Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A képzet-beteg

Szele Tamás: A képzet-beteg

Akkor most foglalkozzunk egy kicsit a gazdasággal – mondta valamikori napos belpolitikai szerkesztőm a kilencvenes években, mely mondat elhangzása után kiürült a nagy közös szerkesztőségi helyiség, aki nem menekült el a vélhetően nehéz és unalmas munka elől, az is fedezéket keresett, és remélte, hogy nem rá bízzák a munkát. Pedig nem volt igazunk: a gazdaság igenis izgalmas.

Sőt, egzotikus.

Mármint a mostani: annak idején tényleg nem lehetett volna róla bűnügyi regényt írni, talán még kabarétréfát sem, bezzeg ma! Filmek tömkelegéhez tudna témát adni, horrortól kalandig, pornótól vígjátékig. Hát, egyelőre maradjunk a vígjátéknál.

„Mit állsz oly szótlan, mondd, mit borzadasz?
Tragédiának nézed? Nézd legott
Komédiának s múlattatni fog.”

Az biztos, hogy a Monty Python csoport sírva könyörögne Matolcsy mesternek egy vendégszereplésért, főleg a „BÉT50 – Középvállalatok csúcstalálkozója” című konferencián elhangzott beszéde után. Nincs az a John Cleese, aki ezt fapofával elő tudná adni.

„Fontos dolog, hogy Magyarország végrehajtja a keleti és a déli nyitást, és az is, hogy részt vesz a selyemút kiépítésében is, hiszen a jövőbeni magyar gazdasági teljesítmény egyre nagyobb része az Európai Unión kívüli régiókkal való kapcsolatokon keresztül jön majd létre.”

És majd jönnek a karavánok Ázsia mesés kincseivel, ugye. Csak az a baj, hogy tovább is mennek.

„Ahogy arra számítani lehetett, a jegybankelnök nem annak az EUR-HUF árfolyamnak a bemondásával kezdte beszédét, ahol a jegybank szívesen látná a forint árfolyamát, ehelyett a hazai kkv-k dicséretével kezdte a nyitóelőadást, majd történeti visszatekintést nyújtott, egészen az 1200-as évekig repültünk vissza az időben, amikor Magyarország Európában az egyik legfontosabb arany- és ezüstkitermelő volt. Matolcsy szerint 2010-től újból arra az útra tért az ország, amelynek végén a bőség kora, egy új aranykor köszönthet be Magyarországon, részben azért, mert az Európai Unió leghatékonyabb válságkezelését hajtottuk végre, ennek segítségével növekedési fordulat történt.

Valóban: nálunk hatékonyabban senki sem kezelte a válságot, ez idő szerint a válság már makkegészséges és ereje teljében tombol. Matolcsynak köszönhetően kitermeljük a középkor minden aranyát Körmöcről, Széles Gábor már készíti is a fluxuskondenzátort, a nemesfémet DeLoreanne DMC-12-esekkel szállítjuk majd a jelenbe, már be is szereztünk ebből a gyönyörű típusból ötszázat. Mi, kérem, merünk nagyokat álmodni.

„A gazdaságtudomány ma már egyetért abban, hogy a valóság mellett a képzetek is fontosak, hiszen a gondolatok teremtik meg a valóságot. Magyarországon meg kell változtatni a gondolkodást, mert a tőke jó dolog, jó dolog a gazdagság, jó dolog a profit a jegybankelnök szerint, a magyar állam a pénzt, a tőkét, a profitot becsüli, a gondolkodásunkban ezt helyre kell tenni, jó dolog, ha a közöség hasznára váló tevékenységből származik a pénz.”

Afelől nincs is kétségem, hogy a tőke, a profit és úgy általában a gazdaság jó dolog, én azzal a megszorítással élnék, hogy a profit akkor a legjobb, ha engem illet, bár láthatjuk, ezt Matolcsy is így gondolja, csak épp nem velem, hanem a magyar állammal kapcsolatban. Melynek nevében majd ő kezeli a befolyó összegeket. A fentieknél már tényleg csak egyvalami fontosabb: a képzetek, kérem, a képzetek, ha képzetek nincsenek, Róma ledűl, s rabigába görbed. Akinek magától képzete nincsen – a jegybank-elnök nem tartozik ezek közé – az gondoskodjon róla vegyi úton, hogy legyen. Képzete is, víziója is. A mai vegyipar már csodákra képes, igaz, ez kissé illegális, de mindent a haza üdvéért.

