Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A Dob utcai Jobbik-alapszervezet

Szele Tamás: A Dob utcai Jobbik-alapszervezet

Nem mondhatunk mást: nyomul a Jobbik, és nem mellesleg, ebben azok is hibásak, akik elfogadták a „néppártosodásnak” nevezett álarcosbáli kosztümjét, beengedték a szalonba, hellyel kínálták – most még fegyelmezetten teázik és eszi az uborkás szendvicset, de ha ennél kedvezőbb helyzetbe kerül, előrántja a boxert a zsebéből, és akkorát csap az asztalra, hogy az menten kettéreped.

Mondjuk, ha megválasztják bálkirálynőnek.

De hát ebben az országban mindenki amnéziás, mindenki elfelejtette a párt korábbi viselt dolgait? Vagy azt tetszenek hinni, hogy teljesen maguktól megváltoztak és most már eszükbe sem jut a rasszizmus vagy a Magyar Gárda? Persze, hogyne, a szerencsejátékosok és a házasságszédelgők is meg szoktak változni, arról híresek, ahogy a neonácik is. Meglátják a Fényt, és onnantól kezdve kizárólag makraméznak szabad idejükben.

Mondom én, hogy az egységsugarú magyar választópolgár memóriája az aranyhaléval vetekszik, melyről közismert, hogy három percre képes visszaemlékezni. Ráadásul mindig az utolsó három percre. Mintha nem a Jobbik akarta volna Gyöngyösi Márton javaslatára listázni a parlamenti képviselőket származás szerint, nem a Jobbik akarta volna sterilizálni a cigányokat… nem sorolom tovább, nincs terjedelem a Jobbik adolfi ötleteinek és megnyilvánulásainak teljes lajstromára. Na, ezekről tetszenek hinni, hogy megváltoztak, és pálinka helyett egy ideje – sőt, ezentúl mindig – kizárólag habos kakaót fogyasztanak.

Hogy nem tetszenek hinni?

Azt maguk csak hiszik, hogy nem hiszik.

Hinni tetszenek, ha nem ma, hát majd holnap. Elég egy önök által hitelesnek elismert politikus Jobbikot támogató nyilatkozata, és máris úgy tapsolnak majd a nagygyűlésen, mint ahogy a Mein Kampfban meg van írva. Ilyen, általában hitelesnek ismert politikus pedig volt, van lesz.

De mondjuk nem hallgatnak a politikusokra. Akkor majd felfigyelnek a plakátjaikra, melyek elvben nem is az övék, amiket leszedtek, amik helyére most graffitiznek, és szerintem még akad pár ötlet a tarsolyukban, nem lőtték el minden puskaporukat. Már az önmagában ügyes volt, hogy a párt neve nélkül plakátoltak, az igazi az lenne, ha a szavazócédulára is olyasmit írnának, miszerint: „Az a párt, amelyik olyan jópofán szidta a sikkasztó tolvajokat a plakátokon, tetszik tudni”.

Tulajdonképpen nem is tenném szóvá a Jobbik előrébb nyomulását, ha nem üti meg a szememet két hír. Az egyik egy HVG-írás volt, ami arról számolt be, hogy

„A független civil szervezetek politikai szerepvállalásáról szervezett nemrég kerekasztal-beszélgetést az Eötvös Károly Intézet. Az eseményen a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Méltányosság Politikaelemző Központ, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Policy Solutions, a Republikon, a Szalay kör, a TASZ, valamint a Transparency International Magyarország képviselői voltak jelen.”

Ejha. A kormány összes réme, elképzelem, ahogy egyenként érkeznek, bíbor selyembélésű, fekete köpönyegükben, jobbjukban mérgezett tőr, baljukban koponya – ugyanis hát, ha nem is teljes létszámban, de ezek azok a civil szervezetek, akiktől rendszeresen megtelik a kormány pelenkája. Miről beszéltek? Mondtak sok okosat, például, hogy a civil szervezetek nem fogják megnyerni a választásokat (nem ám, hiszen nem is indulhatnak), de a tárgyalások második részében szóba került a Jobbik elfogadhatósága partnerként. Innentől idézem.

