Home / HÍR / Szele Tamás: A hír természete, avagy Putyin Artyekben

Szele Tamás: A hír természete, avagy Putyin Artyekben

Kedves felebarátaim és félig sem barátaim, ma arról fogok nektek beszélni, mi a hír, miből lészen, hogyan lészen és mi lészen belőle. Valamint, hogy mit is mondott Putyin Artyekben, ugyanis ennek kardinális fontossága van. Mert mondott ő, csak nem mindegy, hogy mit. No, akkor lássunk neki, mielőtt rőt bíborával bévon minket a lapzárta.

Vegyük az alapesetet: történik valami, ami valakiket, valamiért érdekel vagy érdekelhet. Ez a hír, a meghatározás szerint. Éspedig minél nagyobb a potenciális érdekeltek köre, annál fontosabb a hír. Esetünkben arról szól, hogy Vlagyimir Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke és még sok egyéb, amit itt nincs helyem felsorolni, az artyeki úttörőtáborba látogatott a minap.

No, ebben mi a fityfene az érdekes? Semmi. Ez csak egy fokkal érdekesebb annál, mintha átadott volna egy disznóhízlaldát vagy felavatott volna egy acélkombinátot. Tipikus, kincstári hír, majdhogynem termelési riport. Csak itt nem Bessemer-acélt termelnek, hanem a jövő nemzedékét. De azért nézzük meg közelebbről is. MTI-ből. Az ingyen van. (Ez később fontos lesz).

„Kijev, 2017. június 24., szombat (MTI) – Vlagyimir Putyin orosz elnök szombaton ismét látogatást tett az Ukrajnától 2014 tavaszán Oroszország által elcsatolt Krím félszigeten, ahol ezúttal az Artek gyermektábort kereste fel.
Az orosz államfő a gyermektáborban a félsziget az idei hetedik turnusban nyaraló gyermekeknek arra hívta fel a figyelmét, hogy Artekben akár életre szóló barátságokat is köthetnek.
“Artek sok mindent ad. Megtanít új ismeretek megszerzésére. Szeretném, ha ez a tudás, a szakértelem, a nagy becsű „artekos” megnevezés, a barátságok, amelyek itt szövődnek egész életetekre megmaradnának – mondta Putyin a gyermekeket köszöntő ünnepségen. Emlékeztetett arra, hogy Arteket 1925-ben hozták létre a volt Szovjetunióban, mint nemzetközi gyermektábort, ahol viszont nemcsak szovjet gyermekek, de más országokból érkezők is nyaralhattak. Szavai szerint noha a tábor az elmúlt években nehéz időket élt, mostanra ismét újjáéledt, mint nemzetközi gyermekintézmény.
A híradások szerint kitörő tapssal, és “köszönöm” skandálással hálálták meg az orosz elnök szavait.
Orosz források szerint a mostani üdülésen részt vesznek olyan gyermekek, akik az Egyesült Államokból, illetve Japánból érkeztek, egyik szülőjük viszont orosz állampolgárságú. Vannak a gyerekek között a Moszkva által támogatott kelet-ukrajnai szakadár területekről érkezettek is. A mostani turnuson arra a Samantha Smith amerikai iskolás lányra emlékeznek, aki a hidegháború alatt, 1982-ben levelet küldött Jurij Andropovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja akkori főtitkárának, megkérdezve tőle azt, hogy háborút akar-e vagy békét. Válaszul a szovjet vezető meghívta az akkor tízéves Samanthát látogatásra a Szovjetunióba, azon belül az Artek gyermektáborba is, amit Samantha elfogadott. A lány 13 évesen halt meg repülőszerencsétlenségben 1985-ben.
Kijev az orosz külügyminisztériumnál jegyzékben tiltakozott Putyin újabb Krím félszigeti látogatása miatt. Az ukrán külügyminisztérium határozott tiltakozását fejezte ki a dokumentumban amiatt, hogy az orosz fél a korábbiakhoz hasonlóan most sem egyeztette vele Putyin látogatását ukrán területen, vagyis az Ukrajnában “ideiglenesen megszállt területnek” minősített Krímben.
A liga.net ukrán hírportál az esemény kapcsán arra emlékeztetett arra, tavaly szeptemberben egy orosz katonai alakulatot, a szevasztopoli kísérleti atomreaktort védő dandárt irányították át a gyermektáborba annak védelmének biztosítására.”

