Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: A Nagy Randi

Szele Tamás: A Nagy Randi

Hát, akkor csak meglesz a Nagy Randi mégis, a két civakodó szerelmes, Trump és Kim Dzsongun úgy tűnik, hajlandó kibékülni, és összefutnak majd Szingapúrban, egy klubban, amit majd róluk neveznek el Hűséges Almáknak, és még jó, hogy nem Serény Múmiáknak – illetve nem, hanem egy hotelben tárgyalnak majd, és Melanie tapintatosan magára hagyja a gerlepárt.

Kérem, én azt értem is, tudom is, hogy minimum a Koreai-félsziget sorsa a tét, de még inkább a világbéke, viszont ahogy nézem a híreket, képtelen vagyok elfojtani az előtörő iróniámat. Piszok nagy bajban van Korea is, a világ is, ha ez a két vizesnyolcas dönt az ügyeikben, annyit mondhatok. Hacsek és Sajó emberileg is, diplomáciai szempontból is kompetensebbek volnának, és a tárgyalások közvetítése is többeket szórakoztatna. Persze, életbe vágó, hogy simán lefolytassák ezt a találkozót, de azért hadd röhögjek már kínomban egy kicsit.

Kezdjük a Nagy Békülésen. Ugyebár, Trump kezdte elszaggatni a babarongyot, mire fel Kim küldött neki egy titokzatos, de vastag levelet Gomperez hidalgóval, illetve Kim Jongcsollal, melynek hatására minden megváltozott. Mi van a levélben? Nem tudjuk, de legalább Trump sem tudja. Idézzük a hivatalos MTI-hírt:

„Donald Trump amerikai elnök pénteken a Fehér Ház Rózsakertjében bejelentette, hogy a tervezett amerikai-észak-koreai csúcstalálkozót június 12-én Szingapúrban. Az elnök előtte az Ovális irodában a tervezettnél hosszabb ideig, csaknem egy órán keresztül folytatott megbeszélést Kim Jong Csollal, az észak-koreai állampárt Központi Bizottságának alelnökével, akit Kim Dzsong Un „jobbkezeként” tartanak számon, és amikor kikísérte a phenjani tisztségviselőt, újságírókkal közölte a megbeszélés egyes részleteit.

Kim Jong Csol Kim Dzsong Un levelét hozta az amerikai elnöknek, aki az újságíróknak „nagyon kedves, nagyon érdekes” levélnek minősítette, bár hozzátette: a levelet még nem tanulmányozta át.

Tessék? Jól tetszettek olvasni: Trumpnak fogalma sem volt, mikor bejelentette, hogy mégis megtartják a csúcstalálkozót, mi áll abban a levélben, amit kapott. Ezek szerint mindegy is neki: lehet a borítékban komoly ajánlat, komolytalan ajánlat, fenyegetés, hízelgés vagy egyszerűen kimcsi-recept, az a lényeg, hogy neki írtak, nem ő írt, mint Tatjána Anyeginnek. Ennél már a középiskolás leánykák is ügyesebben taktikáznak, de ha a POTUS-nak (az „Amerikai Egyesült Államok Elnöke” kifejezést rövidítjük így angolul) megfelel, hogy úgy átlátnak rajta, mint Röntgen a kikapós feleségén, lelke rajta.

Megjegyzem, ha én lennék Kim Dzsongun, nem írtam volna levelet, hanem egyszerűen elküldöm neki a phenjani nemzetközi repülőtér forgalmi listáját az elmúlt hetekből, mert eléggé sokat jöttek-mentek az emberek: folytak tárgyalások Moszkvával, Pekinggel, sőt még Szíriával is, de feltételezem, Kim kínai tanácsadói nem engedtek volna meg egy ilyen durva gesztust. Ők inkább tekercsképet küldtek volna egy mandarinkacsa-párról, mely Kelet-Ázsiában a hűség jelképe.

No, de mindegy is, az a lényeg, hogy meglesz a nász, a mondott helyen, időben. Somerset Maugham forog a sírjában, ő ugyanis a Raffles Hotelt javasolná helyszínül, mint kedvencét, de oda teremtett elnök be nem fér a hemzsegő hírszerzőktől, és ez már Maugham idejében is így volt, tehát marad a Shangri-La szálló.

Miért pont a Shangri-La?

