Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A filantróp kereplő

Szele Tamás: A filantróp kereplő

Mit filantróp, valóságos filozófus Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Igazán kár, hogy mostanáig félreismertük, félreértettük nagyívű metaforáit mindenféle kötelekről és szögekről, tanításait az európai erkölcsről és a magyar függetlenségről – hiszen ez az ember egy finomlelkű humanista, aki jelképekben beszél, egy Romain Rolland vagy Albert Schweitzer.

No, azért ott még nem tartunk, hogy orgonálna is. Kerepel. Már bocsánat, de nem tudom másnak nézni a 444 fotóján azt az izét a kezében, mint kereplőnek, az minden, csak nem orgona-manuál – no, de busójáráson nem is szoktak orgonálni, mert kissé körülményes lenne végigcipelni a városon azt a böhömnagy hangszert. Ha kerepel, hát kerepel. Mondjuk a másik képen papír van a kezében, de az más szögből készült. Hanem olyan szépen kerepli a beszédét, hogy az már orgonaszó, ha ugyan nem fuvolaszó, megrázza lelkünk mélységeit és éteri magasságokba emeli a hallgatóságot. Aztán vagy leesnek, vagy sem. No, lássuk, mit mond ő avval az arany szájával? Aszongya:

„A mohácsi busójárás Európa egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományőrző rendezvénye – mondta a városban rendezett hatnapos népszokás vasárnapi fő programján az Országgyűlés elnöke.

Kövér László a mohácsiak több mint 250 éves hagyományáról szólva felelevenítette: a busójárás immár kilencedik éve az emberiség szellemi világörökségének hivatalosan is számon tartott része. „Az ezen a földön élő elődeink nem akartak az otthonukat fenyegető idegenség, sötétség és gonoszság rabjai lenni, ezért riasztó jelmezekbe, busóknak öltözve elűzték mindazt, ami fenyegette őket” – fogalmazott a házelnök. Kövér László a jelennel párhuzamot vonva „napjaink busóit” arra kérte, hogy űzzenek el minden rosszat, ami Magyarország, Európa és a nagyvilág jóakaratú embereit fenyegeti. Ezen rosszak között említette az embereket egymással szembefordító sötétséget, amely a férfiakat és nőket, az időseket és fiatalokat nem egymás társaivá, hanem egymás ellenségeivé akarja tenni és „amely világot az egyéni önzésre, gyűlöletre és az embertelenségre akarja építeni” – hangoztatta a politikus.”

Ebből a gyerekből pap lesz, akárki meglássa.

Vagy házelnök.

Vagy valami hasonló.

Elemezzük már egy kicsikét ezeket a magvas gondolatokat, melyeket elénk hintett, gyöngyökként disznók elé, mint egy jó szántóvető, bár a fene látott még olyan szántóvetőt, aki gyöngyöt vetne a disznóólban, de ha képzavar, legyen a házelnöki beszédhez méltó képzavar.

„Az ezen a földön élő elődeink nem akartak az otthonukat fenyegető idegenség, sötétség és gonoszság rabjai lenni, ezért riasztó jelmezekbe, busóknak öltözve elűzték mindazt, ami fenyegette őket.”

Rendben van, édes úr, de mikor? 1526-ban nagyon nem, akkor úgy megvertek minket a törökök, hogy nem a magyar hadseregből, de még Mohács városából sem maradt semmi. Akkor később. Hát, ennek a nagy nemzeti győzelemnek nem őrzi az emlékét semmiféle annales, semmiféle krónika: arról tudunk, hogy Mohács 1543-tól 1566-ig, majd 1570-től szandzsákközpont volt, török uralom alatt, sőt, nagy valószínűséggel túlnyomórészt olyan lakossággal, amilyent épp a törökök betelepítettek – de nem sokácokkal. Márpedig a busójárás sokác hagyomány. A török uralom alól 1687. augusztus 12-én szabadult fel a nagyharsányi csata következményeképp, melyet hívunk ugyan második mohácsi csatának is, de sokácok még akkor sem éltek ott. Őket csak jó tíz év múlva kezdték betelepíteni, és nagyon valószínű, hogy ezt a szokást, ezt a vidám, plebejus karnevált még a Balkánról hozták magukkal, de hogy még jó száz évig meg sem tartották a busójárást, az is biztos, ugyanis először a XVIII. század végén említik a feljegyzések.