„Valaki felvetette, hogy a Jobbik kivívhatja-e azt a pozíciót, hogy a civil szervezetek partnerként tekintsenek rá. Más ezt úgy fogalmazta meg: „mondhatja egy NGO, hogy a Jobbik alatt kevésbé lenne korrupt az ország?”. Ettől a pontból kezdve a beszélgetés további része nem is az eredeti témáról, hanem Vona Gábor pártjáról szólt.
Akadtak nagyon sarkos vélemények. „Ha szembe jön velem Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, akkor mit fogok neki mondani?” – jellemezte a dilemmát egy megszólaló.
Az egyik meghívott jogvédő szervezet viszont arról beszélt, hogy náluk nincs karanténban a Jobbik. Ezt azzal magyarázta, hogy más pártok is mutatnak fasisztoid jellemzőket, de ami fontosabb, hogy a civilek eszközként használhatják a pártokat saját céljaik érdekében. Szólásszabadság ügyében például a Jobbiknak van a legtöbb problémája, így a párt jogi képviseletének elvállalása “jó ügyet szolgál”. Más viszont kategorikusan elzárkózott a párttal való bármiféle együttműködéstől.
A Jobbik népszerűségének egyik oka pont a karantén, mert senki sem magyarázta el, miért rasszista az, amit a párt mond, vélekedett egy politikai elemző. Más megfogalmazásban ez úgy is elhangzott, hogy “nem a Jobbikkal, hanem a magyar lakosság egy jelentős részével vagyunk vitában“. „A kormánykritikus média már a Jobbiké, szó sincs karaténről”- vetette közbe egy résztvevő.”

Csókoltatom a résztvevőt.

Ugyanis a huppa.hu, a lap, amibe írom ezt a jegyzetet ugyan sok hibával bírhat, de egy erénye mindenképpen van: soha a büdös életben nem volt a Jobbiké és nem is lesz. Én nyugodtan köszönhetek Bradának, kezet is foghatok vele, velem szóba fog állni – mert nekem nincs szégyellnivalóm. Hogy az illető résztvevő mit olvas és mit nem, az az ő privát szellemi és lelki nyomorának függvénye (fogalmam sincs, kiről van szó), de ha szerinte a kormánykritikus média a Jobbiké, akkor ezzel ő indirekte engem és kollégáimat kormánypártinak nevezett, amit kikérek magamnak. Szerintem a többiek is.

No, de, ha már kifüstölögtem magam azon, hogy egy civil is lehet akkora marha, mintha hivatásos politikus volna, nézzük már meg, mi ez a szimpátia az Ördöggel? Ez bizony egy méretes szamárság. És különös módon, de nem a Jobbiktól indult.

Vagy de, csak nem tudunk róla. Szóval, mikor a Jobbik elkezdett cukisodni, balról valóságos szirénkórus hangzott fel a szép, szőke herceg irányába, hogy alkosson a demokratikusnak nevezett ellenzék valamelyik pártjával választási koalíciót, csókolja meg, vegye feleségül és legyenek boldogok életük végéig, még innen az Óperencián. Ezen Vona egy darabig „csak elmosolodék”, aztán világosan megmondta: egyeduralomra törnek, szó sem lehet semmiféle koalícióról, még közeledésről sem. Nem, és kész.

Az ám, de addigra az aranyhalabb lelkületű baloldali-demokrata szavazók egy részének elméjében már összeállt a hamis kép – jön a Jobbik és hozza Kádár Jánost. Ráadásul a pártvezérek sem vették tudomásul, hogy a „nem” az bizony „nem”, és máig kétértelmű utalásokkal csalogatják a szélsőjobb alakulatot, ami néppártnak hazudja magát, kelletik magukat, riszálnak, mint a rosszlányok. Bár baromi érdekes kizárólag jobbra riszálni, balra nem, ezt igazi seggel képtelenség megcsinálni, ehhez politikus-segg kell.