Azért, mert Kim ragaszkodik ahhoz, hogy csak olyan helyen tárgyal – és száll meg – amelynek nem amerikai vagy európai a tulajdonosa. A Shangri-La pedig Robert Kuok, Hong Kongban élő maláj milliárdos birtokában van. (Hong Kong pedig Kína birtokában: így érnek össze a dolgok).

Azért van ezzel egy kis baj.

Az amerikai diplomácia elég kínos helyzetbe került, legalábbis a Washington Post szerint, ugyanis az a helyzet, hogy Észak-Korea képes elvileg nukleáris fegyvert és interkontinentális ballisztikus rakétát fejleszteni, ám sajnos egyvalamire nem képes: kiegyenlíteni a hotelszámlát. De annyira ám, hogy a phjongcshangi téli olimpiai játékokon a résztvevő huszonkét észak-koreai sportoló útiköltségét, ellátását a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fizette, míg az északi szurkolócsapatot (tetszik emlékezni: a zombilányok, akik egyszerre mozogtak) cechét a dél-koreai állam kellett rendezte, hotellel, étkezéssel, útiköltséggel, mindennel.

Viszont Észak-Korea egyenlő elbánást követel a csúcstalálkozó során.

És nem fogadja el az Amerikai Egyesült Államok ajánlatát, miszerint nagyon szívesen kifizetik Kim Dzsongun szállását a neoklasszikus Fullerton hotel elnöki lakosztályában, ami potom hatezer dollár naponta, viszont az sincs amerikai vagy európai tulajdonban. Voltaképpen a teljes hotelről lenne szó, hiszen a kíséretet is el kell helyezni valahová, meg biztonság is van a világon, de az a lényeg, hogy a számlát semmiképpen se az Egyesült Államok állja. A probléma kissé gordiuszi csomó jelleget kezd ölteni, de már látszik a megoldás: jelentkezett a szingapúri kormány, miszerint ők szívesen fizetnek a Fullertonért is,a Sahngri-La-ért is, csak ezen ne múljék a világbéke, az amerikaiakkal meg majd később rendezik az ügyet.

Trump szállását sem volt sokkal egyszerűbb megtalálni: ő ugyanis egyenesen a Shangri-La-ban vett volna ki lakosztályt, de akkor úgy nézne ki, mintha Kim meglátogatná őt, tehát át kellett tenni a Capella Hotelbe, és így minden látszatnak eleget tettek a szállásmesterek. Melyek között, mint tudjuk, ritka az okos, de most az okosakra volt szükség.

Nem is csodálom, hogy Melanie kihagyja a szingapúri pikniket: kell az neki, hogy míg a párocska a Shangri-La-ban turbékol, ő Kim húgával teázgasson, különös tekintettel arra, hogy a koreai hölgy önmagában is diplomáciai faktor, és körülbelül annyira veszélyes, mint egy közepes hadiflotta?

Hát így állnak a dolgok egyelőre, minden a közelgő Nagy Randi lázában ég, a felek egyre különösebb dolgokat művelnek, hiszen csak egymásra tudnak gondolni: Kim tegnap elmozdította három legmagasabb rangú katonai tisztségviselőjét, azt nem tudjuk pontosan, hogy csak a hadsereg éléről, vagy az élők sorából is, de lehet ez akár egy óvintézkedés is, hogy ameddig ő Szingapúrban randizik, addig Phenjanban ne kövessenek el ezek a forrófejű katonák ellene valami puccskísérletet.

Trump pedig össze-vissza beszél, tegnap képes volt azt írni a Twitterre, miszerint ő bármikor adhat magának elnöki kegyelmet, ami így, ebben a formában nem is igaz: jogilag ő is felelős a tetteiért. Különben ő lenne Az Ember Aki A Világon Mindent Megtehet, ugyanis legfeljebb utólag kegyelmet ad magának.

Az agyára ment Szingapúr, Kegyelemes Úrnak képzeli magát a klubból.

No, de Korea, a világbéke és az esőerdők érdekében reméljük, a kézfogó mégis meglesz.

Abban az értelemben kézfogó, hogy a találkozó végén majd kezet fognak.

Bár, csak súgnám: Kelet-Ázsiában az sem népszokás.

Mindegy, sok boldogságot az ifjú párnak.

Nincs az a menyasszony, amelyik ennyit kéretné magát, mint ezek, az is biztos.

A fotón a szingapúri Capella Hotel

Szerző:
Forrás:

Olvasta már?

Szele Tamás: Oralízis

Sajnos nincs rá jó magyar kifejezés – az analízis elemzés, de hogy nevezzük azt, amikor …