No, ez biza nem sok. Hírnek hír, ha az orosz elnök teszi, az is hír, ha böfögött egyet vacsora után, van akkora jelentőségű figura: de elég semmilyen hírecske. Külpolitikai jelentősége persze van, és abba tán még bele tudnék kapaszkodni, hogy ha volna gyerekem, nem küldeném olyan táborba, amit egy dandár kell biztosítson. Annál azért jobban félteném.

Nézem jobboldalt, nézem baloldalt, minden magyar sajtorgánum az MTI-hírt vette át szó szerint, persze, hogy azt, az ingyen van, még ha manipulált is – de hát kinek volna pénze, embere ilyen huszadrangú események személyes nyomon követésére? Ez ugyan nem érne meg egy kiküldetést.

Ez is megy a hírtemetőbe, sok-sok százmillió társával együtt, nem érdemes foglalkozni vele.

Nem-e? Tegnap este épp kanalazom a kolbászos bablevest, csipetkével és tejföllel, mert úgy a jó, mikor megáll a kanál a kezemben. A háttérben szól az RTL Klub híradója, és ugyanerről az eseményről NEM az MTI-hírt olvassák fel, hanem az orosz állami tévé tudósítására támaszkodnak!

Íme.

Hát, forradalmain újakat ebben sem hallunk, bár kétségtelen, hogy érdekesebb, mint a kincstári verzió – de 01:21-től izgalmassá válik. Arról van ugyanis szó benne, miszerint a nagyobbacska úttörőcskék, az olyan tizennyolc pluszosok megkérdezték az orosz elnököt, hogyan kell újságot írni. Putyin, aki tigrissel birkózik, medvéket üt le, cselgáncsozik és vadászgépeket vezet, természetesen ezt is tudja, természetesen jobban, mint akiknek ez a szakmájuk.

A válasza:

“- A legfontosabb, hogy soha ne sértsék meg annak az érzéseit, akiről a cikk szól.”

Hát, ezzel enyhén szólva is vitatkoznék, ugyanis a cikk és a hír jó esetben tényekkel és nem érzésekkel foglalkozik, márpedig, ha a tények azt mutatják, hogy alanyunk sötét gazember, akkor azt kell megírni, mert azt érdemli. Ha nem azt mutatják, akkor persze nem. No, de erről talán többet tudnának mondani az elmúlt évek lemészárolt, megkínzott orosz sajtómunkásai, ha beszélhetnének.

Csak hát pont azért ölték meg őket, hogy ne beszéljenek. Ez a szép ebben az orosz sajtótörvényben.

Putyin gyakornok pedig ír nekem reggelre három flekket a saját elvei szerint Adolf Hitler munkásságáról és a Nagy Honvédő Háború eseményeiről. De az írás alanyának érzéseit még posztumusz sem sértheti meg!

Na, mindegy. Akkor lássuk, mit is elemzünk.

Adott egy semmitmondó – szándékosan semmitmondó! – hír, amit mindenki leközöl az MTI alapján, de a kutyát sem érdekli. Nem véletlenül maradt ki belőle pont a legfontosabb elem.

Adott egy másik forrás, ami ezt az érdektelen hírt más megvilágításba helyezi, izgalmassá teszi. Hogy mások miért csak az MTI-ből dolgoztak? Pénzhiány, emberhiány, időhiány. Azonban még ezt az izgalmasabb beszámolót is jó, ha a nézők egy százaléka érzékelte.

Mi ebből a tanulság?

Az, hogy egy forrás nem forrás, az MTI meg egyáltalán nem hírforrás.

Akkor sem, ha ingyenes.

És most gondoljunk bele, naponta hány valóban fontos és izgalmas hír mellett megyünk el érdektelenül, a szándékosan unalmas és manipulált interpretáció miatt.

Kérem, nem az a hír, ami bele van írva a tudósításba.

Az a hír, ami kimaradt belőle.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Lelki és egyéb szegények – Nemzetközi sajtószemle

SRF A Svájci Rádió és Televízió tudósítója, Urs Bruderer cikkét közölte honlapján, amelyben a szerző …