No, hát jól van, erre mondhatnánk, hogy népszokás, legenda, ne firtassuk az eredetét – de akkor ne is hivatkozzunk rá aktuálpolitikai áthallásokkal. Aztán meg, elképzelem, ahogy a maskarás busóktól világgá fut a török sereg (pedig láttak azok ijesztőbbet is, de tegyük fel), és másnap reggel, napvilágnál nem jönnek vissza megnézni, mi történt… mi volt az az éjszakai szellemjárás. Értem én, hogy legendakincs, csak akkor ne használjuk mindenféle valós cél érdekében, mert ennyi erővel nyugodtan megkérhetnénk Fehérlófiát és Fanyűvőt, Kőmorzsolót is, hogy állítsák meg Brüsszelt, legfeljebb nem jönnének el.

Apropó. Tavaly ilyenkor a Magyar Idők javasolta teljes komolysággal, hogy a határvadászokat szereljék fel busó jelmezzel, mert tudható, hogy attól félnek a muzulmánok. Hát, ez a nagyívű terv is elveszett, mint annyi még, ebből sem lett semmi, bizonyára a külső és belső osztályellenség hiúsította meg, vagy Soros György személyesen, de lám, Kövér nem adja fel, ő most is be akarja vetni „napjaink busóit”, hogy űzzenek el minden rosszat, ami Magyarország, Európa és a nagyvilág jóakaratú embereit fenyegeti. De főleg az embereket egymással szembefordító sötétséget, amely a férfiakat és nőket, az időseket és fiatalokat nem egymás társaivá, hanem egymás ellenségeivé akarja tenni és amely világot az egyéni önzésre, gyűlöletre és az embertelenségre akarja építeni.

És itt jutunk el Kövér humanizmusához, mely meglehet, hogy vasba öltözött, de páncélnadrágja érző szívet takar. Hát kérem, az egy dolog, hogy az általam ismert világban nem harcolnak egymással sem a férfiak és a nők, sem az idősek és a fiatalok, vannak nézeteltéréseik ugyan, de harcról szó sincs, azonban ez a kollektivista eszmefuttatás, ami az individualizmust, a kapitalista társadalom egyik fő hajtóerejét mintegy azonosítja az önzéssel, a gyűlölettel és az embertelenséggel, ez már magában hordozza egy sokoldalúan fejlett szocialista társadalom gondolatát is.

Mert kérem, le az egyénnel, le a szakmai, emberi, társadalmi és anyagi sikerrel, minden a nemzeté, minden a közösségé. Én például írhatnék holnap egy jó jegyzetet, de mivel nemzet- és pályatársam más lapnál csak sokkal gyengébbet tud, lemondok a minőségről és fogcsikorgatva, de gyengét írok, elvégre az olvasó igénye nem számít, a közösség az első. Nem lehetek önző és sikeres. Ugyanígy ha vállalkozó vagyok, lemondok a jövedelmező üzletről, tisztes iparról, mert a másik jó magyar vállalkozónak ez nem sikerül, és inkább tengődöm, végzek fusermunkát: nem lehet a vállalkozó sem önző.

Valamint, ha egy magyarnak is influenzája van, ne tartsa meg magának: jusson mindegyiknek a kövéri eszme szellemében!

Bizony, ez a Kövér egy nagy, egalitárius humanista, ez mindenkinek egyenlően akar osztani, mindenből, ebben egy Petőfi veszett el – bár mondjuk Petőfi is csak addig volt szó szerinti értelemben vett egalitárius, míg a szerkesztőjével össze nem vesztek a Pesti Divatlapnál vagy az Életképeknél a honoráriumon.

No, hát nem is a busójárással van a baj, az kedves népszokás.

Azzal van, hogy Kövérnek még egy népi karneválról is csupa marhaság jutott az eszébe.

De mégis azt mondom, nem volt hiba meghívni a busójárásra.

Ő volt ott ugyanis az egyetlen busó, akinek nem volt szüksége álarcra: anélkül is elmenekült előle mindenki.

Csak ne kerepelt volna.

Fotó: 444

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

DK: Magyarország nem bújtat bűnözőket

A DK közölte:  Magyarország nem bújtat bűnözőket, akkor sem, ha Orbán barátai! Budapesten van, és …