De hát megőrültek? Nem, nem őrültek meg, a Jobbikot nézik hülyének. Azt gondolják, hogy majd jönnek ezek a srácok a falu jobbvégéről, és jól megnyerik nekik a választásokat, aztán elmennek a fenébe, ki lehet őket rakni a hatalom gyakorlásából. Hát őket sem a gólya költötte: előre borítékolom, hogy ha a következő kormánynak egynél több jobbikos tagja lesz megalakulásakor, abban az esetben egy éven belül már kizárólag jobbikosokból fog állni. Volt már rá történelmi precedens.

Ez különben a kormánypártra is vonatkozik: legalább annyira fújnak most a Jobbikra, mint fújtak 1998-ban a kisgazdákra, aztán lám csak, mi történt, mi nem. Most is beeshet egy váratlan koalíció, amit majd nem lát előre senki. De a Jobbik őket is kipaterolná a kormányzásból, ahogy mindenki mást is.

Néppártosodás, szalonképesség? Na ne tessék röhögtetni: hatalmi helyzetből azonnal békülnének ki a Betyársereggel és tennék állami szervezetté, mondjuk a mezőőrséggel azonos besorolásban.

Ezt épeszű ember tudja, és eszerint is szavaz, sajnos azonban a választásokat nem lehet épeszű polgárokra alapozni, így csak a Jóisten a megmondhatója annak, hogy mi lesz. Mert, hogy mi van, azt már látjuk.

Óriási káosz a fejekben, az van és önsorsrontó, görcsös düh: „csak ez a banda menjen!”

Menjenek is, de arra azért vigyázzunk, rosszabbakat ne ültessünk a helyükre, eben gubát ne cseréljünk.

De egyelőre az ebenguba-program látszik hatni, alkotni és gyarapítani nem, de hat – meghökkentő invitációt hozott a drótposta, ez a másik érdekes hír.

„Októbertől áprilisig valamennyi közismert párt vezetőjét meghívjuk,
kezdve az MSZP-től, DK-tól a Fideszen, a Jobbikon, az LMP-én meg a többin át egészen a Momentumig és a Kétfarkúig.

Rangos Katalin beszélget a Spinozában havonta a politikusokkal pártjuk programjáról és stratégiájáról.

Jegyár: 2000,-

Spinoza Színház
1074 Budapest, Dob u. 15.
+36 1 413 7488
spinoza@spinoza.hu
www.spinoza.hu”

Tessék?

Vona a Spinozában?

Remélem, sólettel és flódnival is megkínálják.

Biztos nagyon fog neki ízleni.

Én mintha emlékeznék egy elég komoly tüntetésre Esztergomban, ami azért szerveződött, mert a Jobbik lakossági fórumot akart tartani a volt zsinagógában – 2014. február 14-én. Magam is ott voltam, tudósítottam is róla, nehezen hinném, hogy akik ott tiltakoztak, most felveszik az ünneplőt és elmennek erre a beszélgetésre.

Sőt, azt sem hinném, hogy megalakítanák a Dob utcai Jobbik-alapszervezetet.

Ja, hogy az három és fél éve volt.

Ach, die schöne alte Zeiten.

Nem, Vona Gábor nem lehet hatalmi tényező, ugyanis ha engedjük azzá válni, egyedül lesz az – minden versenytársát el fogja tüntetni így vagy úgy.

Azonban, ha partnernek tekintjük, ha meghívjuk ide-oda, beszélgetni, eszmét cserélni (cseréljen vele a szebeni hóhér, nekem a saját eszméim tökéletesen megfelelnek), ha elismerjük játékosnak ezen a pályán – akkor tényező is lesz.

Ne hagyjuk.

Eddigi esélyei nem jobbak, mint 2014-ben.

Legalább ne segítsünk neki.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Ezért kellett lekapcsolni Czeglédyt?

Az ukrán munkaerő toborzására adott állami százmilliók nyoma Kósa Lajos tárca nélküli miniszterig vezet – …