Visszatérő rögeszméje ez a mi Matolcsynknak, mármint a képzet, a gondolat teremtő ereje, olyan jó öt éve kezdődött, egy félrefordítással. Akkoriban lapszemléket (is) írt a Heti Válaszba, és sikerült félreértenie a háromdimenziós nyomtató működését.

„Az Egyesült Államok kifejlesztett egy technológiát, amely az élő szervezet működésén alapul és képes adatokból dolgokat és dolgokból adatokat előállítani. Már működnek a jövő kis gyárai az Egyesült Államok, Kenya, Afganisztán, Dél-Afrika, Norvégia és a Benelux-országok területén, ahol amerikai programokkal készítenek gépeket, bútorokat, autókat, repülőket, hajókat, épületeket: bárhol, bármit, bármikor.” – írta.

Hát, az egy dolog, hogy a 3-D printert nem az Egyesült Államok fejlesztette ki, mint állam, hanem ottani kutatóintézetek, a nagyobb baj az, hogy nem adatokból lesz anyag, hanem anyagból – Matolcsy akkor sem értette, azóta sem érti az anyagmegmaradás törvényét, meg azt sem, hogy az a nyomtató igenis valamiből, fémből, műanyagból készíti el a tárgyat. Ő azt hiszi, ez a terülj,terülj, asztalkám vagy a replikátor a Star Trekből, a gondolat testté lehet, miként az Ige. Ezért olyan fontos neki a képzet.

Valóságos betege a képzeteknek.

Képzet-beteg.

Ennyit a fjordokról és képzetekről, lássuk, a valóságban mire számíthat a magyar gazdaság?

Semmi jóra, lévén, hogy az építőipart kivéve nem termel semmit, de azt nagyon drágán teszi. Ráadásul a kormány szabadulni próbál az eredetileg általuk feltalált és tűzzel-vassal ránk erőszakolt közmunka intézményétől. Ugyanis a rendszer hatalmasra duzzadt, túlnőtte magát és nem termel semmiféle hasznot. Kizárólag nyomort és anyagi-politikai függőséget termel, de ehhez képest rengeteg pénzbe kerül. Megszüntetni azonban  nem lehet, nos, akkor mi a teendő?

Valaki nagyon okos elővehetett egy ötvenes évekbeli brosúrát, és abban talált rá a megoldásra.

Szövetkezetesítés!

Tessék?

Jól tetszettek olvasni: szövetkezetesítés várható. A közmunkások nagy részét úgynevezett „szociális szövetkezetekbe” terelik, melyek aztán majd a piaci körülmények között kell megéljenek a termelt profitból. Ez nem is volna lehetetlen, ha olyasmit termelnének vagy olyasmivel foglalkoznának, amire van is piaci igény – csakhogy ez nem úgy szövetkezet, ahogy azt mondjuk Dániában elképzelik. Ez úgy szövetkezet, hogy tagja lehet jogi személy is, mondjuk a területileg illetékes önkormányzat. Innentől kezdve nem világos, miben különbözik az egész az eddigi közmunkaprogramtól – illetve de. Abban, hogy az ilyen szociális szövetkezetek három évig kapnak majd állami támogatást, csak utána nem, így a csődjük és szanálásuk pontosan három-három és fél évvel a megalapítás után várható.

Majd alapítanak egy újabb szociális szövetkezetet.

Hogy úgy fogalmazzak: a magyar állam sikeresen átcsoportosította a piaci szférába a közmunkások helyett a saját kiadásait.

Mert maguknak a közmunkásoknak nem fog változni sem a munkája, sem a munkahelye, sem a bérezése – legfeljebb szélesebb körben lehet majd őket kizsákmányolni.

Gratulálok: ez a gazdasági ötlet valóban hungarikum.

Ez egy igazi, magyaros képzet. Se haszna, se értelme, sokba is fog kerülni, de valakik mégis profitálnak majd belőle.

Tetszik látni, ezért fontosak a képzetek.

Meg az unortodoxia.

Gazdasági híreinket olvasták, gyermekműsor következik.

Bemutatjuk a „Téeszek az aranykorban” című szovjet rajzfilmet.

Rögtön utána láthatják a „Matolcsy és a csodalámpa” című mesét.

Fotó innen

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Üzenet Orbán Viktornak: a családanyák a jövő hetüket sem látják

Bősz Anett (Magyar Liberális Párt) üzenete Orbán Viktornak. Orbán Viktor pénteki rádióinterjújában jelentette ki, hogy …