú látvány.

Főleg a Blahán.

Ha szomorú: el kell dugni, be kell tiltani.

Ha nem tetszik a szegénység: azt is betiltják. Igaz, hogy nem lehetséges, de betiltják, betiltanák ezek az okos képviselők még a jégesőt is, ha eszükbe jutna. Aztán, ha mégis esne, törvénybe idéznék, ha nem jelenne meg, kiadnák ellene a körözést és ezzel jogilag el is volna intézve az ügy, csak a rendőrök káromkodnának, hogy miképpen fogják ők most már el a jégesőt?

Gyanús azonban, miszerint új ellenségkép kialakítása kezdődik. Menekült nincs, hetente jön egy vagy néhány, a civil szervezetek sem velük foglalkoznak, sőt, azok mostanság és leginkább semmivel sem, ellenség viszont kell, veszély kell, különben nem lehet megmagyarázni, mitől van bajban a haza.

Legyenek tehát a rettentő, fenyegető ellenségek a szegények. Úgyis sok a baj velük kormányzati szempontból. Igaz, hogy sokan vannak, nagyon sokan, de a kormány már messze túl él a Valóságon, ők képesek a tulajdon népüknek is hadat üzenni, ha olyanjuk van.

Csak el kell magyarázni a szavazóknak, hogy ezek a hajléktalanok és szegények sokan vannak, egyre többen, erősek és veszélyesek, aztán már megy is minden a maga útján.

Ámde nehogy maguk az érintettek is elhiggyék, miszerint erősek…

Annak tényleg érdekes következményei lennének.

Aki kriminalizálja a hajléktalanságot, kriminalizálni fogja magát a szegénységet is.

Nem kéne a tűzzel játszani, a tigris bajszát cibálni.

És nem kéne elhinni a tulajdon hazugságainkat a megvalósult teljes foglalkoztatottságról, lakásbőségről ebben a megvalósult magyar szocializmusban.

Ebben a nemzeti szocializmusban.

Rossz vége lesz ennek, urak.

De hiába mondom, nem érti ez az elbutult, önáltató banda.

Nem is figyelnek.

Dolguk van.

A sok gróf épp agarász.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Szele Tamás: Kis magyar apokalipszis

Kérem, sűrű nap volt a tegnapi, sikerült új értelmet adni a békaegérharc fogalmának, ezentúl azt …